A kiégés nem egyszerűen ,,kétoldali munkaundor” vagy végtelen kimerültség. A szimpla stressztől is különbözik, ugyanis a stresszes ember még el tudja képzelni, hogy ha kordában tartja a dolgokat, akkor jól érezheti magát. A kiégett személy erre már képtelen. Üresség és motiváció nélküliség jellemzi, aki a pozitív változásokban már nem hisz.

Mi ez és honnan ismerhető fel?

A félreértések elkerülése érdekében már most le kell szögezni: kiégés nem csak a munka világában érhet utol minket. A hosszú ideje fennálló, érzelmileg igénybe vevő helyzetek is előidézhetik. Példának okáért a gyermeküket egyedül nevelő szülők, a tartós ellátásra szorulókat gondozók is érezhetik úgy, hogy ,,elfogynak” az igénybevételtől. Ha közönyösség, fásultság vagy épp túlérzékenység jellemez minket, ha elhanyagoljuk magunkat, érdemes az alábbi kérdéseket végiggondolni. Kapok pozitív visszajelzést az ,,otthoni műszakban”?

Elismerikezen tevékenységeim értékét? Tudok érdemben segítséget kérni, ha elfáradtam a kihívásokban? Van-e hobbim, támogató baráti köröm a kötelességeimen kívül? Van lehetőségem időnként kikerülni ebből az érzelmileg és fizikailag is megterhelő térből? Fontos emlékeztetni magunkat arra is, hogy életünk színterei csak mesterségesen szétválaszthatók, valójában minden történés kihat a többi területre is. Ha magánéletünkben megjelenik a pszichének ez a védekező mechanizmusa – hiszen tulajdonképpen ez ateljes elidegenedés óvja meg az idegrendszert az összeomlástól - ,akkor hivatásunkban is résen kell lenni.

Persze, ettől függetlenül is lehet, hogy azt vesszük észre, hogy munkavégzés során egyre többször szinte a mondat közepén felejtjük el a szavakat. Esetleg gondolataink megállíthatatlanul száguldanak? Vagy azt érezzük, hogy kifejezetten nehéz koncentrálni? Netalán teljesen elvesztettük érdeklődésünket, céljainkat? Amikor végiggondoljuk ezeket a kérdéseket, ne hazudjunk magunknak! A valóságot kell feltárni, még ha fájdalmas is.

Nem csak az úri népek baja

Kutatások azt bizonyítják, hogy nem a munka jellege, hanem bizonyos öröklött tényezők, személyiségjegyek és természetesen a munkahelyi körülmények iselőre jelezhetik, ki fog kiégni. A genetikai alapokhoz sorolhatjuk, hogy ki miként küzd meg a stresszhatásokkal. Vagyis akik kisebb problémákkal sem tudnak hatékonyanszembe nézni, azok nagyobb valószínűséggel fognak kiégni azokhoz képest, akik intenzív megterhelés mellett is előremutató módon oldják meg a helyzeteket. Személyiségvonások közül rizikófaktort jelent a perfekcionizmus, a pesszimizmus és az állandó hatékonyságlázban égő, úgynevezett A-típusú személyiség. És hogy a munkáltatóknak is legyen min elgondolkodni…Nagyban növeli a kiégés esélyét a szakmai elismerés hiánya, az alacsony jövedelem, a hosszú munkaidő, a kevés szabadidő, ha nincs lehetőség karrierépítésre, vagy ha értelmetlenül sok az adminisztráció.

Legyünk kíméletesek magunkkal szemben!

A kiégést nehéz észrevenni és nehéz felépülni belőle. A hétköznapokban megélt tudatosság segíthet megelőzni ezt az állapotot. Tehát gyanú esetén először is tegyük magunkat a kerüljünk a saját fontossági listánk élére! Figyeljük csak meg magunkat egy kicsit! Mik azok a helyzetek, amik feszültséget keltenek bennünk? Mikor érezzük úgy, hogy elfogy a türelmünk? Milyen helyzetekben történik ez, és mi jellemzi ezeket? Hogyan viselkedünk ezekben a helyzetekben? Milyen okok állhatnak mögöttük?  Legyünk őszinték! Ezeket végiggondolvaki kell tudni mondani magunknak, hogy ,,elég, ez túl sok nekem!’ Ha ezzel megvagyunk, akkor pedig folytassuk a sort azzal, hogy az alábbi javaslatokból legalább egyet elkezdünk beépíteni a hétköznapjainkba.

Például felejtsük el, hogy terhet jelentünk a környezetünknek! Merjünk kapcsolódni a hozzánk közel állókhoz és legyünk közvetlenebbek munkatársainkkal. Ha már mindenáron kerülni akarunk valamit, akkor az legyen a negatív emberekkel való kapcsolattartás. Szánjunk időt napi szinten valami kreatív időtöltésre vagy egy 10 perces ,,minden és mindenki nélküli” sétára. No és persze igyekezzünk minél többet aludni és a destruktív megküzdési módokat (mint pl. cigi és alkohol) elfelejteni.

Katona Katalin
okleveles pszichológus
www.pszichologus13.hu
pszichologus13@ gmail.com
+36-70-317-15-90

A cikk a Patika Tükörben jelent meg, keresse minden hónapban a gyógyszertárakban!