Örökmozgó. Balázs Andrea színésznő, mindenki „Andija”. Újabban egyre több olyan lehetőséget is kap, amikor nem mások által megírt szöveget, hanem a saját gondolatait kell tolmácsolnia. Hogy ezt is jól csinálja, az bizonyítja legjobban, hogy csaknem hatvanezren kíváncsiak rá a közösségi oldalán.

• Most annyi minden változik körülöttünk. Te ragaszkodsz a megszokásokhoz? Hogyan kezeled a váratlan helyzeteket?

Neveltetésemből adódóan kész terveim vannak a jövőre nézve. Mindig igyekszem bebiztosítani magamnak a következő lépést. Hiszek a változások erejében, ezek sokszor új emóciókat nyitnak meg az emberben, kinyithatják a szívet valamire, ami addig nem volt fontos számunkra, vagy amit korábban észre sem vettünk. Arra bíztatom a környezetemben élőket, hogy ha nem érzik jónak azt amiben éppen vannak, akkor bátran változtassanak. Természetesen velem is előfordul, hogy elfogy a türelmem, de megpróbálom a megfelelő derűvel kezelni ezeket a helyzeteket. Bennem is megvannak a globális aggodalmak: például erősen foglalkoztat a klímaváltozás. Igyekszem megtenni azt ami tőlem telik, és erre mások figyelmét is felhívom, ha lehetőségem adódik erre.

• Rengeteget dolgozol a színházban, forgatsz, rádiózol, tanítasz…

Hálás vagyok azért, hogy azt csinálhatom, amit szeretek, de nem lennék kétségbeesve, ha holnaptól mással kellene foglalkoznom. Három olyan szakmám is van, aminek nincs túl sok köze a színészethez: cipőfelsőrész-készítőként, ruhagyártóként és masszőrként is el tudnék helyezkedni, ha úgy hozná az élet.

• A tanításra térjünk ki kicsit…

A Talent Stúdióban három éve oktatok. Önbizalom fejlesztés, önismereti tréning órákon adom át a tapasztalataimat a diákoknak. Eddig nem volt panasz a munkámra, tavaly a diákok szavazatai alapján az év tanára lettem.

• Volt olyan tanárod, aki igazi segítő is tudott lenni gyermekkorodban?

Nálam korán kiderült, hogy szeretek olvasni, tájékozódni. Szeretetteljes nyitottságot kaptam a szüleimtől a világ felé. Már kislányként a társaság közepe voltam, a humoromból, izgatottságomból adódóan. Meg kell említenem Hajdú László tanár urat is, ő terelgetett a prózamondó- versmondó versenyekre. Ha ő nincs, lehet, hogy teljesen félrecsúszok. A mai napig az ő tanításaiból táplálkozom, és nagy megtiszteltetés számomra, hogy ma már nem csak tanáromnak, hanem barátomnak is mondhatom.

• Ez a végtelen optimizmus már akkor is jellemző volt rád?

Egy valamiben jobb voltam mindenkinél: akkor is mosolyogtam, amikor nagyon bántottak. Ez volt a „fegyverem”. Faltam a könyveket, és nagyon mélyen beleéltem magam egy- egy szereplő életébe. Amikor valaki bántott, arra gondoltam, hogy egy drámai hősnő hogyan kezelné ezt a helyzetet. A regényeknek köszönhetően akkor sem voltam egyedül, amikor nem volt mellettem senki. Emlékszem, anyukám szoktatott rá a Pöttyös könyvekre. Ezekben mindig volt némi szerelem, izgalom, konfliktus. Csak az zavart, hogy az osztálytársaimmal nem tudtam megbeszélni ezeket a történeteket, de erre is találtam megoldást: szünetekben hangosan felolvastam nekik a könyvekből.

• Több tízezer ember követ a közösségi oldalaidon, ott pedig bántalmazásnak is kiteheted magad. Hogy kezeled a negatív megjegyzéseket? Egyáltalán, miért fontos számodra az ennyire intenzív jelenlét?

