Mind szeretnénk boldog karácsonyt (vagy annak vallási-kulturális megfelelőjét) teremteni családunk számára. Ez az időszak egyszerre társadalmi és mélyen személyes ügy. Az év végi ünnepsorozat motívumok, rituálék, viselkedések és kapcsolatok összetett ötvözete, és szentül hisszük, hogy mindezt tudatosan kezeljük. Mutatom, mi az igazság.

Pénz, pénz, pénz

Talán nem eget rengető felfedezés, de legalább tudományosan is alátámasztották: nagyobb boldogságérzettel jár, ha a családi-vallási élményekre koncentrálunk, mintha a költekezés és a vásárlás állna tevékenykedésünk középpontjában. A közösségi élmény az, amely valósan növeli az élettel való elégedettség és társadalmi jólét érzését.

Ha már itt tartunk: a pénz nem jó ajándék. Az ajándékkal kapcsolatban ugyanis van egy olyan elvárásunk, hogy világosan tükrözze az adó és a kapó közti intimitás mértékét, illetve a köztük lévő viszony jellegét. A pénz erre nem alkalmas! Az az erőfeszítés és idő, amit az ajándékkeresésre ráfordítanánk, azt szimbolizálja, hogy ,,fontos vagyok neki és ismer engem”. Ez hiányzik akkor, ha csak pénzt adunk a másiknak.
Persze tudjuk, hogy a karácsonyi ajándékvásárlás kemény munka. Amikor tartósan együtt élünk valakivel, úgy érezzük, ismerjük egymást. Ha a vágyott ajándékot kapjuk, azt egyfajta bizonyítéknak tekintjük, hogy a másik tényleg a ,,másik felünk”, a jó ajándék erősíti a kapcsolatunkat.

Amikor viszont rossz ajándékot kapunk, arra a férfiak és a nők eltérően reagálnak. Ha a teremtés koronái kapnak kevésbé vágyott dolgot, akkor azt nyíltabban kifejezik és érzékeltetik, hogy a kapcsolatban csalódtak. A nők viszont ilyenkor is a kapcsolat megóvásáról gondolkodnak, csalódottságukat leplezik annak érdekében, hogy a jó viszony megmaradhasson, és egyáltalán nem tekintik a kapcsolat minőségének mérőjeként. Azért hadd jegyezzem meg, hogy ha már ajándékozunk, akkor ne bazírozzunk erre az adatra és ,,úgyis felülemelkedik ezen” felkiáltással ne menjünk el partnerünk tényleges igényei, vágyai mellett.

Mert amúgy meg adni nagyon is jó dolog. Erről a nagyhírű tudományos Science magazinban jelent meg az a tanulmány, mely alátámasztotta, hogy ha másokra költünk pénzt, az boldogabbá tesz minket, mintha magunkra költenénk. Ennek egy speciális formájára is felhívnám a figyelmet így karácsony közeledtével: az adományozásra. Másoknak örömöt okozni… ez a gesztus növeli igazán a jó közérzetünket.

Fényfüzérek bűvöletében

A dekoráció számít. Legalábbis, ha pozitív képet szeretnék kialakítani magunkról az utca népében. Egy vizsgálatban azt találták, hogy hajlamosak vagyunk társaságkedvelőnek, nyitottnak és a közösség kedvelt tagjának gondolni azokat az embereket, akik otthonukat kívülről is ünnepi díszbe öltöztetik. Elő az ajtó- és ablakdíszekkel, mert azért arra is jótékonyan hat a készülődés, aki így ékesíti otthonát.

Tudatosan vásárolni

Az ünnepi időszakban a pszichológia eredményeit felhasználják a vásárlások ösztönzésére is. Gondolom, ez sem ért senkit meglepetésként. Tudták, esetleg megfigyelték már magukon, hogy ha a boltban a karácsonyi illatot karácsonyi zenével társítják, akkor hajlamosabbak vagyunk pénzt költeni? Viszont a karácsonyi illat karácsonyi zene nélkül épp ellenkezőleg hat. Szóval fülhallgatót be és indulhat a tudatos(abb) vásárlás!

Egyél még egy falatot!

Karácsonykor mindenki sokat eszik. Ritka ünnep ez, ezért hajlamosak vagyunk sok pénzt költeni különleges ételekre. Na, most tessék figyelni! Az étel értékelése is fejben dől el, érzékszervi tapasztalások mentén és nem a vásárlási nyugta végösszege alapján. A pszichológusok ugyanis bebizonyították, hogy az úgynevezett halo-effektus ilyenkor is működik. Leegyszerűsítve ez azt jelenti, hogy ,,ami szép, az jó”. Vagyis, ha az élmény néhány aspektusa jó élménnyel tölt el minket, akkor minden más is jónak tűnik. Tehát ha az étel gusztusosan van tálalva, ízlésesen megterítve az asztal, akkor hajlamosak leszünk a szerényebb ételt is kiválóra értékelni.

Persze miközben mindenhol a takarékosságról és a tudatosságról beszélünk, az mégis ellentmondásként jön felszínre, hogy az ünnepi súlygyarapodás nem városi legenda. Egy 2016-os tanulmány szerint az amerikai résztvevők átlagosan 600 grammal, a németek 800 grammal gyarapodtak az ünnepi időszakban. Hazai adatokat ugyan nem találtam, de ezekből kiindulva javaslom: óvatosan a töltött káposztával és a zserbóval!

