Nem egyszerű az otthoni munka, ha mellette a nappaliban óvodát és általános iskolát is működtetünk. Néhány támogató tanácsot hoztunk szülőknek.

Először is fontos leszögeznünk: nincs két egyforma helyzet. Van ahol apa-anya otthon dolgozik és egy kertes ház minden szeglete rendelkezésre áll, van ahol műszakozó szülő miatt kell csendesen lenni egy pici lakásban. Van ahol pici babával vannak otthon a szülők, máshol óvodás, iskolás, középiskolás gyerekek napját kell belelogisztikázni a szülők otthoni munkavégzése mellé.

„Minden család máshogy küzd meg ezzel a helyzettel, van aki tényleg beszorul a lakásba és megint más problémákkal küzd az, aki legalább a kertbe ki tud menni.” – kezdi Kalmár Szandi, a budapesti Hordozóház szakértője. Minden életkor más és más igényekkel állítja kihívások elé a szülőket, akik közül most sokan az otthonukban kénytelenek munkaállomást is kialakítani.

Ha kisbabával vagyunk otthon: használjuk ki a szoptatás adta szabadidőt!

Előfordulhat, hogy egészen kicsi babával ragadtunk otthon. Ilyenkor is találjunk lehetőséget a lazításra, tanácsolja Szandi: „Nagyon pici babával még nem is olyan nagy a különbség, szinte egész nap szoptatsz, eleinte hasonló beszorultság van, mint a karantén miatt. Néha nem jut eszébe az embernek, vagy „nem engedi meg magának”, hogy tévézzen, könyvet olvasson, amíg szoptat.” Tehát bátran választhatunk egy jó sorozatot vagy könyvet, ez egyáltalán nem fogja akadályozni a szoptatást.

Ha a gyerek már elmúlt fél éves: teremtsünk szabad teret!

„Elkezd a gyerek helyet változtatni, mozogni, kúszni-mászni. 6 hónapos kor fölött a mozgás lesz a fő elfoglaltsága. Nagyon fontos, hogy most aztán tényleg fektessünk abba időt és energiát, hogy a lakás teljesen biztonságos legyen, ne kelljen a gyerek után rohangálni, a szabad mozgás legyen biztosítva.” Ha biztonságos, nagy mozgásteret biztosítunk a gyerekünknek, akkor nem fogjuk azt érezni, hogy minden pillanatban szemmel kell tartanunk, mert mindenhol veszély leselkedik rá. Jelen helyzetben ez azt is jelentheti, hogy magabiztosan szabadon engedhetjük a lakásban, amíg befejezünk egy e-mailt.

Egy éves kor felett: minden játék!

„A szabad mozgás után jöhet a szabad játék. Két fakanállal el tud játszani a gyerek, mindenből lehet játék. A legjobb móka lehet, hogy kihúzok egy fiókot, kirámolok és visszarámolok.” Ne akarjunk azonnal visszapakolni, ha a gyerek boldogan dobálja a zoknikat! Jó játék lehet a bútor, a lepedőbunki, jó játékok lehetnek az edények.

Ne essünk bele a játékfelhalmozás csapdájába! „Kevés cuccra van szükség, a szabad tér legyen inkább biztosított. Nagyon kevés minőségi, minél egyszerűbb játék vegye őket körül. Fakocka, húzós favonat, bármi, amivel sokfélét lehet játszani.” Ebben az időszakban még az is fontos, hogy a gyerek kezdeményezze a játékot, nekünk felnőttként épp elég instrukciónk van feléjük, ebben lehessen ők a kezdeményezők.

10 éves kor felett: ne hagyjuk a képernyő-függést!

