Kóros hazudozás (mitománia) akkor áll fenn, ha az érintett személy számára mások megtévesztése napi rutinná válik. Mivel jelenleg még nem szerepel a pszichiátriai zavarok klasszifikációs rendszerében, nem önálló betegségként, hanem tünetként értékelendő.

A kóros hazudozó maga is elhiszi minden egyes hazugságát, vagy bár tudja hogy valótlant állít, képtelen felhagyni viselkedésével, amely mögött nem húzódik meg nyilvánvaló rosszindulatú szándék vagy haszonlesés. A cselekvés mozgatórugója lehet a figyelemfelkeltés vagy a környezetnek való megfelelés, mások lenyűgözésének vágya. A kóros hazudozás egyes személyiségzavarok tüneteként is megjelenhet.

Ezzel szemben a hazug ember nem csupán visszatartja a valódi tényeket, hanem álinformációval áll elő: valótlan dolgokat állít, igazságként beállítva azokat. Meg akar téveszteni másokat, és ebből a szempontból mindegy számára, hogy a hazugság indokolt vagy indokolatlan, és milyen célt szolgál. Ennek értelmében nem tekinthetők hazugnak a kóros hazudozók, akik – akár tisztában vannak azzal, hogy valótlanságot állítanak, akár nem – képtelenek irányítani ilyen irányú viselkedésüket.

A kóros hazudozás jelenségének első leírása Anton Delbrueck német orvos nevéhez fűződik, aki 1891-ben a pseudologia phantastica elnevezéssel illette néhány páciense minden igazságalapot nélkülöző történetmesélését.

Kiváltó okok

A kóros hazudozás pontos kiváltó oka egyelőre nem ismert, azonban a jelenség hátterében már sikerült kimutatni az agy bizonyos homloklebenyi területének (prefrontális kéreg) működésbeli változását. A kóros hazudozók általában átlagos intellektussal, ugyanakkor kiemelkedő kommunikációs képességekkel rendelkeznek. Az esetek közel felénél szerepel a kórelőzményben valamilyen idegrendszeri eltérés.

Lehetséges szövődmények

Ha a kóros hazudozó személy minden valóságalapot nélkülöző történetmesélése idővel meghaladja a környezete ingerküszöbét, ha ez a helyzet tartóssá válik, az egyén előbb-utóbb elszigetelődik a külvilágtól, ami magányosságérzéshez akár depresszió kialakulásához is vezethet. A mitománia jelentős károkat okoz a személyes kapcsolatokban és a munkában.

Mikor kell kérni szakember segítségét?

Amennyiben gyermeke vagy más közeli hozzátartozója szenved attól, hogy képtelen uralni a hazudozást, kérje pszichiáter vagy gyermek- és ifjúságpszichiáter segítségét annak érdekében, hogy fény derüljön a viselkedés valós okaira és az esetlegesen fennálló, eddig fel nem ismert mentális problémára. Kiemelt odafigyelést igényelnek bizonyos ideggyógyászati állapotok, például az Alzheimer-kór, a Huntington-kór, a Parkinson-kór, a Lewy-testes betegség, valamint az agyi térfoglaló folyamatok (daganat, ciszta) és a traumás fejsérülések.

A mitománia elkülönítendő az egyéb pszichiátriai zavaroktól, amelyek tünetei között szerepel a megtévesztés. Ezek közé tartoznak egyes személyiségzavarok: az antiszociális, a hisztrionikus, a nárcisztikus és a borderline személyiségzavar.

A kóros hazudozás nem azonos a szkizofréniában és egyes demenciákban megjelenő kóros meseszövéssel (konfabuláció), és elkülönítendő az úgynevezett Ganser-tünetcsoporttól is, amely az én azonosságának részleges vagy teljes megbomlásával, „melléválaszolással” járó úgynevezett disszociatív zavarok egyike.

A mitománia kezelése

A mitománia kezelési lehetőségei egyelőre nem kiforrottak. A kényszeres hazudozás feloldásában hatékonyak lehetnek a pszichoterápia egyes módszerei. Ezek közé tartozik a hipnózis, amely egyszerre veszi célba a tudatos és a tudatalatti elmét. Feltárja a tudatalattiban rejlő folyamatokat, és olyan újfajta gondolkodási mintákat nyújt, amelyek elősegítik a kliens viselkedésének megváltozását és annak révén a további hazudozás kiküszöbölését.