Amikor újraegyesül a család

Az együtt evés boldogságot okoz, ez kétségtelen, de hadd mutassak kalóriamentes alternatívákat is. A jó hír az, hogy önmagában a karácsonyi baráti-családi-társasági összejövetelek, minden extrák nélkül, ugyanezt a hatást tudják erősíteni. Amikor másokkal kapcsolódunk, együtt vagyunk az általunk kedvelt személyekkel, beszélgetünk, olyankor az önzetlenség, a jóindulat és a nagylelkűség érzése járja át a lelkünket. Uram bocsá’, ha még közös éneklés is van! Na, az még a stresszt is csökkenti.

Hogy hogyan? Egy roppant bonyolult nevű stresszhormon szintje alacsonyabb lesz a közös dalolás hatására, míg a kötődésért, ellazulásért is felelős hormon, az oxitocin szintje emelkedik. Ez azt jelenti, hogy csoportos éneklés során csökken a szorongásunk, feszültségünk és növekszik a társas elfogadottság érzetünk.

Újabb fogadalmak

Az újévi fogadalom a hagyomány része. Miért teszünk pont ezen az egy napon fogadalmakat? Hiszen nem történik különösebb dolog, ugyanúgy fordul át a percmutató egyik napból a másikba, mint máskor. Egyes kutatók szerint azért, mert az ilyen nagy fordulópontok alkalmával szembesülünk azzal, hogy a jövő megismerhetetlen. A fogadalmainkkal azt az érzést szeretnénk enyhíteni, hogy kicsúszik az irányítás a kezünk közül, szeretnénk a biztonságunkat valamivel garantálni.

A fogadalom feladása is a hagyomány része

Gyakorlatilag a megkérdezettek 64 százaléka egy hónapon belül feladja újévi fogadalmát. Egy kutató szerint ennek az az oka, hogy agyunk két különböző része egymásnak ellentmondóan viselkedik. A célkitűzések az agy racionálisabb, hosszú távra tervező részéből származnak. A napi tevékenységünket viszont rutinból, automatikusan végezzük, ez az agyunk egy impulzívabb, rövid távra orientálódó részéből ered. És a kettő ütközik egymással. Ne dőljünk a kardunkba, a helyzet nem reménytelen. A cél kitűzése a változás kezdete, ez kétségtelen. A következő lépés, hogy megértjük, miért akarunk változtatni? Ez az agyunk impulzívabb részének is nagy segítség. Ehhez segítség a SMART célok kitűzése. Ez az angol szavakból álló rövidítés az alábbiakat jelenti. A cél legyen specifikus (S), jól körülhatárolható.

Nem elég, hogy fogyni akarok 10 kilót. Legyen például ilyen: ,,hétfőnként ebédre salátát eszek, este pedig edzeni megyek”. Aztán legyen mérhető (M), azaz meg tudjam állapítani, van-e előrelépés. Az előző példánál maradva: nem kell naponta méregetni magunkat: elegendő, ha pl. teszek egy X-et a naptárba, amikor sikerült tartani az elhatározást, és egy O-t, amikor nem. Legyen a cél elérhető (A) vagyis képes legyek a megvalósítására, reális legyen. Egy hónap alatt 10 kg-t fogyni nem reális.

A releváns (R) azt jelenti, hogy nekem számít ez az eredmény, nem társadalmi-kapcsolati elvárásból csinálom. És végül az időbeliség (T): ahelyett, hogy feladnánk a célt, mert azt egy hónapig nem tudtuk tartani úgy, mint szerettük volna, inkább tekintsük át az eredményeket és a hiányosságokat, ezek mentén tervezzünk újra.

Visszatérve a rövid távra tervező impulzív agyi részünkhöz. Úgy kell ezt elképzelnünk, hogy ebben szinte automatikus programok futnak: ,,ha eszek hamburgert, rendelek sült krumplit” vagy ,,ha hazaérek, ledőlök a kanapéra és nyomkodom a telefonom”. Agyunknak ez a része kicsit gyerekesen működik, ezért is hathanak jól az ,,akkor ha” feltételek rá. Pl. ,,ha rendelek egy hamburgert, salátát kérek mellé” vagy ,,ha hazaérve ledőlök a kanapéra, a telefonom egy másik szobában hagyom”. Ne csak keménykedjünk magunkkal, hanem igyekezzünk könnyűvé tenni saját céljaink elérését.

Hangulatok és célok

Akár karácsonyi készülődésről, akár újévi célokról van szó, kérdezzük meg magunktól: amit csinálok, ahogy viselkedek, az tényleg oda vezet, ahova jutni szeretnék? A költekezéssel, a rohanással, a túlszervezéssel azt érem el amit szeretnék? Legyünk kíméletesek magunkkal! Az ünnepek izgalma nem elegendő a változáshoz. Mérjük fel, hogy hogyan szeretnénk csinálni, ne csak azt, hogy mit akarunk csinálni.

Katona Katalin
okleveles pszichológus
www.pszichologus13.hu
pszichologus13@ gmail.com
+36-70-317-15-90

A cikk a Patika Tükörben jelent meg! Keresse a gyógyszertárakban!