Ungár Anikó, a bűvészkirálynő- hihetetlennek tűnik, de - betöltötte a hetvenet.Mégis éppen úgy ragyog, mint régen. Fiatalsága ugyanúgy ámulatba ejtő, mint bűvésztrükkjei. Utóbbiakat nem árulta el nekünk sem, de kiteregette a lapjait az anyasággal,barátsággal, a gyorsuló világgal kapcsolatban.

-Mit szólsz a tavaszhoz, vártad már?

-Engem nem borít ki az évszakok váltakozása, mindenben megtalálom azt, ami számomra szép. Nyilván az nagyon izgalmas, amikor a zord hidegből elutazunk egy napsütötte tájra, és a szállodai szobában hagyhatom a télikabátomat, majd bikiniben lesétálhatok a medencéhez. Szerencsére a férjem nagyon szeret meglepni utazásokkal.Arra jövök rá, hogy az élet legnagyobb ajándékai a közös élmények, a felfedezések, a kalandok.

-A világ számtalan táján megfordultál már, de van olyan hely, ahol szívesen le is telepednél?

- Egy tengerparti országban, vagy valamelyik kis szigeten jól tudnám érezni magam. A szigeteknek valami hihetetlen varázsuk van, ahogyan az ott élő embereknek is. Úgy érzem, hogy más a közösségi szellem, sokkal nyitottabbak, természetesebbek azok, akik ilyen helyen élnek. Izgalmas lehet egy mediterrán ország, ahol hosszabb a nyár, de szerintem a női hiúságunknak az is jót tesz, hogy télen a réteges öltözködés nagyobb fantáziát kíván tőlünk.

- Mivel tudsz igazán feltöltődni?

- Főzni kifejezetten imádok.Nagy a család, számomra örömet ad, ha a kedvükre főzhetek, ugyanakkorfeltölt egy kiállítás, egy tárlat, egy izgalmas film vagy egy jó színházi előadás.

Fotó: Gálos Miklós

- Apropó, színház!A fiad, Baronits Gábor sikeres színész. Félted még őt?

- Nekemmindennél fontosabb a gyerekem. Azt remélem, hogy jó anya vagyok. Megvan bennem az ösztönös, zsigeri adakozás, a féltés, de fel tudom ismerni a pillanatokat, amikor el kell engednem. Hiszek az ő döntésképességében, és bízom benne. Engemis arra nevelt az édesanyám, hogy bízzam a tehetségemben.Ugyanezt a nevelési módszert igyekszem átadni a fiamnak. Én is ezen az úton tanultam meg boldognak lenni. Tisztában voltam a határaimmal, és feszegettem is, de sosem vágytam az elérhetetlent. Nem másokra nézegettem, mutogattam, nem más útját akartam járni.Tisztában voltam azzal, hogy én ezt tudom, ehhez van képességem, ezt kell tennem. Jól éreztem magam abban, amit tehettem. Ha nem láttam volna a tehetséget Gáborban, akkor lebeszéltem volna a színészi pályáról. Egy előadóművész nem elfogult a gyermeke tehetségével kapcsolatban. Nem ájulunk el attól, hogy a gyerekünk színpadon van, sőt egy borzasztó nagyító alatt figyeljük őket.Anyukám harminckilenc éves korában szült engem. Nagyon érdekes, hogy úgy volt a mamám, hogy egyben a legjobb barátnőm is tudott lenni. Sokszor kérdezik, hogy honnan fakad az én belső tartásom, de ezt is tőle örököltem. Száznégy éves korában hagyott itt minket, de a mai napig hallom a szavait, sokszor az én mondataimban is. Rengeteget mesélt nekem önmagáról, a szerelmeiről, a fiatalságáról, az utazásairól, a nagyszüleimről. Nagyon ismertem őt, hihetetlen mély lelki kapcsolat volt köztünk. Soha nem utasított, csak példát mutatva nevelt. Ezt is próbálom hasonlóan tenni a fiammal, mi is nagyon sokat beszélgetünk, mesélek neki az én életemről is, de az édesapjáról is, akit tízéves korában elveszített. Egy fiú számára fontos az apai kép, ezért igyekszem a lehető legtöbbet átadni neki az apja emlékéből.

- A családtagjaidon kívül kikkel osztod meg az érzéseidet? Fontos számodra a barátság?

