Tanárként többhetes külföldi utazásra nem igen tellene, és már diákként is anno szállásköltség nélkül utaztam. Akkor volt egy szervezet, ahová el kellett menni, készítettek egy interjút és utána kaptam egy Csodás Címes füzetet, szinte bárhová mehettem Angliában.

Írtam levelet, válaszoltak és két hónapra rá  már utaztam is, és tán ennek is köszönhetem nyelvtudásom és sok-sok csodás barátomat Angliában. Nyelvtanárként csak most  látom igazán, hogy milyen sokat jelentett is ez az "első igazi utazás"a nyelvterületre, hogy miként  vált igazi tudássá az, amit előtte könyvekből és hanganyagokon keresztül gyakoroltam.

Ma ez már jóval könnyebb, hála az internet adta lehetőségeknek. Három évvel ezelőtt Ciprusra szerettünk volna menni férjemmel. Néztük a  szállásokat - mindenáron apartmanban szerettünk volna lakni, hogy legalább az étkezési  költségeken spóroljunk. Ekkor jutott eszembe, hogy lehet, hogy a diákéveim programjának már  van online változata. Így bukkantam rá a www.csereotthon.com oldalra (az angol nyelvű  felület www.homeexchange.com - ami ugyanennek a szervezetnek az angol nyelvű oldala) és láttam, hogy világszerte  is utazhatnánk.

Böngésztem, böngésztem  érdemes rámenni az  oldalra, hogy álmodjunk (az otthonok leírásait akkor is  elolvashatjuk, ha még nem jelentkeztünk csereotthon tagnak)  de aztán valósággá kezdett válni minden, mert az egyik ciprusi otthonnál azt olvastam, hogy kifejezetten Közép- és Kelet- Európa érdekli őket. Akkor gondoltam egyet, nagyot és beléptem.

Ehhez nem kellett más, mint hogy megadtam budapesti otthonunk paramétereit (ha idekattintasz, ezt meg is tudod nézni), feltettem néhány képet és befizettem a három hónapos (4800 forintos) tagsági díjat és azonnal írtam a ciprusiaknak, Christinának és Andreasnak. Két napra rá érkezett a válasz (és nemcsak tőlük, hanem két nap leforgása alatt a fejemben az egész világ megfordult - szívesen cseréltek volna velünk otthont Floridából, Velencéből, Firenzéből, Párizsból, Amszterdamból).

Ezekre a levelekre udvarias nem választ küldtem, mivel megérkezett a ciprusi válasz is: igen, szívesen jönnének hozzánk Budapestre. Így nem másfél hétre tudtunk elutazni, hanem egy egész hónapot töltöttünk ciprusi otthonunkban, hisz a szállásunk teljesen ingyen volt saját otthonunkért cserébe, ami úgyis üresen állt volna csak Budapesten.

A világ azóta még inkább kinyílt és igazából jóval kevesebb helyre tudunk elutazni, mint ahonnan megkeresés érkezik

Akikben kérdés lenne affelől, hogy mi lesz az én szép otthonommal? Hát egyszerű. Mire megállapodsz az otthoncserében, addigra legalább 20 e-mailt, skype üzenetet váltottál, megnézted, hogy cserepartnerednek milyen barátai vannak a facebook-on, és egyáltalán nem "ismeretlen" embernek adod át a lakásod. Ezenkívül csereotthon.com oldalon már a leírásoknál tesznek fel magukról képet is a tagok, és azt is megadják, hol dolgoznak (így rengeteg információd van arról, akihez utazol és aki hozzád jön).

Az is érdekes, hogy az elmúlt húsz évben évente több, mint 60.000 otthoncsere zajlik és soha, de soha nem történt semmilyen olyan eset, hogy valaki otthonában kár esett volna. Sőt, mi bárhányszor utaztunk így, mindig nagyobb rendben találtuk otthonunkat, amikor hazajöttünk és mindig várt itthon ajándék is, egy kis olasz bor, francia sajt vagy ciprusi halloumi.

Nyilván a csereotthon programban való részvételhez a nyelvtudás előny, de nem kell az emberismerethez és barátsághoz felsőfokon beszélni. Mi csodás 4 hetet töltöttünk Cipruson és cserepartnereink Budapesten, és azóta is nagyon közeli barátok vagyunk.

Nyilván nemcsak egymás otthonát adtuk kölcsön, de baráti kapcsolatait is, hisz a lehető legtöbb információval igyekszel majd úgyis ellátni a cserepartnert, csak úgy, mint bármely barátodat, aki a városba érkezne. Mi így ismerkedtünk meg Christináék szomszédjával, Christináék pedig Éva barátunkkal, akitől lakásunk kulcsát átvették. Éva végigkalauzolta őket Budapesten -- csupán azért, mert olyan jó fejeknek tűntek, amikor átvették a kulcsot.

Mi a lakáson kívül kaptunkbicikliket és sok-sok jó tanácsot, hogy hol ne béreljünk autót, és hol igen, és hová menjünk vacsizni, hol vegyünk friss zöldséget, rákot, halat stb. És kaptunk sok-sok telefonszámot, akiket bármikor felhívhattunk, ha kérdésünk volt.

Így a hétköznapok ténylegesen olyanok voltak, mintha Cipruson éltünk volna: a helyi piacon vásároltunk, esténként a szomszéd receptje alapján főztünk helyi ételeket, és még a reggeli és esti sportolás is bőven belefért a napokba. Mivel csereotthon partnereink helybeliek voltak, pontosan tudták hová érdemes elutazni, mit érdemes meglátogatni és mikor. Így mentünk elhegyet mászni a Troodos hegységbe, ahová a tengerparti turisták nem igen vetődnek nyáron.

Rajtunk kívül egyetlen kanadai családdal találkoztunk, pedig csodás hely és a nagy melegből igazi felüdülés volt az erdei fenyők és patakok mentén túrázni.

A csereotthon révén egy kicsit túlléphetünk saját félelmeinken is, és kinyithatjuk szívünket annak, aki az életterünkben él pár hetet. Így számunkra már utazásunknak nemcsak az lett a hozadéka, hogy szinte ingyen volt szállásunk Cipruson főszezonban 4 hetet, hanem lettek csodás barátaink, lettek csodás segítőink hogy hol, mit s merre, és lett saját bátorságunk arra, hogy így utazni jó. Illetve úgy mondanám, hogy azóta nem is utazunk másként, hisz egészen más egy kultúrába tényleg beágyazódni, mint korántsem biztos nyugalmat biztosító hotel szobákban lakva a turisták százával egy helyen élni külföldi tartózkodásunk során.

Érdemes ellátogatni a csereotthon.com oldalra, megnézni a csodás helyeket és embereket, akik otthonukba várnak minket saját otthonunkért cserébe. Ja, és még a virágokra sincs gond, míg utazunk; van, ki locsolja őket.

Szigeti Ildi, nyelvtanár, outdoor tréner, CsereOtthon utazó

Bővebb információ ide kattintva : www.facebook.com/csereotthon