Csontritkulás: ne törődjünk bele!

Csontritkulás: ne törődjünk bele!

Az oszteoporózis, azaz a csontritkulás a csontrendszer mennyiségi és minőségi romlásával járó betegség, amely az öregedés velejárója. Magyarországon hozzávetőlegesen egymillió embert érint, 90 százalékban nőket, de férfiaknál is előfordul. A nőknél a változókor beköszönte utáni egy éven belül jelentős csontvesztés következhet be, amely eleinte akár éveken át tünetek nélkül zajlik - ezért is hívják a csontritkulást néma járványnak.

A csontritkulás jelenleg nem gyógyítható, de megjelenését és súlyosbodását késleltethetjük.

A csontritkulás generalizált (az összes csontot érintő), progresszív (idővel előrehaladó) és multifaktoriális (többtényezős) csontbetegség. Magyarországon évente átlagosan 80 ezer csont törik csontritkulás következtében: az esetek csaknem egyötöde combnyaktörés.

Felismerni

Posztmenopauzás oszteoporózis (azaz változókori csontritkulás) gyanúja esetén mindenekelőtt szükséges fizikális vizsgálatot végezni. Az orvos rákérdez, nem csökkent-e a testmagasság az utóbbi időben, nem vált-e görnyedtebbé a testtartás. Ezután röntgenvizsgálat következik, amely kimutatja, hogy csökkent-e az ásványianyag-tartalom. (Ezt más betegség is okozhatja!) A diagnózis felállításához laborvizsgálatra is szükség van. Érdemes teljes vérképet készíteni, ellenőrizni a vese- és májfunkciót, a kalcium-, a foszfor-, a magnézium- és az alkalikus foszfatáz-szintet.

Ma már gyakran megnézik a D-vitamin szintjét is: ezt a szűrést csak reumatológus írhatja ki. A vizsgálatok köre a csontsűrűség-méréssel válik teljessé, amely 65 év feletti nőknek és 70 év feletti férfiaknak kifejezetten ajánlott vizsgálat. (Különösen indokolt, ha az anyánál vagy a nagymamánál is előfordult csonttörés, ha kis traumára is saját törés következik be, ha a testmagasság 3 centiméterrel csökken, ha görbül a hát, kétoldali vesekövesség esetén, ágyhoz kötött életmód mellett, szervátültetés után, valamint a terápia-monitorozás részeként.) A csontsűrűség-mérés az ásványi csonttömeg meghatározását jelenti, és úgynevezett oszteodenzitometriás (ODM) készülékek segítségével történik. A mérést a törésnek leginkább kitett helyeken végzik: a csuklót, a gerincet és a combnyakat vizsgálják. A vizsgálat néhány percig tart, és teljesen fájdalommentes.

Fő a D-vitamin!

A terápia legfontosabb célja az, hogy csökkenjen a további csontvesztés, hogy gyógyszeresen elősegítsük a csontépítést, hogy ne forduljon elő további csonttörés, illetve hogy csökkenjen a fájdalom.

Alapvető a D-vitamin, a kalcium és a magnézium pótlása. A napfény hatására a bőrben képződő D-vitamin - amely a májban és a vesében alakul át aktív hatóanyaggá - serkenti a kalcium felszívódását a tápcsatornából, illetve a csontokba történő beépülését. Ezzel szilárdul a csontozat és növekszik a csontsűrűség. Ez azért is fontos, mert a csontanyagcserét befolyásoló egyéb gyógyszerek is akkor tudnak megfelelően hatni, ha a csont mineralizációja (ásványianyag-tartalma) megfelelő.

A mai ajánlások szerint naponta 1000 egység D3-vitamin és 1000-1200 milligramm kalcium bevitelére van szükség. Naponta mintegy 400-500 milligramm magnézium fogyasztása is javasolt. Megdöbbentő adat, hogy az ötven év felettiek egyharmada D-vitamin-hiányos!

A gyógyszertárakban többféle kalcium-, és D-vitamin-készítményekhez juthatunk hozzá. Ma már elérhető karbonát és citrát típusú kalcium is. A citrát típusú kalciumnak jobb a biohasznosulása, a felszívódása kevésbé függ a gyomor pH-jától, s jobban véd vesekő ellen. A karbonát típusú készítmény ellenben elterjedtebb, és természetes eredetű. Bízzunk az orvosunk döntésében, de azért nem árt tájékozódni a vény nélkül kapható készítményekről sem!

Amit még megtehetünk

Súlyosabb csontritkulásnál gyógyszerekre is szükség van, amelyeket akár 3-5 évig is szedni kell. A csontritkulás terápiájában a legszélesebb körben alkalmazott gyógyszercsoport hatóanyagai a csontfalósejtek aktivitását gátolva lassítják a csontok leépülését, míg a csontépítő sejtek működését nem befolyásolják. A kezelés során így csökken a csonttörések száma.

Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy helyes életmóddal elejét vehetjük a csontritkulásnak, illetve lassíthatjuk a lefolyását! Fogyasszunk sok zöldséget, gyümölcsöt (áldásos hatású a mák és az aszalt szilva), valamint tejterméket. Kerüljük a kávét, a szénsavas italokat (különösen a kólát), az alkoholt és a dohányzást! Tartózkodjunk sokat a szabad levegőn! Már napi félórás, szűrt fényben tett séta is remek! Ha tehetjük, sportoljunk rendszeresen! Ha erősítjük az izmainkat, akkor a közvetlenül alattuk lévő csontok szövetének vérellátása is javul, és aktivizálódnak a csontfelépítésért felelős sejtek.

Már meglévő csontritkulás vagy friss csonttörés esetén érdemes gyógytornász segítségét is igénybe vennünk. ? megtaníthatja nekünk, melyik mozdulat kerülendő, és mi az a mozgástípus, amelyet érdemes végeznünk. Megmutatja például, hogyan üljünk fel az ágyban - egyszerű dolog, de fontos tudnunk! Ne szégyelljünk járókeretet használni, ha szükséges. Jó tudni, hogy ma már úgynevezett csípővédő nadrágot (safe hip) is kaphatunk a gyógyászati segédeszközöket áruló boltokban, - egy esésnél életmentő lehet!

A csontritkulás típusai

A csontritkulásnak két nagy típusa van: a primer (involúciós, élettani) és a szekunder (oki: betegséghez, gyógyszerekhez kapcsolódó). A primer csontritkulásnak további két fajtáját különítjük el. A posztmenopauzás oszteoporózis a változókorban lévő nők egy részét érinti. Ha leáll a ciklus, egy éven belül jelentős csontvesztés következhet be. A szenilis (időskori) oszteoporózis esetében már nem olyan gyors a csontvesztés, ám annyira lelassul a csontépítés is, hogy nem képes kompenzálni a bontó folyamatokat.

Kapcsolódó gyógynövények
Kapcsolódó betegségek