Mindent a combnyaktörésről

Mindent a combnyaktörésről

Amikor az interneten rákeresek a combnyaktörés kifejezésre és képanyagára, több millió találatot lelek. Dr. Farkas Gábor, a Budai Egészségközpont baleseti sebész főorvosa szerint ez azt jelzi, hogy a combnyaktörés problematikája igen súlyos, és az orvostudománynak még ma sincsen egyértelmű megoldása a felvetett kérdésekre.

Maga a combnyaktörés mint betegség első leírása a XVII. századból származik, akkor alkalmazták ezt a kifejezést először a combcsont hosszanti része és a gömbölyű combfej között rézsútosan elhelyezkedő, 5-8 centiméteres szakasz törésére. Elsőre azt gondolhatnánk, hogy egy viszonylag egyszerű törésről van szó: miért is olyan veszélyes ez?

Az érintettek

Mint dr. Farkas Gábor mondja, valóban nem az a bizonyos 8 centiméteres szakasz okozza a bonyodalmakat, hanem inkább a betegek általános állapota. A combnyaktörést elszenvedő betegek többsége idős. (Fiatal korban jóval ritkábban, kifejezetten nagy erőbehatásra következik be combnyaktörés: például ha valaki magasból esik le, vagy frontálisan ütközik autóval, úgy, hogy nem volt bekötve a biztonsági öve.)

Mindent a combnyaktörésről

Többnyire olyan idős emberekről van szó, akik általában eleve nincsenek jó egészségi állapotban. (Az érintettek 90 százaléka oszteoporózisban szenvedő nő, akiknek már gyengébbek a csontjaik.) A combnyaktörés pedig olyan állapotot idéz elő, amely rendkívüli megterhelést jelent az idős, gyenge, beszűkült mozgásképességű szervezet számára. A törés nyomán a beteg nem tud mozogni, helyet változtatni. A fájdalom még az apróbb mozdulatok elvégzésében is meggátolja. Az elemi szükségleteit sem képes egyedül elvégezni. Az ágyhoz kötöttség felfekvésekhez vezethet. A vérkeringés, a légzés és az emésztés egyaránt kórosan kezd működni. Könnyen trombózis, és annak folyományaként tüdőembólia alakulhat ki. Nem csoda, hogy a statisztikák szerint a combnyaktörést követő egy éven belül a betegek egyharmada, öt éven belül pedig a fele meghal. (Ebben szerepet játszik a természetes halálozás is, hiszen a betegek egy része akár  90 évnél is idősebb.)

Mindez ijesztően hangzik, de fontos tudni: meg lehet gyógyulni a combnyaktörésből is! Az egyetlen kivezető út a műtét, mégpedig minél hamarabb.

Műtét

Ha a combnyaktörést követő 6-12 órán belül sikerül megoperálni a beteget, akkor jó esélye van a gyógyulásra. A műthetőség, persze, több tényezőtől is függ, például a törés típusától. Nem mindegy például, hogy a combcsont tengelyéhez képest milyen szögben törik el a csont, ahogyan az sem, hogy a törés során merre mozdul el a combfej. Ha felfelé billen, vagy netán el sem mozdul a helyéről, akkor nagyobb a valószínűsége annak, hogy nem sérült a combfej vérellátása. Ha azonban a combfej lefelé billen vagy esetleg már nem is érintkezik a csonttal, akkor félő, hogy a nyíró erők következtében megszűnt a combfej vérellátása. A combfej vérellátottsága nem egyértelmű első látásra, pedig ettől a tényezőtől nagymértékben függ a választandó műtéttípus. Szerencsére ma már létezik olyan technika – az úgynevezett oszteoszkópiás vizsgálat – amellyel ez még a műtét elején ellenőrizhető.

A műtétről való döntésnél a beteg egészségi státusza is nagyon fontos. Milyen állapotban van a szíve, a keringése, a tüdeje? Szenved-e daganatos megbetegedésben? Magas-e a vérnyomása? Cukorbeteg-e? Szed-e vérhígítót? Csak néhány kérdés a sok közül… Minden korábbi betegség, vagy trauma számít. Ahogyan a sebész főorvos fogalmaz: amennyi hasonló történést élete során összegyűjtött a beteg, akkora teherrel néz a műtét elé.

És még valami: a beteg közreműködő-képessége, belátása is sokat számít! Bizonyos műtétek után nagyon fontos, hogy egy ideig nem szabad terhelni az alsó végtagot. Mégis akadnak olyanok, akik a műtét után pár órával vagy nappal, már a kórház folyosóján elhagyják a mankójukat… Így nem számíthatnak gyógyulásra.

