Vannak betegségek, melyek nem előzhetők meg a legkövetkezetesebb mozgással sem, ám az biztos, hogy aki aktív, sportos életet él, az nagyon sokat tesz a szíve és az érrendszere egészségéért. Egyes kutatások szerint még a rendszertelen sportolás is évekkel hosszabbíthatja meg az életünket!

Az a jó, ha rendszeres!

Akkor mondhatjuk, hogy valaki rendszeresen mozog, ha az illető hetente legalább két alkalommal végez minimum egy-egy órás testedzést, vagy csak félórányit mozog, de azt a hét összes napján megteszi. Egyes vizsgálatokkal megállapítható, hogy egyes szerveink, köztük a szívünk, érrendszerünk milyen életkornak megfelelő állapotban van – függetlenül a biológiai korunktól. A szabadidejükben rendszeres edzést végzőket vizsgálva kiderült, hogy ők legalább öt évvel fiatalosabb egészséggel dicsekedhetnek kortársaiknál.

- Az aktív életmódot folytatókat kevésbé fenyegetik a vezető haláloknak számító szív- és érrendszeri betegségek, a magas vérnyomás és a cukorbetegség is. Ám a védő hatás addig tart, amíg az illető rendszeresen mozog, ezért jó, ha szokássá válik a családban valamilyen sporttevékenység – hívja fel a figyelmet dr. Benczúr Béla, a Tolna Megyei Balassa János Kórház osztályvezető kardiológusa, aki maga is aktívan fut.

A mozgás hatása a keringésre

A mozgás számos előnye közül az egyik legfontosabb és legegyértelműbb a keringési rendszerre tett jó hatás. A testedzés azonnali hatása, hogy megélénkül a keringés, az arc kipirul, a pulzus szaporább lesz, emelkedik a vérnyomás és a verejtékezés is beindul.

- A hosszabb távon rendszeres fizikai aktivitás hatására nő az izmok, köztük a szívizmok oxigénellátottsága, a szív alkalmazkodik a fokozott terheléshez, tágulnak az erek, javul a szív teljesítménye már alacsonyabb pulzus és vérnyomás mellett is. Tehát a szervezet egészének a teljesítőképessége, terhelhetősége megnő – magyarázta a mozgás pozitív hatását a kardiológus.

Csak fiatalon?

Nem! Manapság már teljesen általános, hogy középkorú és akár idősebb emberek is kimennek az utcára, a parkokba vagy akár az erdőbe futni, kerékpározni, de az úszás és az edzőtermek látogatása is népszerű. Általános vélekedés azonban, hogy ha valaki szívbeteg, akkor ne sportoljon. Ám ez a megállapítás így leegyszerűsítve téves! Kétségtelen, hogy a sportolást, a testmozgást egyértelműen befolyásolja a szív- és érrendszer állapota, különösen azok meglévő betegségei, ez viszont a legritkább esetekben zárja ki teljesen a testmozgást. Csak meg kell találni a megfelelő mozgásformát és intenzitást.

- Fontos, hogy a szívbeteg ellenőrzött, kontrollált formában végezzen rendszeres testmozgást - emiatt lényeges az infarktus vagy a szívműtét utáni rehabilitáció bármilyen formája, akár fekvőbeteg-, akár járóbeteg rehabilitációról van szó. Ennek során a rehabilitációban jártas kardiológus szakorvos és a gyógytornász közösen határozzák meg, milyen mértékű és jellegű testmozgást végezhet a szívbeteg – tette hozzá a szakorvos.

Sportolni azért is érdemes, hogy fenntartsuk keringési rendszerünk egészséges állapotát, illetve az esetleg már meglévő betegségek romlását is lassíthatjuk, egyes esetekben még javíthatunk is a szív- és érrendszerünk egészségén. Több tanulmány, megfigyelés is egyértelműen alátámasztotta, hogy mennyire fontos a szív mérsékelt terhelése, azaz a pulzusszám enyhe megnövelése, hiszen a szív és az érrendszer rugalmassága, teljesítőképessége éppen azzal javul, hogy időnként rákényszerítjük a mérsékelt intenzitásnövekedésre.

