A boldogság szó jelentése, jelentéstartalma nem egyértelmű. Az egyik legnehezebben meghatározható érzelem, amiről csak az a biztos, hogy pozitív.De vajon mindenkinek ugyanazt jelenti?

Még csak életem felénél járok, de abban már biztos vagyok, hogy többféleképpen vagyunk boldogok, másféle módon érjük el és éljük meg a boldogságot. És talán nem is mindannyiunknak egyformán fontos a boldogság.

Gyermekként sokkal kevésbé voltam boldog, mint felnőttként. Igazából olyan sok bántás, kiközösítés ért a kortársaimtól, olyan sokat sírtam, hogy a boldogságot inkább az olvasásban, egy-két tanártól kivívott elismerésben, esténként az édesapám oldalához bújvaés a nagymamám kertjében töltött időben találtam meg – egyedül játszva, pajtások nélkül. Az első, igazi konkrét boldogságélményem a sikeres gimnáziumi felvételi volt, drámatagozatra. Utána is leginkább a sikerhez kapcsolódott ez az érzés, ami szétfeszítette a mellkasomat és letörölhetetlen, idétlen vigyort ragasztott az arcomra.

Felnőtt fejjel

Felnőttként megtanultam apróságok miattboldognak lenni: akkor jöttem rá,hogy sok kis apró boldogság összeállhat egy nagy érzéssé, és ilyenkor érzem azt: igen, most jó napom van, sőt jó hetem van. Ilyenkor valahogy minden gördülékeny, minden sikerül, minden a kezemre játszik, a szerencse is mellém áll, az elvetett magok szárba szökkennek, pozitív visszajelzések érkeznek, minden klappol. Ilyenkor szárnyakat kapok: tervezek, intézek, éjjel és nappal teszem a dolgom, motivált vagyok és energikus. De ehhez a háttérnek is rendben kell lennie. Nem tudok úgy boldog lenni, hogy közeli szerettem súlyos beteg, hogy az egészségem nincs rendben – vagy hogy konkrétumot mondjak: nem voltam igazán boldog akkor sem, amikor35 kilót cipeltem magamon és önutálattól szenvedtem. Önutálat közben nem lehet boldognak lenni – maximum vidámnak. De a vidámság bizony nem egyenlő a boldogsággal!

Márpedig én nagyon szeretek boldog lenni!Kimutatom, megélem, ha boldog vagyok. Ha csupán „semmilyen” vagyok –tehát nem kell rosszkedvűnek lennem, elég csak a boldogság hiánya –akkor vágyakozom rá. Próbálom pótolni, megidézni: csokival, alkotással, egy jó filmmel. De gyakran hiába kergetem, tényleg olyan, mint a boldogság mesebeli kék madara, csak játszik velünk az érzés, el nem kaphatjuk, elillan, tovaszáll.

Születni is lehet a boldogságra?

- Igen, lehet születni a boldogságra is! – válaszolta a Patika Tükörnek Ajibola Rita Wanda pszichológus, pár- és családterapeuta.- Alapvetően az ember személyiségét számos tényező formálja: genetika éppúgy, mint a környezeti tényezők. A neveltetés, a kultúra, a kor, amiben élünk, a társadalmi-kulturális kontextus mind-mind számít. Továbbmegyek: egyéni családi történetünk megvizsgálása során egyértelműen kulcsot kaphatunk a saját boldogságunkhoz. A családi transzgenerációs mintáink közöttis megtalálhatók a boldogságra vagy éppen a boldogtalanságra hangoló történetek, legendák –esetleg negatív üzenetek.

Azt gondolom, hogy vannak "boldog típusú emberek" és szeretném azt hinni, hogy egyre többen válnak, dolgoznak önmagukon azért, hogy boldogabbak legyenek. Mint kulturális antropológus azt tapasztalom, hogy nagy különbségek vannak a boldogságra való képességben, az ehhez kapcsolódó megélésekben is attól függően, milyen országban élünk.

Tanulható a boldogság?

