Választott partnerünk idő előtti elvesztésétől már nem az ismeretlen betegségek, a hosszan elnyúló és globális háborúk vagy a 21. századi szemmel nézve tragikus higiénés körülmények miatt kell tartanunk. Manapság könnyű szerrel elérhetjük a matuzsálemi kort, ezért párkapcsolataink is hosszabbak. Vajon ezért jelent kihívást életben tartani a szerelmet? Egyáltalán korunkban mi jelenthet veszélyt a kapcsolatokra?

Sosincs nyugvópont

Az örök klasszikus szerint is csak a változás örök. Életünk összes területe közül miért épp a párkapcsolatunk jelentene kivételt? Miért pont itt ne jelennének meg új helyzetek? Hiszen maga a kapcsolat is változik. Egy érdekes és nagyon szemléletes hasonlatot is kidolgoztak már erre. Ebben a párkapcsolat szakaszait a kisgyermekek fejlődési szakaszaihoz hasonlítják. Hogy ez mit is jelent? A pici babák még teljes egészében az anyához vannak kötve: csak az számít a babáknak, hogy anya a közelben legyen, csak ez nyugtatja meg őket. A kapcsolatban ez a szerelem fázisa: olyan erősen vágyunk kapcsolódni a másikkal, mintha egyek lennénk vele, szinte nem tudjuk és nem is akarjuk nélkülözni társaságát. No, de ahogy a gyermekek fejlődése, úgy a kapcsolat fejlődése sem állhat meg.

A következő szakasz, amikor a babák elkezdenek önállóan mozogni. El-eltávolodnak az anyától, egyre bátrabban fedezik fel a külvilágot, de visszatérnek a biztonságot adó szülőhöz. A szerelmi viszonyban ez az a fázis, amikor az addig észre nem vett hibák, hiányosságok felszínre kerülnek. Ez az eltávolodási szakasz a legveszélyesebb a kapcsolat jövőjét tekintve, hiszen a különbözőségek könnyen végletesnek tűnhetnek az addigi eufóriához képest. Ám ha a felek itt a konfliktusok megoldására koncentrálnak, sikerrel juthatnak a következő fázisba.

A gyermekek esetében ezt a harmadik lépcsőt hívjuk az újraközeledés fázisának: egyre messzebbről, egyre ritkábban térnek vissza a szülőhöz, fokozatosan önálló személyiséggé válnak. A párkapcsolat pedig ebben a szakaszban válik harmonikussá. Tudomásul veszik a felek, hogy a különbözőségeik ellenére is képesek alkalmazkodni, de közben megőrizhetik saját entitásukat is. Végül pedig a szülő-gyerek kapcsolat is egy egyenrangú viszonnyá válik, melyben már nem függnek egymástól. Ilyen az érett, felnőtt szerelem is: kölcsönösségen, bizalmon alapul. Lehetnek konfliktusok ekkor is, de függés helyett támogatás és megértés jellemzi már ezt a szakaszt.

A változás tehát természetesen jön egyéni fejlődésünkben és szerelmeinkben is. Ez nem mindig kellemes élményekkel jár, ahogy azt lentebb részletezem is. Lássuk, mi okozhat fennakadást és hogyan érdemes szembenézni ezekkel?

Irigység

Túlélheti-e egy kapcsolat, ha az egyik fél sikeresebb, mint a másik? Nos, igen, ha és amennyiben őszintén elismerjük egymás erősségeit és ezek mentén igyekszünk támogatni egymást.

Konfliktuskerülés

Gyakran hallom klienseimtől, hogy származási családból hozott minta a konfliktus kerülése. Olyan mondatok szoktak előjönni, mint ,,ha valamiről beszélni kell, az már rég rossz” vagy ,,akik veszekednek, azok inkább ne is maradjanak együtt”. Valójában azonban a negatív érzelmek elfojtása, a probléma tagadása vezet oda, hogy megoldatlan maradjon az adott helyzet. Egy konstruktív, előremutató, megoldásra törekvő vita sokkal jobb, mint a szőnyeg alá söprés.

Unalom

A stabil és biztonságos kapcsolat könnyen unalmassá válhat, ha nem lépünk ki a rutinból. Ilyenkor szoktak túlzásba esni a pár tagjai a külön-külön programok szervezésével, ami viszont csak tovább mélyíti a hiányérzetet. A kényelmes, rutinszerű hétköznapokat időnként feldobhatjuk egy apró újdonsággal. Nem kell nagy és költséges ajándékokra gondolni: egy kirándulás, egy alkalomhoz nem kötődő apró meglepetés a párunknak, közös társasági élet mind-mind színesítheti és élvezetessé teheti az együtt töltött időt.

