Míg korábban ebben az időszakban csak az okozott már-már jellegzetes és tipikus tüneteket, hogy el kell búcsúzni a vakációtól, a pihenéstől, a nyáresti társasági élettől, a mostani szeptember azonban sok jogi, erkölcsi, etikai és lélektani kérdést hozhat magával. 2020 ősze olyan kihívások elé állítja az emberiséget, melyekhez rugalmas gondolkodásra, higgadt cselekvésre van szükség: munkahelyen, magánemberként, szülőként egyaránt.

Munkahely – eltérő reakciók a visszatérésre

Vezetőként és beosztottként is egyaránt empatikusan kell kezelni, hogy a munkatársak mind másképp élték meg ezt a helyzetet: egyesek attól szenvedtek, hogy egyedül maradtak, míg másoknak maga volt a kánaán, hogy nem kellett bejárniuk. Megértéssel kell fogadni az egyéni változást kinek mennyi ideig tart, míg megszokja a fertőzésveszély megelőzése érdekében hozott intézkedéseket (pl. új munkarend, új beléptetési protokoll). Az is eltérhet, hogy kinek mekkora erőforrását emészti fel, hogy újra megtalálja ebben a helyzetben a munka-magánélet egyensúlyát.

Van aki szíve szerint visszamenne dolgozni, de COVID szempontjából rizikóscsoportba tartozó hozzátartozójával él együtt, ami miatt komoly vívódást jelent számára a helyzet megoldása. A vezetőnek érdemes szem előtt tartani, hogy új félelmek jelenhetnek meg a kollektívában a bizonytalan bérezés, az elbocsátás lehetősége miatt. Kiemelt munkahelyi feszültégforrássá válhat, hogy az együtt dolgozók miként vélekednek az egészségügyi szabályok betartásának indokoltságáról. Egyeseknél erősebb szorongással járhat, ha munkakörükből kifolyólag elkerülhetetlen az ügyfelekkel való személyes kapcsolattartás.

Cél: Kockázatcsökkentés és a biztonságérzet növelése

Ahol megoldható, érdemes rugalmasabb munkarendet kialakítani. Javasolt a napközbeni takarítás, fertőtlenítés is. Ha megtehetik, inkább szellőztetéssel és ne a központi szellőztetővel oldják meg a levegőcserét. Vezetőként se csak a helyzet miatti szorongással, bizonytalansággal forduljanak a munkahelyi pszichológushoz: indokolt arról is szakemberrel egyeztetni, hogy miként segíthetik beosztottaikat jelen helyzetben. Érdemes lehetőséget teremteni arra, hogy a munkatársak kifejezhessék aggályaikat, feltárják, hogy milyen kihívásokkal kell szembenézniük. A valódi kétirányú kommunikáció segítheti a vállalati kultúra megerősödését, a termelés fokozódását, a lojalitást, a szervezet iránti elköteleződést.

Ha megszűnt a megélhetés forrása

A munkájukat elveszítők között jelentősen megnő az egzisztenciális (megélhetés miatti) szorongás, meginog a biztonságérzetük. Mivel felbomlik a napi rutinjuk, nehézzé válik számukra az időstrukturálása, szinte szétfolyik a napjuk. Nem elhanyagolható az a szomorúság sem, mely a kedvelt munkatársak elvesztése, illetve később a kapcsolatok lazulása miatt jelenhet meg körükben.

Mit tehet az álláskereső?

Elsőként érdemes tárgyilagosan végiggondolni saját helyzetét (pl. végzettség, szakmai tapasztalat, kereseti igény, vállalható-e az otthoni/irodai munkavégzés stb.) és ezek mentén reális célokat kitűzni. Nem csak a munkaerőpiaci lehetőségek felmérése fontos: tartalék anyagi erőforrások ismerete és korlátozása legalább ilyen jelentőségű! Gondolják át azt is, hogy ugyanolyan munkakörben szeretnének-e dolgozni vagy inkább rászánnak pár hónapot és pihenés mellett új szakmát tanulnak. Az álláskereső portálokon túl, bátran vegyék igénybe a rokoni-baráti-ismeretségi kör segítségét is, ha munkahelyek feltérképezéséről van szó. Mindezek a lépések segíthetnek kontrollt gyakorolni a helyzet felett, mely megnyugtató érzés a bizonytalanság közepette.

