Illényi Katica: Meg kell találni a pillanat örömeit

Illényi Katica: Meg kell találni a pillanat örömeit

Nehéz lenne pár sorban összefoglalni Illényi Katica munkásságát. A Liszt Ferenc- díjas hegedű és teremin művészt, nemcsak sokszínűsége, színpadi varázsa teszi különlegessé, de intellektusa, lelkének tisztasága is minden beszélgetésünkkor magával ragad.

Rengeteget utaztál, külföldi szereplések sokasága áll a karriered mögött. Hogyan fogadtad a pandémia okozta korlátozásokat?

Hirtelen át kellett szervezni az életet, a lekötött koncertek időpontjait megváltoztattuk,, majd ismét módosítottuk, elmaradt pár előadás véglegesen, de a leginkább lesújtó a hirtelen csönd volt, amiben nyilvánvalóvá vált számunkra, hogy amikor baj van, a kultúra az első amit félretesznek az emberek, amire nincs szükség, a művészet és a művészek nélkül is lehet élni. Valójában ez érthető, de amikor megtörténik, akkor válik valósággá. A csönd és a bezártság felébresztette bennem a kreativitást, az alkotni vágyást. Felvettem egy új lemezanyagot, Saul Cosentino argentin zeneszerző műveiből.  A zeneszerző Astor Piazzolla tanítványa majd barátja volt. Pár éve az interneten keresztül üzent nekem, miután megnézte a videoklipjeimet. Magyarországra jött és összebarátkoztunk. Fantasztikus darabjai vannak az argentin tangó és az argentin klasszikus kortárs zene műfajában. Tavalyelőtt Buenos Airesben koncerteztem és ő volt a díszvendég, akinek több művét is előadhattam.

Illényi Katica: Meg kell találni a pillanat örömeit

Ez a járvány mennyiben  változtatta meg a szemléletmódod, az emberi kapcsolataid, a család vagy akár ismeretségi körökben? Értek csalódások? Volt  pozitív hozadéka ennek az időszaknak?

Rengeteg időt töltöttem a közvetlen családtagokkal együtt, ami kifejezetten jól esett. Bár az első pár hónapban még a mamával is úgy ebédeltünk a teraszon, hogy távolságot tartottunk egymástól. Ez persze nem volt jó. Viszont ez alatt a csendes időszak alatt megtanultunk egyszerűbben élni, és  a bezártság megtanított arra, hogy milyen kevés dolog elég ahhoz, hogy teljes életet éljünk.

Számodra fontos a család, hiszen négyen vagytok testvérek, ráadásul elismert, fantasztikus zenészek, akikkel közös koncerteket is adtok. Könnyebb vagy nehezebb egy előadást megszervezni, ha közvetlen hozzátartozókkal dolgozol együtt?

Közös koncertet adni a testvérekkel szakmailag nagyon könnyű feladat, hiszen ugyanúgy gondolkozunk, ugyanúgy érezzük a zenét. Édesapánk tanított bennünket, ha kiteszünk egy kottát, nem kell megmagyarázni, hogyan kell megformálni egy dallamot, kifejezővé tenni egy futamot, a szerző művébe „vésett” érzelmeit napvilágra hozni. Viszont minden más szempontból nehezebb a testvérekkel együtt dolgozni, hiszen sokkal bensőségesebb a viszony velük, mint egy nem rokon kollégával, ezért az összes lelki gondjukat,  bajukat magamra veszem, a szorongásukat velem beszélik meg, miközben minden erőmmel azon dolgozom, hogy ők jól érezzék magukat. Végeredményben így én sokkal jobban elfáradok, de utólag nézve az öröm minden fáradtságot felülír.

Illényi Katica: Meg kell találni a pillanat örömeit

Az előadásaidon, a fotóidon rendkívül kiegyensúlyozott, vidám hangulat árad belőled. Honnan meríted ezeket az energiákat, miből építkezel?

Négygyerekes családban nekem felnőni mindig vidámságot jelentett. Muzsikával, harsánysággal volt teli a ház. Szüleink boldog házasságban éltek, vallásos szellemben és nagy szeretetben neveltek bennünket. Mindemellett nagyon nagy a család, apai ás anyai ágon is 4-4 testvér és sok-sok gyerek van, a szüleim generációjában egyetlen egy válás sem volt. Mondhatnám, hogy végig burokban nőttem fel,

A lélek mellett a test karbantartása is fontos. Mindig fitt és csinos vagy? Áruld el a titkod!

