Mennyire vagyunk függők? Egy hétköznapi példát alapul véve: aki azt mondja, hogy ő a reggeli kávé előtt nem ember, addig ne is szóljon hozzá senki, az már függő, vagy csak egy saját berögződés? – interjú Dr. Petke Zsolt addiktológussal.

Az is lehet, hogy ezt csak úgy mondja az ember, ugyanakkor az is igaz, hogy a kávétól is kialakulhat egyfajta függőség, ami azonban nem hat károsan a személyiségre, tehát kevésbé veszélyes. Az alkoholtól, kábítószerektől egy idő után károsodik a realitásérzék.

Említette még a körömrágást is, mint esetleges függőséget, ami viszont nem egy jó példa, mivel az csak egy feszültségoldó póttevékenység. Nem egy örömforrás, és nincs is romboló hatással a jellemre. A szerhasználat, a szerencsejáték vagy a workoholizmus viszont eufória forrásként szolgál. Azért érzi úgy a függő, hogy kell egy következő adag, a következő feladat, a következő kör játék.

Van egy ilyen alapállás a függőben, hogy “kell még.” Kell még a sportból, a drogból a munkából, a játékból, a szerből, a pornóból, a szexből. Hiányzik az, hogy káros, veszélyes, meg kellene állni valahol. Ez a függő életének többé kevésbé minden területére érvényes.

Adrenalinfüggőség is tud ilyen káros méreteket ölteni?

Ha a veszélyes helyzetek keresésére gondol, akkor igen. Itt ugye nem éppen otthon végezhető tevékenységekről van szó. Ez a tevékenység is elérhet egy olyan szintet, ami már inkább káros, a művelője egyre nagyobb kockázatot vállal, nem elég körültekintő. Ez akkor következhet be, ha annyira elkezdi hajszolni a tevékenységet, hogy veszélybe sodorja magát, leépülnek a kapcsolatai, nem hallgat a tanácsokra, ezeket azzal magyarázza, hogy mások nem értik meg, emiatt kellett magára maradnia. “Egyedül kellett sziklát mászni menni, mert a barátainak nem elég fontos.” Hasonló a helyzet az alkoholistánál, úgy nála is egy idő után elvész a realitásérzés. Egy szabadeséshez vezet mindkét példa. Az alkoholista utolsó 10 éve is olyan, hogy azt mondja: “Nincs itt semmi probléma, csak nincsenek barátaim, az asszony utál, a gyerekeim rosszak, mint a bűn, hát ez van. Minden este megiszom 5 sört, de soha nem vertem meg őket, nem vagyok én rossz ember. Velem minden oké, csak szeretek piálni.”

 

Saját magával szemben mennyire bizalmatlan a függő?

A lelke mélyén nagyon bizalmatlan, vesztesnek érzi magát. Kivéve néhány pillanatot, amikor van egy kitörés, amikor felülkerekedik önmagán és másokon is. De ez csak ideiglenes. A bizalmatlanság, a kishitűség viszont állandó.

Mi az oka, hogy így rá lehet szokni a veszélyes, káros dolgokra?

A kevésbé ártalmas függőségekkel az a baj, hogy ugyanazért az eufóriáért sokkal többet kell dolgozni. Annál semmi sem kényelmesebb, hogy ott van a kezedben a szer, beveszed, és már jön is a flash. Ha helyette elkezd futni az ember, akkor meg kell tennie több kilométert, hogy a szervezet “örömhöz jusson”, amitől “beüt” a boldogság. A felépülőt arra tanítjuk, hogy tisztán jobb lesz az élete, de azért meg kell dolgozni. Erre bizony nagyon kevesen fogékonyak.

Sokan a kifogásokkal kezdik, megy az, hogy ő áldozat, sőt az is, hogy ebbe a rossz világba, a sok rossz ember közé minek megváltozni. Inkább maradnak a szernél, amit ha bevesznek, akkor aztán lehet körülöttük bármi. Az alkoholisták feleségei azt szokták mondani férjükre, hogy olyan, mintha ott se lenne, felőle aztán bármit lehet csinálni, nem érdekli semmi. A függőség segít elszigetelődni a külvilágtól.

Inkább az érzéstől függnek a függők, nem?

Így van. Nekem azt kell megtanítanom az életükön változtatni akaró függőknek, hogy ezt az érzést el lehet érni józanul is egy-két tevékenységgel, sőt csoportba járással, az emberi kapcsolatokból is ki lehet “nyerni” ezt az eufóriát, csak bele kell adni egy kis érdeklődést a másik iránt. Ez az, ami igazán nehéz, mivel a függőt a súlyos szakaszban már nem sokminden érdekli, csak a szer által okozott megnyugvás.

Ez két szinten is melós. Nem elég fizikailag tenni azért, hogy le tudja tenni a szert, még lelkileg is fel kell készíteni magát, finomhangolnia kell az érzékszerveit, hogy be tudja fogadni az impulzusokat, amik pozitív hatással lehetnek rá?

Abszolút így van. Több komponensű a leszokás. Egy gyűlés során a függő megtapasztalhatja azt, hogy nincsenek játszmák, hogy nyíltan és őszintén beszélnek egymással az emberek. Ezzel együtt pedig megkapja azt a lelki támaszt is, a plusz önbecsüléshez szükséges löketet, hogy ő is képes erre, képes bármilyen szer nélkül az lenni, aki lenni szeretne.

A cikk társadalmi célú reklám, megrendelője a Philip Morris Magyarország Kft.