Az anyaság lehetetlenné tesz bizonyos dolgokat, miközben addig ismeretlen lehetőségeket is nyit. Állandóan valaki mellett kell lenni, de közben végtelenül magányosnak is érezzük magunkat. Minden nap tele van kételyekkel, de átgondolt döntésekre törekszünk. Bármit megtennénk a gyermekünkért, miközben alig várjuk, hogy időt töltsünk nélküle. Ez a végletek közti sodródás nem csak egy nőkön belül zajló érzelmi vihar. Szembe kell néznünk azzal is, hogy az anyaság olyan, mint a foci: mindenki ért hozzá. Legalább is így hiszik. És még ki is mondják.

A megbélyegzettek

A tinédzser anyák, az elvált anyák, a nem szoptató anyák, a császáros anyák, a kisbaba mellett is dolgozó anyák, az önmagukra is időt szánó anyák. A sort folytathatjuk, az előítéleteknek vége-hossza nem lesz. De megpróbáltunk már akár csak egyszer is belegondolni abba, mi lehet a döntéseik mögött? Felmerült már bennünk, hogy a fiatal lány szexuális felvilágosítás hiánya miatt nem tudott megfontolt döntést hozni a védekezés során (arról nem is beszélve, hogy az apákat ilyenkor mindig kihagyjuk a felelősségrevonásból)? Vagy hogy a gyermeküket egyedül nevelő nők nem ,,a könnyebb”, hanem a racionálisabb utat választották, amikor kiléptek a kártékony kapcsolatból?

Hogyan lehet az, hogy ha egy anya felvállalt döntése, hogy tápszert ad babájának vagy hogy császárral szül, azt elítéljük, de ha a külső körülmények kényszerítik erre, akkor hálálkodunk a tápszergyártóknak és az orvostudománynak a lehetőségért? Gondoltunk-e már arra, hogy a munkaerőpiacra gyorsan visszatérő édesanya nem önzőségből és karriervágyból igyekszik, hanem mert nem számíthat senki anyagi támogatására? Elmélkedtünk-e azon, hogy a végletekig kimerült friss anyukák számára mekkora feltöltődést jelent, hogy egy nap pár tíz percet vagy egy héten pár órát a kisbabától külön tölthet állandó készenlét, figyelem és önmaga háttérbe szorítása nélkül?

Persze, itt is csak pár alternatív gondolat szerepel. De próbáljuk csak ki, hogy a ,,másként gondolkodást” nem sztereotipizálás és diszkrimináció, hanem nézőpontváltás formájában jelenítjük meg. A perifériára sodródott anyáknak az a valódi támogatás, ha megértéssel, kíváncsisággal, elfogadással hallgatjuk meg őket. Különben egy nem túl hízelgő szerepkörbe kerülhetünk.

Az inkvizítorok

Ugye, milyen borzalmas már a gondolat is, hogy ilyen negatívan gondolnak ránk? Pedig milyen könnyen ítélkezünk mások felett. Nem, nem túlzás ez a kifejezés (inkvizítor) azokra a szülőkre, nagyszülőkre vagy úgy egyáltalán bárkire, aki ellentmondást nem tűrve, az egyetlen és örök igazságot képviselve száll harcba a gyermekgondozás témájában. Ezzel az attitűddel épp az a baj, hogy a legfontosabbat hagyja figyelmen kívül: minden helyzet egyedi. Egyszerűen nem lehet elégszer leírni, kimondani és önmagunkat emlékeztetni: a gyerekneveléshez elengedhetetlen a rugalmasság és az, hogy a gyermek valódi igényeihez próbáljunk igazodni!

Épp ezért bátorítani szeretném a bizonytalankodókat, hogy ha nehéznek is érzik, de álljanak ki önmagukért és gyermekükért a megmondó emberekkel szemben. Vagy inkább függetlenítsék magukat a véleményüktől. Gondoljunk csak bele, saját gyermekünkhöz való kötődés szempontjából valójában jelentéktelenek ezek a személyek és az elveik.

Elég jó anya? Rendben, maradhat!

Donald Winnicott alkotta meg az ,,elég jó” anyaság fogalmát. Felfogásában a jó és a rossz anya között nem abban van különbség, hogy mennyit hibáznak, hanem abban, hogy miként reagálnak az elkövetett hibákra. Azzal ugyanis, hogy saját hiányosságainkat felvállaljuk, nagyon fontos tanítást adunk át gyermekinek: önmagunkat és a másikat is pusztán a létezése okán szeretjük, azaz nincs, sőt nem lehet feltételhez kötve a szeretet!

Szeretni és szeretve lenni

Valójában az ,,elég jó anyaság” kulcsa viszonylag könnyen hozzáférhető. Konfliktus helyett együttműködésre  törekedni. Állandó féltés helyett hinni a gyermekünkben. Szabványosítás helyett személyre szabottan követni a szükségleteit. Bízni benne és bizalomra nevelni. Kiindulásnak ennyi elég is lesz, hogy gyermekünkkel megélhessük a ,,szeretni és szeretve lenni” élményét.

Katona Katalin
okleveles pszichológus
www.pszichologus13.hu
pszichologus13@ gmail.com
+36-70-317-15-90

A cikk a Patika Tükörben jelent meg, keresse minden hónapban a gyógyszertárakban!