Meggyőződésem az, hogy tanulható boldognak lenni.A családterápia egyebek között a családi hozott mintákkal foglalkozik; maga a boldogságra való képesség, az öröm, az elégedettség megélésének képessége, vagy az, hogy valaki optimista lesz-e, nagyban függ az eredeti családban hallottaktól, látottaktól és a megtapasztaltaktól.

Sokat segít saját családunk történetének megismerése abban, hogy meg tudjuk határozni, hogy saját boldogságunk útjában milyen akadályok állnak. Az önszabotázs jelensége például megvilágítja, hogy sokszor állunk saját boldogságunk útjában. Ha máshogyan állnánk a dolgokhoz, máshogyan értékelnénk és élnénk meg bizonyos dolgokat, akkor boldogabbak lehetnénk – magyarázta Ajibola Rita Wanda.

Negatív hozzáállás

A boldogság nem egyenlő a gondok felszámolásával, ugyanakkor ezzel szoktuk kezdeni. Gyakorlatilag szemléletváltozásra van szükség, arra, hogy a problémákat máshogyan oldjunk meg, kevésbé legyünk szorongóak, ne féljünk a jövőtől. A másoknak görcsösen megfelelni akarás is gátja lehet annak, hogy szabadon legyünk önmagunk és képesek legyünk például nekünk "flow élményt" okozó tevékenységeket végezni.

Egy egész élet boldogság nélkül?

Számos oka lehetannak, hogy valaki egész életében boldogtalan. Sokszor olyan mélyen sérült gyermekkorában az illető, hogy még a pszichoterápiás kezeléseknek is ellenáll. Hiába szeretne boldog lenni és keresi az utat, nem képes átlépni önnön gátjain. Sokszor, amikor megtörténne az áttörés, visszalép. Ahhoz, hogy valaki egy új működést megtanuljon, gyakoroljon, a félelmeit leküzdve szükséges kilépnie a komfortzónájából.

Miért nem boldogít a pénz?

- Kedvenc témáim egyike a pénz és a boldogság – mondta a pszichológus. - Kutatások kimutatták, hogy önmagában az anyagi jólét nem jár egyértelműen a boldogsággal, nem boldogít. Tanúsíthatom jómagam is, hogy a magánrendelések tele vannak jobb anyagi helyzetben levő kliensekkel is, és ugyanúgy a boldogság nyomában járunk, vagy inkább úgy mondom, hogy a boldogságra való képesség megteremtésén fáradozunk.

Az anyagi jólét –meglátásom szerint – fontos annyiban, hogy amennyiben nem a legalapvetőbb szükségletek kielégítése a célunk, úgy másra is jobban fókuszálhatunk. A sikeresség kapcsán magam is indítok tréninget, mert fontosnak tartom, hogy tisztában legyünk az anyagiakhoz, a pénzhez fűződő viszonyunkhoz. Sok hiedelem, tapasztalat nem a miénk, hanem készen kaptuk szüleinktől, transzgenerációs terheket cipelünk a boldogsággal, sikerességgel kapcsolatban. Szerencsére van lehetőségünk lebontani a saját boldogságunk, sikerességünk útjában álló lelki akadályokat és megválasztani saját további sorsunkat.

Hála, köszönet, nevetés

Számos kutatás bizonyította már be, hogy a pozitív érzések a lelkiállapotunkon túl, a testi állapotunkat is befolyásolják. Ritkábban betegszik meg, könnyebben gyógyul, enyhébb tünetektől szenved az, aki alapvetően boldog, elégedett, és ezt kifejezi mosollyal, köszönettel, hálával.

Felnőttként visszagondolva a gyermekkoromra meg kell állapítanom, hogy lehetett volna belőlem megkeseredett, elégedetlen ember is, de az édesanyámtól örököltem a talpraállás képességét és azt is, hogy folyton előre nézzek, hogy tegyek meg magamért és a számomra fontos dolgokért mindent. Nem mondom, hogy nincsenek rossz napjaim, hiszen aligha van olyan ember, akinek ne lennének. De az életet szépnek tartom és önöket is arra buzdítom, hogy élvezzék, hogy tavasz van és legyenek néha önfeledten boldogok! Higgyék el, jót tesz!

Kéky Kira

A cikk a márciusi Patika Tükörben jelent meg!