Ez a húsvét nem olyan lesz, mint a többi. Örökre emlegetni fogjuk. De a magyarok mindig is találékonyak és kreatívak voltak, nem kételkedem abban, hogy a járvány idején is megtalálják a módját az ünneplésnek. Akkor is, ha a liturgikus részhez ragaszkodnak, akkor is, ha a kisgyermekeiket akarják boldoggá tenni a tojásokkal és a nyuszival.

Nyúlünnep vagy Krisztus feltámadása?

A kérdés költői, hiszen a húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe: Jézus Krisztus halálának és feltámadásának ünnepe. Az, hogy ez az ünnep - főleg a városokban - egyre világibb jelleget öltött, megváltoztatta a szokásainkat is. Ám az új szokások is találkozásról, együttlétről, közös étkezésekről szólnak – ez pedig most nem valószínűsíthető.

Az ünnep legszomorúbb napja a nagypéntek, Jézus szenvedéseink és kereszthalálának az emléknapja. Nagyszombaton szólaltak meg újra a csütörtök óta néma harangok, ekkor szentelték meg a tüzet, ezen a napon tartották a vízszentelés szertartását is. Ám a leglátványosabb nagyszombati szertartás a feltámadási körmenet. A negyvennapos böjt után vasárnap az emberek sonkát, főtt tojást, kalácsot és tormát vittek a templomba, hogy azt megszenteljék, és este a megáldott ételt fogyaszthassák el.

Nos, ezek a szertartások, körmenetek, ételszentelések az idén minden bizonnyal teljesen máshogyan zajlanak a koronavírus járvány miatti kötelező távolságtartás miatt.

 

Vízbevető hétfő

Régen, vagy mondhatnám úgy, hogy évtizedekkel ezelőtt húsvét hétfőjén a fiatal fiúk egy vödör hidegvizet önthettek azokra a lányokra, akik házasulandó korúvá váltak. Állítólag a Jézus sírját őrző katonák vízzel öntötték le a feltámadás hírét vivő asszonyokat – ezért öntik le most is őket. A szokás másik alapja a víz megtisztító és megújító erejében gyökerezik. Aztán persze volt durvább verziója is a locsolásnak, egyes helyeken szokás volt a közeli patakban megmártóztatni a lányokat. Lehet olvasni olyan történeteket, amikor a hideg, esetleg havas, szeles húsvétokon tragédia lett a vége egy-egy ilyen akciónak. A meneküléstől kimelegedett lányok hideg vizet kaptak a nyakukba, és ha sokadjára, akkor már átöltözni sem volt mibe. Bár a tüdőgyulladást közvetlenül vírus vagy baktérium okozza, de a lehűlt, átfázott szervezet erre mindig is fogékonyabb volt.

Szerencsére a 20. század második felében már csak szagos vízzel locsoltak – vagy csak jelképesen pár csepp vízzel – ahogyan engem is az édesapám, aztán a férjem is. A locsolóvers és a tojás persze így is a szokás része – mégis sokkal kellemesebben viselhető, mint a bőrigázás az esetenként alig pár fokban.

Ünnep – ma

Inkább úgy fogalmaznék, manapság – mert konkrétan most, 2020-ban nem a szokásos módon lesz húsvétunk – erre is mindjárt kitérek.

Ahogy a néprajzkutatók is írják: manapság sok városi elmenekül otthonról húsvéthétfőn. Egyrészt menekülnek a kölnivíz szagától, másrészt attól, hogy boldog-boldogtalan pénz reményében csöngessen be locsolni. 40-50 éve is volt a locsolásnak „adománykérő jellege”: a gyerekek először mindig a keresztanyjukat mentek el meglocsolni ajándék reményében, aztán hazafelé még a módosabbakhoz is becsengettek. A sokszor kelletlenül, kényszerből fogadott locsolkodás és azzal járó „adomány”, a terített asztalról való falatozás, iszogatás sokaknak már inkább teher volt – így alakult át az ünnep egyrészt háromnapos, tavaszi üdülési lehetőséggé, másrészt a gyerekes családoknál a nyuszi ünnepévé. Ám idén utazgatni sem lehet majd – az idei húsvét igazi kihívásokat állít elénk.

Idén a nyuszi is karanténban lesz!

Ezt nem én találtam ki, egy kisgyermekes édesanya osztotta meg velem, az ő 6 éves kisfia válaszolta ezt, amikor az anyuka mondta, hogy idén nem biztos, hogy jön a nyuszi. Aranyos gyermeki logika. Kérdeztem az ismerőseimet, hogy szerintük hogyan zajlik majd a húsvét.

A tojásfestéshez – ha a tojásfestékért nem lehet esetleg boltba menni – a vöröshagyma héját tervezik használni, ha tojás sem lesz kéznél, akkor a papírból kivágott tojás is megfelelő lesz ajándéknak, ha a család lányait, asszonyait meglocsolja az apa és a fiútestvérek. Merthogy locsolkodni járás idén nem lesz. Bizton állítható, hogy locsolóversek és videók árasztják majd el az internetet, az idősebb családtagokat ezúttal telefonon keresztül, virtuálisan locsolják meg. Sokan írták, hogy az ünnepi díszítés az idén sem maradhat el, pláne, ha kisgyerekkel vannak otthon, akkor azzal legalább néhány napra le lehet foglalni a lurkókat. A csokitojásokat és ajándékokat (mert mostanság a nyuszi ajándékot is hoz) a lakás különböző pontjain rejtik el a szülők, hacsak nincs saját udvar, kert, vagy nem él valaki a település szélén, rét, erdő közelében. Templomba járás nem lesz, egymás főztjének, sonkájának, kalácsának kóstolgatása sem. Kétséges az is, milyen alapanyagokból tudnak majd a háziasszonyok ünnepi menüt készíteni – mindenesetre erre adunk ötletet az Egészségséf rovatban.

Sokan írták, hogy abban reménykednek: a feltámadás új értelmet nyer idén húsvétkor, mindenesetre alkalmazkodnak ahhoz, ami épp a járványügyi intézkedés lesz. Azért, hogy aztán a következő húsvét már biztonságban és a szokott módon telhessen el.

Mire emlékezünk?

Poncius Pilátus Jézust halálra ítélte, pénteken keresztre feszítették, majd harmadnapra, vasárnapra feltámadott, és megjelent tanítványainak. Jól szimbolizálja az ünnep körülményeit a magyar megnevezése, a húsvét: az ünnepet megelőző 40 napos böjt után először lehet húst venni, azaz húst is enni. A tavasz előtti önmegtartóztatás, majd az újjáéledés, a felfrissülő természettel együtt való megújulás általános szimbóluma is a húsvét, amit jól jelez az ünnep német neve (Ostern), valamint az ebből levezethető angol elnevezés (Easter). A német Ostern elnevezés a pogány Ostara istennőre vezethető vissza, aki a tavasz keleti úrnője. A kereszténységtől és a zsidóságtól függetlenül is őriznek tehát a különböző néphagyományok a húsvét körüli, a tavaszhoz, a megújuláshoz köthető ünnepeket, szokásokat.