Gyógynövény lexikon

A B C D E F G H I J K L M N O Ö P Q R S T TY U Ü V W Z
Csabafű

A csabaíre, csabaíre vérfű vagy kis vérfű (Sangiusorba minor) a vérfű (Sangiusorba) nemzetség faja, ehető, évelő gyógynövény. Európában, Észak-Afrikában, Délnyugat-Ázsiában honos. Magyarországon is gyakori, főleg a száraz gyepekben, domboldalakon, általában meszes talajokon nő. Szárazságtűrő.

A 16. században feljegyzett monda szerint Csaba hun királyfi a katonáit a „Csaba íre” nevű csodás fűvel gyógyította. A csabaíre a mindenféle vérzést elállító tulajdonságáról a germán és szláv néphit is tud. Korábban egyes tájakon a hasznos földitömjént (Pimpinella saxifraga) is nevezték csabaírének.

Jellemzése

20–90 cm magasra nő. Páratlanul szárnyalt, illatos levelei tőrózsát alkotnak, a ritkásan, párban álló levélkék tojásdadok, ülők, mindkét oldalról 3-9-szeresen fogazottak. Április-július között virágzik. Virágai sziromlevél nélküliek, a hosszú tőkocsány végén gömbszerűen, 1–2 cm széles fejecskevirágzatban helyezkednek el; a középső virágok hímnősek, az alsók, bókoló, sárga virágok hímivarúak, a felsők nőivarúak, ecset formájú, piros bibével. Először a termős virágok nyílnak. Szélbeporzású növény. Termése aszmag, melyet a vacok körbevesz.

Gyógyhatása

Az őszi vérfűnél gyengébb hatású növény virágzó hajtását július-augusztusban gyűjtik. A növény triterpén glikozidokat (szangviszorbint), cseranyagokat (ellagitanninokat), flavonoidokat tartalmaz. Jó vérzéscsillapító, menstruációs vérzés esetén, de hasmenés és külsőleg aranyér ellen is használják.

A népi gyógyászatban, (külsőleg a pépesített szárát) fekélyek és sebek gyógyítására használják. A virágzás előtt gyűjtött, fiatal levelei és hajtáscsúcsait salátákba, nyári frissítő italokba használják.