Nagyszülőség: a családi kapcsolatok gyöngyszeme

Nagyszülőség: a családi kapcsolatok gyöngyszeme

Amikor megszületik az első unoka, intenzív változások kezdődnek a családban, átalakulnak a szerepek: szülőkből nagyszülők, társakból szülők lesznek. Egy jól működő famíliában az unokák számára rendkívül fontos köteléket jelent a mamákkal és papákkal létrejövő kapcsolat. Mire érdemes figyelni, hogy a legjobbat hozhassák ki az új helyzetből? Szakértőnk ehhez ad néhány támpontot.

A végtelen szeretet, elfogadás, türelem és megingathatatlan támogatás ajándékát kínálják a nagyszülők számukra. A nagyik pedig szinte megtáltosodnak: energikusság, optimizmus, fiatalosság és új célok költöznek az életükbe az unokák érkezésével.

Nagyik anno és most

Többgenerációs együttélés idején nem egyvalaki volt felelős a gyermekgondozásért. Azonban a nukleáris családok (azaz csak a szülők és gyerekek élnek együtt) megjelenésével markáns változás következett be. Nélkülözhetetlenné vált, hogy a nagyszülőket intenzívebbenvonják be agyermekek ellátásába. Ez jól hangzik, hiszen így többet lehetnek az unokákkal, így viszont sokkal nagyobb felelősség is terhelődik a mamákra és papákra. Ennek a funkcióváltásnak azonban vannak hátrányai.

Nagyszülőség: a családi kapcsolatok gyöngyszeme

Kétségtelenül könnyebbé teszi a fiatalok életét, ha a nagyik elintézik a gyerek körüli teendők egy részét. Azonban ez a felmenők számára nehézséggel járhat. Példáulnem tudnak kapcsolódni a saját korosztályukkal, mert a piciért kell menni az óvodába. Vagy elhagyják a hobbijaikat, mert az unokával kell tanulni. Elképzelhető, hogy az idősebbek komoly stresszt, szorongást élnek meg, mertvidékről egy városba költöztek, hogy így tudjáksegíteni a fiatalokat.

Ám ez azzal jár, hogy más hozzájuk közel álló személyeket, az addigi életformájukat, sőt életük munkáját hagyják maguk mögött és ez szomorúsággal töltheti el őket. Ügyeljünk hát, hogy ha segítőként vonjuk be őket, ne boruljon fel az egyensúly! Nem elfogadható, haönfeláldozásuk miatt romlik fizikai és mentális jólétük!

Ezerszínű kapcsolódás

A nagyszülőkmanapság ,,multifunkcionálisak”.Jóval több téren tündökölhetnek a klasszikus ,,elhozom az unokákat az oviból, suliból” és a ,,főztem nektek” elvárásokon túl is. Vegyük például a,,Történész” szerepét. Az idősebb generáció birtokolja a kulcsot a család történetéhez, általuk nyerhetnek betekintést a múltba az unokák.

Meséljenek hát bátran hagyományokról, kellemes eseményekről és a féltve őrzött családi receptek titkáról. Aztán ott van a ,,Biztonságos kikötő” funkció:  a gyermekeket segíthetik azzal, hogy elfogadással és szeretetteljes támogatással fordulnak feléjük. Egyfajta ,,Mentorként” bátoríthatják a kicsiket abban, hogy higgyenek álmaikban, merjenek élni erősségeikkel. El sem tudják képzelni talán, mekkora löket ez az apróságok önbecsülésének stabilitásához! Sokak kedvenc szerepe a ,,Játszótárs”.

Nagyszülőség: a családi kapcsolatok gyöngyszeme

Nagyon helyes, ne is fogják vissza magukat! Szánjanak időt a játékra, a sétákra és élvezzék az unokákból áradó energiát! A nagyszülők gyakran ,,Példaképek” is. Tetteik sokat mesélnek arról, hogyan kell az értékekhez viszonyulni, mi a helyes és helytelen, mi a fontos és mi nem. Ugyanakkor ügyeljenek arra, hogyamit megosztanak a gyerekekkel, összhangban legyen szüleik meggyőződésével!

Enyhüljenek a konfliktusok

A nagyszülői szerep megélését akadályozhatják azok a múltbeli problémák, amelyek érzelmi távolságot teremtenek a nagyik és felnőtt gyermekeik között. Szívszorító, ha valaki ezek miatt nem tarthat kapcsolatot unokáival. Amennyiben ismert, hogy mi okozta a családban a zavart, érdemes megtenni mindent a kapcsolatok helyreállítása érdekében. Lehet, hogy a kommunikációba ilyenkor kell bevezetni a bocsánatkérés fogalmát, de higgyék el, megéri. Kölcsönös nyitottsággal, engedményekkel újrarendszerezhető a történet.