Egyáltalán nem fontos, hogy mit gondolnak, vagy mondanak rólam azok, akik nem ismernek. Van egy jó beszélőkém, ami eddig még sosem hagyott cserben. Az én életem sem volt mindig fenékig tejfel, mégis az a fajta nyitottság, derű, optimizmus, ami engem jellemez, talán példát tud mutatni azoknak, akik rosszabb helyzetben vannak, mint én. Rengeteg üzenetet kapok az interneten, írják, hogy elgondolkodtatom őket, sokan hozzám fordulnak a bajaikkal. Tanácsokat nem adok senkinek, viszont örömmel elmesélem az én történeteimet, bátorítom őket, hogy ne keseredjenek el, és merjenek kimozdulni a holtpontokról.

• Talán éppen attól vagy szerethető a követőid számára, hogy mersz kiállni fontos ügyek mellé, de mered magad gyengének is mutatni…

Amiben hűségesen, odaillően tudok megszólalni, abban felemelem a hangomat. Emberek vagyunk, nem szeretném azt mutatni kifelé, hogy az én életemben minden csodálatos fantasztikus, felettem sem mindig ragyog a nap. Hozzám tartozik az is, hogy öt jó tulajdonságomat azonnal szembeállítom tíz rosszal. Ki merem mondani a problémáimat, a hiányosságaimat, a szorongásaimat, merek róluk nyilatkozni. Nem ringatom magam abban, hogy jó tündér vagyok. Ember vagyok, akinek vannak hibái is.

• Néhány hónapja rádiós műsorvezetőként is bemutatkoztál, és nagyon gyorsan lett egy masszív hallgatótáborod…

Ez is a szívem egyik csücske! A Rádió Bézsen hallható a Pasik! című műsorom. Mindig nagyon érdekelt a rádiózás, de sosem próbáltam. Nálunk otthon mindig szól a rádió, nagyon szeretem az értelmes, tartalmas beszélgetéseket. Amikor felkért Fodor János, a Rádió Bézs főszerkesztője, nem sokat gondolkodtam, hogy elvállaljam-e. Egy új kihívást láttam benne. Kíváncsi voltam, hogy tudom-e majd szeretni, és a hallgatók is szeretik majd? Mint mindent, ezt is igyekszem precízen csinálni. Külön öröm számomra, hogy a párom, Gábor a technikusom, aki szintén nagyon nagy örömmel segít nekem. A női- és a férfilélek titkait kutatom kéthetente keddenként, és az az igazi visszajelzés számomra, hogy nagyon sok üzenetet kapok a hallgatóktól. Ezek a témák új gondolatokat ébresztenek bennük.

• A színházban mi vár most rád?

Októberben volt a bemutatója az Acélmagnóliák című darabnak a Veres 1 Színházban. Érdekesség, hogy most az anyát alakítom, de egy másik szerepet korábban éveken át játszottam már. Decemberben Gyurkovics Tibor Nagyvizit című drámáját visszük színpadra a Karinthy Színházban, amelyhez már 19 éve tartozom. Az is egy szép szerep, jó kollégákkal. A Karinthy Színház a második otthonom, hiszen 19. éve van szerencsém ott játszani.

• Egyre hűvösebb az idő, nyakunkon a tél. Hogy állsz ehhez az időszakhoz?

A tél számomra a megnyugvás és a csend időszaka. Szeretem az összes macerájával, kellemetlenségével együtt is. Színésznőként mindig izgalmas látni, ahogy egy téli estén beülnek a nézők egy fűtött nézőtérre, és két- három órára maguk mögött hagyják a hideget, meg a kinti gondokat. Az egészségemre úgy vigyázok, hogy amint bejön a nyirkos idő, jobban odafigyelek a vitaminokra, a folyadékfogyasztásra, sokkal több zöldséget viszek be a szervezetembe. Nagyon szeretek sütni- főzni. Télen kicsit átalakul az étkezésünk, de ez nem okoz számomra különösebb problémát. A konyhában is szeretem a kihívásokat!

Zoltán Tamás