Egyedül nekiindulni egy utazásnak az életünk egyik legfélelmetesebb, emellett a legfelszabadítóbb, és a leginkább sorsfordító élménye lesz. Legalább egyszer mindenkinek ki kell próbálnia!

Az előző lapszámok édesanyáknak és édesapáknak szóló gondolatébresztő összeállításai után most az egyedülállók számára készítettünk rendhagyó útravalót. Azt szeretnénk, ha inspirációt és bátorságot merítenének ahhoz, hogy útitárs nélkül is vágjanak bele akár kisebb, akár nagyobb lélegzetvételű utazásokba, életkortól függetlenül. Akár özvegyek, akár elváltak, akár egyszerűen csak még nem találták meg életük társát, éljék az életüket, és ne szalasszák el a kínálkozó lehetőségeket. Az élet rövid, és később bizonyára meg fogják bánni, ha pusztán a társtalanság okán a munkahely és az otthon között ingázva élték le minden egyes napjukat.
Az alábbi gondolatokkal töltekezzenek, merítsenek erőt a kezdeti félelmek leküzdésére, és induljanak el – akár életük nagy álomutazására, akár a közeli hegyekbe! Higgyék el, csak elkezdeni nehéz!

Nincs mitől tartani

Gondolja végig, mitől is fél. Mit szólnak mások? Ez tényleg annyira fontos? Sosem muszáj elfogadni a mások állította korlátokat. Ha meg akar tenni valamit, tegye meg, teljesen mindegy, másoknak mi a véleménye.
Mit tesz, ha bajba kerül? Hát megoldja. Amikor egyedül utazik, és senkire nem számíthat, önmagáért vállalnia kell a felelősséget. Akkor döbben rá igazán, milyen erős is valójában!

Mit tesz, ha magányosnak érzi magát útközben? Ha egyedül utazik, koránt sincs egyedül. Elképesztő emberekkel hozza össze a sors útközben, és életre szóló emberi kapcsolatok szövődnek. Ezek nem történnének meg, ha nincs egyedül.

A lelki béke felé

Végül is, egyedül utazni akár brutálisnak is mondható. Folyamatosan idegenekben kell megbízni, távolra került az otthon és a barátok nyújtotta biztonság. Ismeretlen helyek, sehol egy biztos pont. Semmink sincs, csak a legalapvetőbb dolgok: levegő, alvás, álmok, az ég és a víz – semmi más. És mégis minden a miénk, ami örök, vagy amit öröknek hiszünk.

Pont ez kell talán ahhoz is, hogy az utazás felkelti a szerénységet és az alázatot: Egyszer csak megpillantjuk, milyen aprócska időt töltünk el a világban. És ez a parányi idő bizony igen rövid ahhoz, hogy szomorkodással, letargiával, múltba révedéssel töltsük. Útközben többször megpillanthatjuk: az élet minden pillanata érték.
Ha egy ismeretlen helyre utazunk, egy olyanra, ami igazán kimozdít a komfortzónánkból, akkor ott tényleg megérint a felfedezés szelleme. Utazni feszes időrend, szoros útiterv és wifi nélkül – így igazán feltárul előttünk a világ és önmagunkba is tiszta bepillantást nyerhetünk. Csak ott lenni a pillanatban és hálásnak lenni azért, ami épp történik velünk – semmihez sem fogható érzés.

Mikor induljak el?

Ha történik valami, jó, azért utazom, hogy megünnepeljem! Ha valami rossz történik, azért utazom, hogy elfelejtsem! Ha nem történik semmi, azért utazom, hogy történjen végre valami! Egyszóval, ha nincs miért maradni, az kiváló ok arra, hogy elinduljak!

Mindenesetre, sokszor érezzük úgy, a lelkünk mélyén, hogy most tényleg menni kellene. Aztán jönnek a kifogások és a kétségek. Aztán mégse indulunk el. Nos, pont ez a legjobb pillanat. Félre a kifogásokkal és mások ellenérveivel. Eljött az idő!

Az élet sója

Azt mondják, hogy az egész világ legjobb történeteit nem könyvekben találjuk meg, hanem egy útlevél lapjai között. Az emberek, a tájak, az ízek, az épületek, a múlt lenyomatai, a természeti formák és az élővilág változatossága elképesztő. Ha kitesszük a lábunkat otthonról, az egész utazás során új élmények, új impulzusok érnek. Azok az emberek, akiket valaha szerettünk, a lényünk részévé váltak. Azok a helyek, ahol valaha jártunk, úgyszintén. Új vágyak ébrednek, új tervek szövődnek, az utazás végére pedig talán, mintha kicserélődve érkeznénk haza. Nem pusztán tájakat szemlélünk, egy mély és fontos változás zajlik bennünk arról, mit is jelent az élet.

Elindulni valahová messzire, aztán hazaérni úgy, hogy már nem vagyok ugyanaz – ez tényleg varázslat!
A munka megtölti a zsebünket pénzzel – a kaland a lelkünket tölti meg életerővel. Ezért aztán engedjük meg magunknak, hogy legalább egyszer egy évben menjünk el egy olyan helyre, ahol még soha nem voltunk azelőtt.
És végezetül: ne azért utazzon egyedül, mert nincs senki, akivel utazhatna. Ha egyszer kipróbálja, rájön, hogy ez valami egészen más. Nem jobb, és nem rosszabb, mint mással együtt utazni, hanem egészen más. Semmilyen, mással töltött út nem adhatja meg azokat az érzéseket és élményeket, amiket megtapasztalunk, amikor egyedül vágunk neki a világnak.

A magyar vidék egyedülálló sokszínűségével hívogat!

Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy pici országunk végtelenül változatos. Elég akár csak száz kilométert menni, és a táj teljesen megváltozik. Teljesen más a Mátra, mint a Bükk, a Bakony vagy az Őrség, a Somogyi-dombság vagy az alföldjeink. A festői környezetben lévő tavak, folyók, barlangok, dombok közt ékszerdobozként megbúvó apró falucskák – egynapos kirándulások vagy hosszú hétvégék célpontjai is lehetnek. Minden tájegységen egy kicsit más az építészet, a falvak, városok jellege, s talán az emberek hangulata is. Akármerre indulunk, új és új élményekkel és érzésekkel leszünk gazdagabbak.

A falusi turizmusos szálláshelyeken néhány ezer forintból megszállhatunk, és élvezhetjük a vidéki emberek semmihez sem fogható vendégszeretetét és a helyi házias ízeket. Talán az is igaz, hogy minél több részletet fedezünk fel Magyarországból, minél több személyes élményt és benyomást szerzünk kis hazánkban (és nem csak a turisták által leginkább látogatott helyszíneken), annál jobban kinyílik a világ, annál jobban otthon érezzük magunkat nem csak szűk környezetünkben, hanem szerte az országban is.

Menjenek hát önök is, ne tétovázzanak, akárcsak egy napra, a vízpartra, az erdőbe, a közeli hegyekbe, vagy festői falvakba. Ne várjanak másokra, induljanak neki, utazzanak, nyaraljanak, pihenjenek minél többet, és élvezzék ki a langyos nyári estéket vagy a szép őszi napokat, akár baráti vagy családi körben, akár önmagukban a csillagos égbolt alatt. Ne maradjanak otthon pusztán azért, mert éppen nincs útitársuk!