Ha nem is osztunk meg tartalmakat magunkról, napi szinten követjük mások életét a közösségi média felületein. Ismerős és ismeretlen emberek képei sugallják azt, hogy mások szebbek, de legalábbis boldogabb életet élnek, mint mi. Az biztos, hogy az ilyen tartalmak hatással vannak a személyiségünkre és bizony nem csak huszonévesen.

Mellékhatások tekintetében

A social media felületein mindenki a lehető legjobb képet festi magáról. Mégha nem is használnak photoshop technikákat, akkor is hajlamosak vagyunk elfelejteni: ezek a szép pillanatok (borozgatás, mosolygó gyerekkel pózolás, kisminkelve szelfizés) a valóságnak csak egy szűk szeletét mutatják be. Persze nem kell démonizálnunk az online tér tartalmait, hiszen általuk rengeteg hasznos információhoz is juthatunk, sok érzelmi támaszt kaphatunk. De ott vannak a nem kívánt mellékhatások is.

Például hogy azoknál a 13 éves lányoknál, akik fitness témájú bejegyzéseket követnek, azoknál radikálisabb súlycsökkenés tapasztalható. További sajnálatos következményként említhetjük azt is, hogy a kutatások szerint, azok a fiatalok, akik több szelfit osztottak meg magukról, azok elégedetlenebbek voltak a testképükkel.
Jöhet a kérdés: miért kell már megint ezt a lerágott csontot idehozni? És itt a szakértői válasz: mert ezek az ifjúkori lelki sérülések, melyek miatt barátságtanul kezdünk el bánni a testünkkel, nem ,,gyógyulnak meg” az idővel, nem tűnnek el. A kislányból felnőtt lesz, aztán középkorú nő, aki még mindig gyűlöli önmagát.

Testkép az élet közepén

Szóval az ember éldegéli a kis életét, jobb és lehangoltabb időszakokon átevickélve kialakít valamilyen kapcsolatot a saját alakjával. Közben jöhet egy válás, kirepülnek a gyerekek, tervezett vagy kényszerszülte karrierváltások követik egymást, betegségek és idős szülőkről való gondoskodás is nehezíti a hétköznapokat. És ezek a gyűrött arcú, durcás reggelek nem jelennek meg sem a Facebookon, sem az Instagrammon, de még a Pinteresten sem.

Az viszont a reklámokból, filmekből is szinte már agresszívan sugárzik, hogy egy középkorú nő miként dacoljon az öregedéssel. Hiszen elfogadhatatlan - ez az amúgy természetes - biológiai folyamat! Ez a kommunikáció azt eredményezte egy 2017-es angol kutatás szerint, hogy az 50 éves és idősebb nőknek mindössze a 12%-a volt megelégedve a testével! Leginkább a bőrük (80%), a hasuk (56%) és az arcuk (54%) miatt aggódtak.

Nem csak a fiataloknál és nem szimpla hiúság

A negatív testkép hatása nem csak addig terjed, hogy az emberek elkezdenek diétázni és sportolni. Megváltozott alakja és ráncai miatt sok középkorú nő önbecsülése és önbizalma jelentősen csökken és ez azt is eredményezheti, hogy elhanyagolják társas kapcsolataikat, hárítják az intimitást a partnerükkel. Bár megjelenésünkhöz való viszonyunk változik az életkor előrehaladtával, tévesen hisszük azt, hogy a középkorú nők boldog kiegyensúlyozottságban élnek a súlyukkal, méreteikkel.

A valóság az, hogy a nők 40%-a számol be arról, hogy a kor előrehaladtával sem lesz a ,,belső hangjuk” kedvesebb a külsejük megítélésében. Minden ötödik 55 évesnél idősebb nő szorong és/vagy depressziós azért, mert negatívan ítéli meg a testképét. Hadd hozzak még egy ijesztő és elgondolkodtató adatot. 1972-ben a nők 25%-a, 1997-ben 56%-a, 2013-ban 88%-a volt elégedetlen a testével.

És mielőtt közfelkiáltással megsemmisülésre ítélnénk a bűnöst, a közösségi médiát, ne feledjük: a szépségideálokat alapvetően a társadalmi-kulturális hatások alakítják, nem az online felületek.