- Egyetlen nagyon mély barátom van, Berkes Gabi. Ő az, akivel igazán nyitottak vagyunk egymásra. Színész-énekesnő, ő is hasonló színpadi lüktetésben él, mint én. Fiatalon az ember sokkal nyitottabb, talán naivabb is a világra, jobban meg meri osztani a titkait másokkal. Aztán jönnek a csalódások, a visszaélések, a felismerések, és rájössz, hogy nem mindenki érdemli meg a bizalmat. Nem igazán elfogadók az emberek, nagyon ritkán találunk olyat, aki annak szeret, és úgy fogad el, amilyen vagy. A barátság leglényegesebb része az, hogy tiszteletben tartjuk a másik gondolatait, érzéseit. Tükröt azt mutatunk, de a döntés lehetőségét meghagyjuk neki. Gabival nagyon jó kontrolljai vagyunk egymásnak.

- Hihetetlen harmónia árad belőled, az pedig elképesztő, hogy micsoda alakod van! Sok energiádba kerül, sok lemondással jár, hogy megőrizd a szépséged?

- Mondhatnám, hogy a genetikának köszönhetem, ami igaz is, de nem tékozlom el ezt az ajándékot. Hetente kétszer edzőterembe, nyolcadik éve speedfitness órákra járok, illetve nyáron sokat úszom. Ha két kilóval többet mutat a mérlegem, akkor még jobban odafigyelek az étkezésemre, vagy erőteljesebben tornázom. Fegyelmezett vagyok, de ez nekem nem kerül energiámba, zsigerből jön. Évek óta nem eszem húst. Ez nem csak a külsőm miatt fontos, hanem azért is, mert nem akarok résztvenni abban az ipari szintű öldöklésben és pazarlásban, ami a mai világban folyik.

- Néhány évvel ezelőtt a mellrák elleni küzdelemben is szerepet vállaltál.

- Mindig is fontosnak tartottam, hogy az ismertségemmel hasznos, figyelemfelkeltő ügyek mellé álljak. Évente elvégeztetem mind a nőgyógyászati, mind a mammográfiai szűrővizsgálatokat. A prevenció, a megelőzés híve vagyok, mert megnyugtat a tudat, hogy egészséges vagyok. A rendszeres szűrővizsgálatokkal a betegségeket még időben fel lehet fedezni, és azok így jó eséllyel gyógyíthatók. Arra bíztatok minden nőt, hogy figyeljen oda magára, és ne halogassa a vizsgálatokat.

- A bűvészet nem megy ki a divatból, ma is szinte minden nagyszabású műsorban megjelennek illuzionisták, csak az eszköztáruk lett modernebb. Figyeled a kollégákat?

- Akkor aktuális és érvényes egy ember, ha a művészete terén is lépést tart a legújabb trendekkel. Persze, hogy odafigyelek a mai fiatalokra, és azt gondolom, hogy a modern világ adta újabb lehetőségeket ki lehet használni. Minden kornak megvan a maga stílusa, technikája. Másképpen játszanak ma a színészek is, mint ötven vagy száz évvel ezelőtt. Gyorsul a világ. Nem kell már a dolgokat szájba rágni, a bűvészet is felgyorsulóban van, a technikája is fejlődik, de ugyanakkor a klasszikus alapok megmaradnak. Bizonyos trükkök sosem avulnak el. Én is megújultam abban, hogy tárgyakkal már nem bűvészkedem. Disszonanciának érezném, hogy egy zöld kendőből pirosat csináljak. Mentálmágia annakaz irányzatnak a neve, amit mostanában képviselek. Interaktív előadás, melyben a közönségből kiválasztott emberek gondolataira hangolódva varázsolok. Én már nem akarok mindenáron színpadon állni, de ha színvonalas rendezvényre kapok felkérést, akkor azt örömmel elvállalom.

Fotó: Karizs Tamás

- Ha megjelenne most egy igazi varázsló és teljesítené egy kérésed, mi lenne az?

- Sosem voltak abszurd vágyaim. Szeretem megélni a helyzeteket, észrevenni, hogy mi az, ami felém jön. Régebben sem csináltam magamnak hosszútávú terveket, listákat, viszont, ha adódott egy számomra izgalmas helyzet, akkor azt megragadtam. Ha valamit csinálok, akkor azt maximális erőbedobással teszem. Lehet, hogy elkényeztetett engem az élet azzal, hogy sok mindent kaptam. Annyi mindenben volt már részem, hogy úgy érzem, pimaszság lenne még többre vágyakoznom.

Zoltán Tamás