Oktatási intézmények – amit a szülő tehet

A vírustól függetlenül, önmagában az iskolakezdés miatt is jó, ha minél előbb kialakítanak egy új napi rutint: ez a kiszámíthatóság biztonságérzetet ad a gyereknek. Nagyon fontos, hogy tudják a szülők, hogy mit hallottak, mit tartanak igaznak a gyermekeik ebben a bizonytalan helyzetben: ezek valódiságát, hitelességét együtt ellenőrizzék vissza, míg a gyermek meg nem nyugszik. Fontos, hogy mindig a gyermek korának, érettségének megfelelően válaszoljanak. Aggodalmaikat ne bagatellizálják el, inkább igyekezzenek hiteles források bemutatásával csillapítani azokat. Érdemes az iskolában elérhető, a mentális egészségét támogató lehetőségekről (iskolai programok, pszichológus) is tájékozódni.

Kellemetlen lehet a gyermek számára, ha a távoktatás miatt úgy érzi, elmaradt a tanulásban. Szülőként ajánlott tájékozódni a felzárkóztatási lehetőségekről, a szülők által szükséges teendőkről. Fontos, hogy ha a családot valamilyen veszteség (halál, munkanélküliség) érte, beszéljenek a pedagógussal erről is, hiszen a gyermek lelki egyensúlyának visszanyeréséért az oktató is sokat tehet. Az említetteken túl az UNICEF (nemzetközi gyermekjogi szervezet) további ajánlásaiban kiemelkedő jelentőségűnek tekinti a felelős szülői magatartás szerepét (pl. óvintézkedések követése), a tudatos előre tervezést (pl. teendők távoktatás esetén), a bullying (gyerekek egymást zaklatják az iskolában vagy azon kívül) kezelését.

Támpontok pedagógusoknak

Az UNICEF javaslata szerint már az ovisokat is tanítgatni kell a higiénés szabályok fontosságára. Ennek remek módja, ha a kézmosás egy kb. 20-30 másodpercig tartó dal/mondóka idejéig tart, vagy bábokkal eljátszhatják, hogyan köhögjenek, tüsszentsenek.

Általános iskolások körében már komolyabb kérdésekre is fel kell készülni, de teljesen rendben van, ha a pedagógus nem tudja minden kérdésre a választ – keressék meg együtt! Mivel ebben a korban már megértik a gyerekek, hogy saját viselkedésükkel sokat tehetnek mások és saját biztonságukért, érdemes demonstrálni nekik, hogy miért fontos például az alapos kézmosás:  kenjék be színes/csillám zselével a gyermek kézfejét és tanulmányozzák, hogy egy sima ,,vízráfolyatás” és egy szabályos kézmosás után mennyi marad a területen.

Középiskolások korosztálya általában már aktívan tájékozódik is a történésekről, ezért esetükben érdemes kiemelt figyelmet fordítani a hírek elemzésére, a médiaártalom szűrésének fontosságára. Jó lehetőséget biztosít az áttekintésre, ha tantárgyanként beépítenek korábbi világjárványokról és az ellenük való védekezésről némi ismeretet.

Stresszoldó ötletek – krízis idején és azon túl is

Szorongáscsökkentés egyik leghatékonyabb módja a mai kor embere számára a médiafogyasztás csökkentése. Ez egyrészt azt jelenti, hogy napi 1-2 alkalomra korlátozódjon a hírolvasás, másrészt azt is, hogy tudatos törekvés legyen a rémhírek kiszűrése. Szorongáscsökkentő hatása van annak, ha tisztázza magában, hogy mi az amire van (pl. ,,én magam betartom a biztonsági előírásokat”), és mi az, amire nincs ráhatásom (pl.,,meddig tart a járvány?”). Ez utóbbiakra felesleges is energiát pazarolni, el kell fogadni, hogy bizonyos dolgok, történések egyéni hatóképességen kívül állnak – de szerencsére nem minden. A nyomasztó gondolatok például nem tények (pl. ,,ha lejár a hitelmoratórium, biztos elveszítem a lakhatásom”), nem kell tehát megmásíthatatlan dologként kezelni. Helyette érdemes megvizsgálni, mi a realitás (pl. ,,mit tehetek én magam, hogy folytatni tudjam a törlesztést”). Javítja a stressztűrőképességet a jó minőségű alvás, kiváló megküzdési módszer a humor és a sport, illetve kifejezetten szorongásoldásra kidolgozott módszer például a relaxáció (Ennek egy lehetséges alternatívája: belégzés 3 mp – benntart 3 mp – kilégzés 5 mp, közben egy pontra fókuszálni és ezt megnyugvásig gyakorolni.)

Végül pedig még egy lehetőség: próbáljuk meg átkeretezni a történteket: örökös harc helyett tekintsük ezt a tanulás, a megújulás egy módjának, válság helyett próbáljuk lehetőségnek tekinteni a változásokat!

Katona Katalin
okleves pszichológus

A cikk a szeptemberi Patika Tükörben jelent meg! Keresse minden hónapban a gyógyszertárakban!