Mégis mit válasszak?

Ha az elhatározás már megvan, hogy többet szeretnénk mozogni, akkor a következő lépés annak a mozgásformának – akár többnek is – a kiválasztása, amely inspirál, motivál, ami tetszik, amiben élvezetünket leljük. Akkor választottunk jól sportot, ha egy dolgos munkanap után már alig várjuk, hogy kimehessünk egyet futni, bringára pattanhassunk, elkezdődjön a táncóra vagy végre odaérjünk az edzőterembe. Fontos tehát, hogy a mozgás valóban örömet okozzon, és ne legyen teher!

Ha ezeken a kezdő lépéseken már túlvagyunk, akkor jön az a szakasz, ami kulcsfontosságú lehet keringési rendszerünk egészségének megőrzése szempontjából: a fizikai terhelés intenzitásának és a fokozatosságának a betartása. Sokkal lényegesebbek ezek a tényezők, mint gondolnánk!

- A legnagyobb nehézséget önmagunk, az emberi természetben benne rejlő lustaság legyőzése jelenti, amikor napmintnap rávesszük magunkat arra, hogy elinduljunk edzeni, mozogni. Ha ez életformává válik, biztosan egészségesebbek és hosszabb életűek leszünk, mint nem mozgó kortársaink – mondta el saját tapasztalatait dr. Benczúr Béla.

Tempó, tempó!

Akkor teszünk legjobbat a szívünknek, amikor tartósan, de nem különösen fárasztó módon, mérsékelt pulzusemelkedéssel mozgunk. Ennek megvan az a jótékony hatása is, hogy rendszeres sportolással a nyugalmi pulzusértékünk is lecsökken, azaz a szívünk nyugalmi helyzetben kisebb frekvenciával képes megfelelő mennyiségű friss vérrel ellátni szervezetünket. Az edzett szív ugyanis a szervezet nyugalmi állapotában már viszonylag alacsony terhelés mellett is képes tökéletesen elvégezni a feladatát, ezért a profi sportolóknál előfordulhat a percenként 50 alatti pulzusszám is nyugalmi állapotban.

- A pulzusérték megfigyelése, a küszöbértékek megállapítása szív- és érrendszeri betegségben szenvedő, vagy abból meggyógyult betegek esetében rendkívül fontos! Kifejezett figyelmet kell fordítani arra, hogy a szív mennyire képes megemelni a tevékenységének az intenzitását anélkül, hogy rosszul lenne a beteg, illetve mekkora terhelésnövekedés esetén képes még a beteg szív- és érrendszer megfelelően fenntartani a keringést – hívta fel a figyelmet a kardiológus.

Konzultációra is szükség van

A szívbetegek mindenképpen konzultáljanak orvossal, kardiológussal arról, hogy milyen az állapotukhoz illő mozgásforma, milyen gyakran és milyen intenzitással mozogjanak. Tisztában kell lenni azzal, hogy mekkora és mennyi ideig tartó pulzusnövekedés ajánlott ahhoz, hogy a szív működése ne romoljon, hanem szinten maradjon vagy esetleg – állapottól, betegségtől függően – akár javuljon is. Ilyen esetekben rendkívül fontos a pulzus, a vérnyomás folyamatos nyomonkövetése. Szív- és érrendszeri betegek esetében a kevésbé intenzív mozgásformák hatásosak: lassabban, kevesebbet, könnyedebben mozogjanak! A futás helyett hatásosabb lehet a laza kocogás vagy egy séta. A lényeg, hogy legalább egy kicsit sikerüljön a pulzust megemelni és újra nyugalmi állapotba engedni: ezt pedig rendszeres, könnyű mozgással lehet elérni.