25 éve vegetáriánus vagyok, odafigyelek az egészséges táplálkozásra. A napi sport elengedhetetlen része az életemnek. Húszas éveimben sztepptáncoltam, majd tíz éven keresztül klasszikus balett és jazz táncra, illetve kiegészítésképpen edzőterembe jártam. Tizenöt éve rendszeresen jógázom. Többféle jógairányzatot kipróbáltam, a kedvencem az astanga jóga, ami nagyon dinamikus és erőteljes jógafajta. Amikor a koncertek és a lemezfelvételek miatt kevesebb időm lett, személyi edzőt fogadtam, aki hetente kétszer kíméletlenül átlépteti velem a komfortzónámat. Sokat kirándulok, a természetben gyalogolok és időnként a közeli futópályán futok.

Illényi Katica: Meg kell találni a pillanat örömeit

A pozitív kisugárzásod egyfajta életigenlést feltételez. Mennyire foglalkoztat az idő múlása?

Nagyon szeretem a mostani életkoromat, bár én mindig jól éreztem magam abban, amiben éppen voltam. Élvezem, hogy ma már sokkal tapasztaltabb vagyok mint fiatalkoromban, nem csalódom az emberekben, mert ránézésre megmondom milyenek. A fellépések mellett a tudás átadására is fordítok időt, ami nagyon sok örömet ad. Régebben a tanítás egyáltalán nem érdekelt, éppen ezért rájöttem, hogy az idő múlását megélni azt jelenti, megtaláljuk-e az adott pillanat örömeit és szépségeit. Ha jól tudunk változni az idő múlásával, mindig elégedettek leszünk. Ez olyan mint a művész repertoárja, mely folyamatosan változik. Nem ugyanazt adja elő húszévesen, mint ötvenévesen. Az élet folyamatos fejlődés, minden szempontból, és amíg egészség van és a szabadidőnket a szeretteink körében tudjuk eltölteni, addig minden rendben, az idő múlása nem tűnik fel, és az évek száma lényegtelen. Az ember legyen büszke és hálás a korára.

Beszélgetésünk elején szó esett az utazásokról is. Bizonyára rengeteg élményben volt részed, melyek azok, amelyeket esetleg különlegességük miatt ki tudnál emelni?

Sokfelé jártam, megfordultam egyedülálló helyeken. Talán a legérdekesebb Vietnam volt, amikor úgy éreztem, nagyon távol vagyok otthonról, semmi az égvilágon nem volt, ami hasonlított volna Magyarországra. Sem az éghajlat, sem a növényzet, sem a házak, a kultúra, a nyelv, az emberek alkata, mérete, az ételek, a szokások, a ruhák, a járművek, az utcakép vagy az üzletek. Egyetlen egy dolog volt – és ez lehet, hogy nagyon viccesen hangzik ‒ ami a közép-európai múltunkra emlékeztetett, az a sokszor előbukkanó vörös csillag Hanoi utcáin.

Ahányszor végigsétálok a Margit hídon, és látom a kivilágított Lánchidat, a Budai várat, a Parlamentet, a Mátyás templomot, én mindig hálát adok a Jóistennek, hogy ide születtem ebbe az országba, ahol  a Duna, a Tisza és a Balaton kék hullámai öntözik  földjeinket, és pontosan tudom, hogy „nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt  kis ország”.

Illényi Katica: Meg kell találni a pillanat örömeit

Karrieredet végigkísérte a megújulás, a kísérletezés, több művészeti ág kipróbálása, a saját tehetséged sokszínűségének kiaknázása. A változásokhoz egyfajta bátorság is szükséges. Tudatosan vagy ösztönösen lépsz ki a komfortzónából?

Mindig ösztönösen újítottam, mondhatnám azt is, hogy az újdonságok maguktól találtak rám. Ahogy az ember változik, úgy az érdeklődési köre is, céljai is.

Most mire készülsz, melyek a további terveid?

Van három lemezanyag amit be kell fejezzek, egy lengyel szerzők műveit tartalmazó album, egy theremin best of album, jövő év elején egy új album, Klasszikus thereminen címmel, hamarosan  Litvániába megyek  Clara Rockmoore koncertre. Őt tartják az első és máig legnagyszerűbb theremin előadójának. 110. születésnapjára rendeznek Kaunasban egy nagy előadást, aminek én vagyok a szólistája thereminen, de év végén Vilniusban is adok két koncertet. Közben Sárik Péter Trióval is lesz itthon előadásom, és Pozsonyban újévi koncertem is.

Fotók: IK Music

A cikk a Patika Tükör októberi számában jelent meg! Keresse minden hónapban a gyógyszertárakban!

Kapcsolódó írások
Kérdezzen szakértőnktől
Kapcsolódó gyógynövények
Kapcsolódó betegségek