Funkció vagy megjelenés

Ahogy azt fentebb már említettem, a korosodással változik a külsőnk megítéléséhez való viszonyunk, de sajnos nem szabad pozitív következtetésre számítanunk. Fiatalabb és idősebb nők gondolkodását összehasonlítva azt találták egy angol kutatásban, hogy az idő előrehaladtával a testet egészséges működés és funkcionálás szempontjából kezdik el szemlélni a nők. Csakhogy sokakban feszültséget kelthet, hogy a ,,jól működő test” és a ,,vonzó test” ollójának szárai egyre inkább szétnyílnak.

Az öregedés okozta fizikai gátak egyre nagyobb összeférhetetlenséget generálnak a tényleges és az ideális megjelenés között. Ráadásul nemcsak a médiában nincsenek jó példák a méltóságteljes, önelfogadó idősödésre. Ha nem is érzi magát korosnak az ember, akkor majd a külvilág, akár a közvetlen környezete szembesíti azzal kegyetlenül, hogy bizony, nem hordozza már a fiatalság jeleit.

Gátat a mérgező tendenciának!

Attól, hogy a lányokat pici koruktól azzal bombázzák, hogy személyiségük legfontosabb része a külsejük, még nem kell igaznak elfogadni. Ne feledjük, hogy az online platformok értékesítésre lettek tervezve. Az ott látott élet- és szépségideálok beindítják bennünk az összehasonlítás kényszerét és ezzel már fel is nagyítjuk sebezhető pontjainkat. Ezért sem könnyű ma, az influenszerek korában stabilnak maradni, hiszen számszerűsítve látjuk lájkok, megosztások és kommentek formájában, hogy milyennek is kellene lennünk.

Persze, azért tehetünk is e hatások ellen. Például követhetünk olyanokat, akik a testpozitív, önelfogadó és egészséges szemléletet képviselik, akik a vonzerőt széles skáláján mutatják be. Ezek inkább hitelesen képviselik, hogy az esztétikus megjelenés nem azonos egyetlen, klisészerű megjelenéssel.

Megnyugtató lehet tudni, hogy az idősödéssel és az alak változása miatt megélt kihívások nem egyediek. A depresszió érzését csökkentheti, ha másokkal is megosztjuk a témával kapcsolatos tapasztalásainkat. Ne csak szakemberekkel, hanem barátainkkal is beszéljük meg ezeket a kételyeinket, nehéz érzéseinket.
A meditáció, a relaxációs technikák elsajátítása, a fizikai aktivitás nem csak a fittség érzését támogathatja, hanem a szorongás szintjét is alacsonyan tarthatja. Keressük meg azokat a tevékenységeket, melyek leginkább a szabadság, a felszabadultság, a magabiztosság érzetét erősítik bennünk. Ezeket érdemes időnként csoportosan művelni. Javasolt, hogy olyan női körhöz csatlakozzunk, mely korban hozzánk hasonlókból áll és tapasztalatot cserélhetünk az élethelyzetünkről.

Függetlenítsük magunkat attól gondolatban is, hogy csak a fitt és karcsú test a tökéletes. A kozmetika ipar azt sugallja, hogy meg kell változtatni a külsőnket ahhoz, hogy szerethető legyen. Kérdőjelezzük meg ennek valóságtartalmát!

A fizikai változások természetesek. Ne éljük meg totális kontrollvesztésként, hogy az eddig megszokott testtájak most mást mutatnak! Úgy is mondhatnánk, hogy hallgattassuk el ezt a belső kritikus énünket. Mert önmagunkkal végtelenül kegyetlenek és bántóak tudunk lenni. Vajon akkor is ilyen szavakat használnánk, ha a párunknak, gyerekünknek vagy barátunknak fogalmaznánk meg a kritikát a testével kapcsolatban? Ugye, hogy nem. Az önegyüttérzés nagyon fontos lenne.

Keressük hát meg, hogy mi tesz minket jelenleg erotikussá, vonzóvá, mitől látjuk magunkat szépnek ebben az életszakaszban? Szeretgessük meg a testünket. Szerethetjük a fenekünket, mert kerek és puha. A kezünket, mert a bölcsesség jeleit látjuk a foltokban. Ünnepeljük meg magunkat időnként! Válasszunk minden héten egy olyan tevékenységet, mely csak magunk számára kedves. Ez lehet bármi. Egy séta a kedvenc helyünkön, egy kellemes olvasmány, egy baráti találkozó, egy kedvelt étel elkészítése. A lényeg hogy rólunk és jóformán csak rólunk szóljon.

Katona Katalin
szexuálpszichológus
www.pszichologus13.hu
pszichologus13(at)gmail(dot)com
+36-70-317-15-90

A cikk a Patika Tükörben jelent meg, keresse minden hónapban a gyógyszertárakban!