Csavarozás

Ha minden jel arra mutat, hogy a combfej vérellátása nem sérült, akkor az a műtét célja, hogy a combfejet eredeti helyzetében rögzítsék. Ez történhet egyszeres vagy kétszeres szegezéssel vagy csavarozással is. A tapasztalatok szerint a kettős csavarozás bizonyul a leghatékonyabbnak, hiszen jól rögzíti a törött csontot, megfelelő kompressziót biztosít, de megakadályozza a túlnyomást, és véd a fémek kiszakadása ellen. Ez azért is nagyon fontos, mert míg például egy csuklótörés átlagosan 6 hét alatt meggyógyul, addig a combnyak összeforrásához egy-másfél év szükséges! Addig pedig a fémeknek kell – legalább részleteiben – viselniük a terhet.

A műtétet ma már minimál invazív technikával – azaz  a szervezetet legkevésbé megterhelő beavatkozással, csupán pár centis  metszésekkel – oldják meg, és mindennel együtt mintegy fél-egy órát vesz igénybe.

Protézis

Ha feltételezhető, hogy a combfej vérellátása megszűnt, a combfej elhal,vagy a fémrögzítéses műtét nem fogja meghozni a várt eredményt, akkor csípőprotézis beültetése válik szükségessé, igaz, a protézisműtét nagyobb megterhelést jelent a betegek számára. A protézis-várólista ma átlagosan 4 évet jelent, de persze vannak sürgős megoldást kívánó esetek is. Ám az biztos, hogy míg egy fémrögzítéses műtétet szükség szerint akár ügyeletben is el lehet végezni, addig a protézis-beültetés nagyobb szervezést, több főből álló orvosi teamet igényel.

Mindent a combnyaktörésről

Attól függően, hogy épen maradt-e a vápa (az a homorú csontfelszín, amelyen forog a combfej) vagy sem, fél vagy teljes csípőízületi protézis beültetésre lehet szükség, ami egy-két órás műtétet jelenthet. A beavatkozás. után a combnyak területe nem fáj többé, inkább a környező területekről származik némi kellemetlen érzés.

A gyógyulás

Mint dr. Farkas Gábor sorolja, a gyógyuláshoz vezető úton a betegnek elsősorban a családjára, a háziorvosára, a törést ellátó intézmény egészségügyi személyzetére és a szomszédságára van szüksége, ebben a fontossági sorrendben. Nem mindegy, hogy az operáló orvosnak rendelkezésére áll-e valamennyi implantátumforma, ismer-e minden szóba jöhető műtéti technikát, mekkora a tudásanyaga, a gyakorlottsága, mennyire méri fel jól az adott beteg körülményeit és az adott törés jellegzetességeit.

Az egészségügyi ellátórendszer mindezzel együtt is csak az utolsó előtti helyre kerül a főorvos értékelése szerint, hiszen a gyógyulás szempontjából az a legfontosabb, hogy milyen körülmények várják otthon a lábadozó beteget, mennyire segítik őt a mindennapokba való visszatérésben, milyen mértékben gondoskodnak róla, és végül, de nem utolsósorban: mekkora szeretettel viselik gondját.

A gyógytorna

A műtét után a betegnek először lábadoznia kell, elsőként arra van szüksége, hogy az otthoni környezetben megerősödjön. Mindemellett a gyógytorna kulcsfontosságú a gyógyulásban. A betegnek már a műtét előtt légzőtornát kell végeznie, sőt, az lenne a jó, ha a mankóval való közlekedés technikáját – mint a tehermentesítés lehetőségét – is ismerné. Nagyon fontos, hogy milyen szakembert választunk. A jó gyógytornász rászánja az időt, hogy megismerje a beteg egyéniségét és a törés „személyiségét” is. Fel kell tudnia mérni: milyen aktivitásra volt képes a beteg korábban, és mik lehetnek a jelenlegi céljai? Nem csupán azt az egy ízületet kell átmozgatnia, hanem az egész testet.

A légzőizmok után a vállal, a karokkal kell folytatni a tornát, hogy a beteg képes legyen használni a mankót, végül az ellenoldali, ép végtagról sem szabad megfeledkezni.

Küzdeni

Ahogyan szakértőnk meséli, sok beteg megretten a halálozási statisztikáktól, és szinte már előre feladja a küzdelmet. Pedig a combnyaktörésből fel lehet épülni: kemény munka, de sokaknak sikerül. Fontos, hogy higgyünk a gyógyulásban, és találjuk meg azokat a célokat, amelyekért érdemes visszatérni a korábbi aktivitásunkhoz: legyen az akár az unokákkal való játék, a kiskert gondozása vagy a galambok etetése az erkélyen.
Kapcsolódó írások
Kérdezzen szakértőnktől
Kapcsolódó gyógynövények
Kapcsolódó betegségek