Rivalizálás

Sokszor találkozom azzal a terápiákban, hogy a kapcsolatban a döntéshozatal harccá válik. A pár tagjai a döntést erőfitoktatásként élik meg, nincsenek tekintettel a másikra. Ez pedig a tehetetlenséget és dühöt hozza a kapcsolatba, ami végül a szeretet elvesztéséhez vezet. Valójában a legtöbb esetben a kompromisszumhoz elég lenne elfogadni, hogy partnerünk kompetensebb egy adott témában, ezért az ő döntése racionálisabb, hasznosabb lehet. Más témákban pedig épp fordított a helyzet: a másik fél a nagyobb tapasztalattal bíró, ezért ilyenkor az ő véleménye nyomhat többet a latban.

Gondolatolvasás

Szintén gyakori probléma, hogy azt gondolják a szerelmesek: ha igazán szeretik egymást, ki kell találni a másik gondolatait. Valójában nem kell tudni előre a másik vágyait, igényeit, érzéseit. Gyanítom, már sejtik is az olvasók: nem is szokott sikerülni ez. Helyette viszont félreértések és szomorúság jár azzal, ha a másik fejével próbálunk meg gondolkodni. A megoldás az, ha tapintatosan, pontosan megfogalmazzuk az elvárásainkat, vágyainkat és lehetőleg ezt még akkor közöljük a partnerrel, amikor aktualitása van. Nem pedig hetekkel, hónapokkal a probléma felmerülése után.

Munkamegosztás

Ez mind közül a leggyakorlatiasabb és legtöbbször felszínre kerülő hiányosság. Rengetegszer találkozom a pszichológiai konzultációkon a házimunka felosztásának egyenlőtlenségével. Ahogy egy tanárom mondta az egyetemen: hazaérve a férfi kikapcsol, a nő átkapcsol. Nem véletlenül van a ,,láthatatlan munkának” világnapja (április 05-én). Ez a nap azokra hívja fel a figyelmet, akik az alulértékelt feladatokat - mint a mosás, takarítás, főzés – végzik, és akiknek ezt nem köszönik meg. Bár megindult már a házimunka újraleosztása, és sok férfi igyekszik kivenni a részét ebből, még mindig a nőket terheli ez szinte minden kultúrában. De akárki is végzi, megérdemli, hogy őszintén kifejezzük hálánkat, köszönetünket a rendezett otthonért.

Nyár van

Az év bármely szakaszához igazíthatnánk olyan aktualitásokat, melyek kiemelt rizikót jelentenek a párkapcsolatra nézve. Gondoljunk csak mondjuk a karácsonyi családlátogatások botrányaira. De itt volt nekünk a koronavírus miatti összezártság és a vele érkező nehézségek. Nyáron pedig a nyaralás hozhat nem várt fordulatot a kapcsolatba. Friss szerelmesek például ilyenkor szembesülhetnek azzal először, hogy mennyire különböző az érdeklődésük, a pihenési stílusuk, a tisztasághoz való viszonyuk. A huzamosabb ideje együtt élő párokat pedig nem védi a hétköznapi rutin. Nincsenek feladatok, melyek elterelhetnék figyelmüket a kapcsolat hiányosságairól. Felszínre kerülhet az, hogy valójában nincs már mondanivalójuk egymásnak, csak a mindennapok megoldása megy. Gyakori helytelen gondolat az is, hogy önmagában az új környezet, az új tapasztalatok majd átsegítik a párt a problémákon. Nem titok: csalódás éri azokat, akik így gondolkodnak. Természetesen a környezetváltozás, a sok szabadidő biztosíthat kedvező körülményeket a konfliktusok rendezéséhez, de itt is helyesebb lenne csak azt elvárni önmagunktól, hogy kötöttségek nélkül, őszintén beszéljünk a problémákról és a szabadság végeztével is dolgozzunk a gond megoldásán. Akár szakember bevonásával is.

Hinni kell benne

Ha valaki még nem tapasztalta, most már olvasta: tartósan és folyamatosan jó kapcsolat nem létezik. Eleve: mitől jó egy kapcsolat? Biztonságos? Anyagilag stabil? Boldog? Elvárásunk és fantáziánk szerint persze ezek mind együtt. De ilyen kapcsolat, amiben minden fontos érték egyszerre jelenik meg, egyszerűen nincs. Azonban ha tudunk úgy gondolkodni, hogy ez a kapcsolat rejt még annyi értéket magában, hogy akarjunk tenni a megmentéséért, akkor aktívan és közösen kell a krízis megoldásán dolgozni. Kutatások azt mutatják, hogy ha a páros tagjai hisznek abban, hogy megvannak a képességeik a kapcsolat újraépítésére, akkor nagy esélyük van a sikerre. Érdemes tehát bízni magunkban, a párunkban és a képességeinkben.

Katona Katalin
okleveles pszichológus
www.pszichologus13.hu
pszichologus13@ gmail.com
+36-70-317-15-90

A cikk a Patika Tükörben jelent meg, keresse minden hónapban a gyógyszertárakban!