„Körülbelül harmadik osztályos korban van megint egy nagy váltás, amikor fejlődésükben a „felnőtt valóságba” érkeznek a gyerekek. Rengeteg képernyőzés van ebben a korban. Nagy nehézség ez most, hogy persze elvan a gyerek, ha nyomkod, ha tévét néz. De ez egy nagy elkülönülést is eredményez, ami ellen érdemes tenni.” Ne hagyjuk, hogy az összezártságnak az legyen a vége, hogy mindenki a kütyüjébe mélyed. Ha van kert, kertészkedjünk vagy tollasozzunk; kártyázzunk, társasozzunk délutánonként vagy hétvégén, találjunk olyan közös programot, ami mobil- és kütyümentes, mindenkit szórakoztató elfoglaltság.

De mi van, ha nem megy?

Mindent megtettünk, mégsem tudja elfoglalni magát a gyerek? A lábunk alatt sündörög reggeltől estig, belekiabál a videóhívásba a főnökünkkel és ebéd közben hozzánk vágja a favonatot? Duzzog a tízéves, és még a kakaó is kiömlött? Jöhet az önegyüttérzés!

„Szülőként állandóan azzal küzdünk, hogy a jó dolgok mellett sok negatív, fájdalmas dolog történik a napban: hibázunk, nem sikerülnek a dolgok, türelmetlenek vagyunk. A szocializációnk ráadásul ezt úgy állítja be, hogy ezekért kritizáljuk, bántjuk magunkat. „Biztosan csak én vagyok ilyen türelmetlen.” – gondolja minden szülő.

Az, hogy miként fordulunk magunk felé, az meghatározza az életminőségünket. Az önegyüttérzés azt az utat ajánlja, hogy mással is lehetek olyan megértő és elfogadó, mint egy baráttal. Ha jó barátként fordulnánk saját magunkhoz, akkor rögtön lenne egy pozitív érzés a rossz mellett, máris enyhülne a gond.”

Ez jól hangzik, de hogyan vágjunk bele?

„Az önegyüttérzés 3 lépésben:

1. Mindfulness: jelen vagyok a kellemetlen helyzetben, megnézem hogy mi van, értelmezem.
2. Rájövök, hogy ezzel az érzésemmel nem vagyok egyedül a világban.
3. Megértő és gyengéd vagyok magammal.

A gyakorlatban: kiömlött egy pohár víz. Kiborulok, hogy „na még ez is!”. Ilyenkor észreveszem mi történik, a szívemre teszem a kezem, és akár hangosan is kimondhatom: „Nehéz ez most neked.” Furcsának tűnhet, de ettől a kis együttérzéstől fizikailag és pszichésen is apróbbnak tűnik és gyorsabban megoldódik a probléma.”

Szandi ezen kívül még a meditációt ajánlja ezekre a megterhelő napokra: ahogy mondja, nem kell hozzá semmi más, csak egy pár fülhallgató, bármikor bele lehet vágni, 5-10-20 percre is érdemes hallgatni, hogy az ember ilyen módon tudjon kapcsolódni magával.

Ha szívesen beszélgetnénk szülőtársakkal a jelen helyzet nehézségeiről, a Hordozóház két szakértője, Kalmár Szandi és Ónodi Ágnes által életre hívott Koronavírus – Támogatás anyáknak, apáknak Facebook közösség hasznos lehet, ahol otthontanulásról, szorongásoldásról, napi logisztikáról és türelemről egyaránt tanulhatunk, beszélgethetünk együtt támogató közegben.

9+1 tipp szorongás ellen - Hoztunk néhány ötletet és gyakorlatot, hogy jobban viseljük ezt az időszakot!

Napi rutin távmunkában - Eddig sokan csak álmodoztak a home office lehetőségéről, a jelenlegi helyzetben viszont egyre inkább rádöbbenünk, hogy ennek a munkaformának is megvannak a maga nehézségei.

Maradjunk otthon és töltsük az időnket hasznosan! - Úgy tűnik, akár hosszúra is nyúlhat a járvány miatti bezárkózás: töltsük az időnket hasznosan, lássunk a fotelből világot, tanuljunk valami érdekeset!