Ha válásra kerül a sor

A szülők válása esetén a legfontosabb, hogy a mamák és papák érzelmi menedéket jelentsenek felnőtt gyermeküknek és gondoskodást az unokáik számára. A praktikus napi segítségnyújtás során finoman érdeklődhetnek gyerekeik és unokáik érzelmeiről, félelmeiről, de ne erőltessék a témát. Megnyugtató már a tudat is, hogy a nagyszülő ott van, lehet vele beszélni, ha kell. Kiemelten érdemes azonban ügyelni arra, hogy ha valamelyik fél iránt elfogult is, lehetőség szerint unokáit inkább arra bátorítsa, hogy mindkét szülő felé szeretettel forduljon.

Nagyszülők szülői szerepben

Roppant nehéz téma ez. Szinte mindegy is, miért alakul úgy az élet, hogy a nagyszülők kénytelenek nevelni unokáikat, ők vállalnak teljes felelősséget a gyerekekért. Ez talán a gondoskodás legnehezebb formája, hiszen a kicsik nélkülözik a szüleikkel való kapcsolatot, a nagyszülők pedig nem nagyszülőként, hanem szülőként kénytelenek működni. Veszteség és hátrány éri így a résztvevőket, hiszen az unoka-nagyszülő kapcsolat könnyedsége, cinkossága így nem valósulhat meg.

Amikor a nagyszülőnek közbe kell lépni

Alapvetően úgy gondoljuk manapság, hogy a felmenőknek fontos arra emlékeztetni magukat, hogy a gyereknevelésért a szülők a felelősek, tiszteletben kell tartani elveiket, döntéseiket, még akkor is, ha nem értenek vele egyet. Vannak azonban esetek, amikor be kell avatkozni, máskülönben cserben hagyják unokáikat. Ilyen például, ha azt látják, a szülők visszaélnek a gyermek helyzetével, bántalmazzák őt, ezért akár rendőrségi vagy gyámügyi fellépés szükséges. Enyhébbnek tűnő, de éppúgy lélekkárosító viselkedés, ha anya/apa nevelési stílusa a becsmérléssel, leértékeléssel csorbítja a gyermek énképét.

Nagyszülőség: a családi kapcsolatok gyöngyszeme

Ez is egy olyan eset, amikor a nagyszülőnem hunyhat szemet a félrecsúszott nevelés felett, mondván ,,ez az ő dolguk”. Amennyiben pedig úgy tűnik, nem elegendő a szülőt figyelmeztetni romboló magatartására, bátran forduljanak nevelési tanácsadókhoz, gyámügyi előadókhoz, védőnőhöz vagy családterapeutához.

Miként őrizhető meg a balansz?

Ahogy a szülőséghez, úgy a nagyszülőséghez sincs egy ,,munkaköri leírás”, mely egyértelművé tenné, miként is kell ebben az új helyzetben eljárni. A kiteljesedés forrása lehet ez az új szerep, ehhez azonban határokat kell szabni. Gondolja végig az alábbi kérdéseket! Van-e olyan nagyszülőtípus, amilyenné Ön szeretne válni?

Mi a szülők elképzelése az Ön bevonásával kapcsolatban? A(z újonnan létrejött) családnak milyen szükségletei vannak és abban hogyan tud Ön segíteni? Mennyire szeretne jelen lenni az életükben és mi a realitás ehhez képest? Van-e olyan konfliktus a családban, melyet először rendezni kell a könnyedebb kapcsolódás érdekében? Készen áll arra, hogy unokáival egyedül töltsön időt vagy még biztonságosabbnak ítéli meg, ha az anya és/vagy apa ott marad a közelükben? Akar-e vigyázni a gyerekekre? Ha nem, az is rendben van, bár érdemes ezt a kérdéskört kellő rugalmassággal kezelni.A szerepek, határok alakításában nincs helye aggályoknak és felesleges udvariaskodásnak. Kezeljék nyitottsággal a másik véleményét, igyekezzen mindenki rugalmas maradni a témában.

Pont, mint a biciklizés

Nem könnyű elfogadni, hogy ma már más nevelési stílust alkalmaznak a szülők. Higgyék el, a fiataloknak sem könnyű lavírozni a rengeteg tanács között. Egy kutatásban remek példával illusztrálták, miként is érdemes hozzáállni a szülő-nagyszülő kapcsolat alakításához. Tehát.Idézzék fel, milyen volt, amikor gyermeküket kerékpározni tanították!Segítették őket, fogták a hátukat, de nem Önök tekerték a biciklit és nem Önök éreztek rá a titok nyitjára. Nagyszülőként is ez a dolguk: segíteni az egyensúly megtalálását. Ennyi és nem több. Szülőként pedig fogadjuk el, hogy bizonytalanság esetén az a támogató kéz ott lehet a vállunkon.

Katona Katalin
okleveles pszichológus
www.pszichologus13.hu
pszichologus13@ gmail.com
+36-70-317-15-90

A cikk a Patika Tükörben jelent meg! Lapunkat keresse minden hónapban a gyógyszertárakban!

Kapcsolódó írások