Egy életet töltünk azzal, hogy készülünk a boldogságra. Tárgyakat halmozunk fel, élményeket söprünk be, fürkésszük a ,,Nagy lehetőséget”.Vajon jó irányban keressük a minőségibb, teljesebb, harmonikusabb létet?

A boldogság hárítása

Nemzetközi kutatások keresték a választ arra, hogy miként is lehet az, hogy néha mi magunk szabotáljuk saját jóllétünket? Az egyik lehetséges ok az úgynevezett negatív hiedelmek berögződése. Nem egyszerűen arról van szó, hogy például azt mantrázzuk magunkban ,,minden jót valamilyen kudarc követ”, hanem egy idő után már a pozitív eseményeket is kerülni fogjuk, annyira szorongunk az esetleges rossz bekövetkezésétől.

Persze, az örömgyilkosság létező formája az is, amikor maga a kiteljesedett állapot ugyan már egész közel van, de mi mégis találunk valami hiányosságot az elért célban. Magyarul: ahelyett, hogy büszkeséggel élnénk meg az eredményt, csak ostorozzuk magunkat (,,lehetett volna gyorsabban, precízebben, gazdaságosabban”) és elutasítjuk a jelenben átélhető kellemes érzéseket. További felmérések azt találták, hogy hajlamosak vagyunk azért titkolni az elégedettségünket, hogy nehogy irigyeink elkezdjenek ebben rivalizálni velünk és végül kiderüljön, nem is olyan jelentős ez a pozitív élmény.

Az előzőhöz hasonló úgynevezett kognitív torzítás az is, amikor feltételezzük, hogy a komoly emberek csak a gondokon elmélkednek, akik a boldogságot élik meg, azok csupán felszínes, érdemtelen személyek lehetnek. És ugyan ki akarna ez utóbbi csoportba tartozni? Így aztán marad a sírva vigadás és az örök pesszimizmus.

Ha nem lenne elég, hogy önmagunkat elgáncsoljuk a boldogság keresése közben, akkor meríthetünk ihletet a társadalmi közegből is, hiszen az adott értékrendszer, vallás igen erőteljesen megszabhatja, hogy mikor és mitől érezhetjük magunkat boldognak. Például vannak kultúrák, ahol a negatív érzések (düh, gyász, csalódottság stb.) kimutatása nem elfogadott. Azonban nagy ára van annak, ha állandóan elégedettnek és kiegyensúlyozottnak mutatjuk magunkat: környezetünk nem észleli majd, hogy segítségre, támogatásra van szükségünk.

A vallás is lehet akadály a harmónia megélésében, amennyiben azt feltételezzük, hogy a földi boldogság keresése, megengedése a spirituális beteljesedésünk gátja lesz.

Bár ez a felsorolás lehangolónak tűnhet, mégis hasznunkra fordíthatjuk ezeket az információkat, amennyiben tudatosan éljük meg, hogy mikor és miféle módon szabotáljuk saját boldogságunkat?

Tudományos fókuszáthelyeződés

A lélektan sokáig csak a negatív, kóros működésmódokra figyelt, úgynevezett betegség-modellben gondolkodott. Aztán megérkezett Martin Seligman, korunk egyik legmeghatározóbb személye a pozitív pszichológia területén, és az elmekutatók figyelmét arra terelte, hogy mi is az, ami miatt igazán érdemes élni? Nem arról van szó, hogy ez az irányzat tagadja az embereket érő nehézségeket. A rossz érzések nagyon is jelentőségteljesek, hiszen azt mutatják: valamin változtatnunk kell.

Tévesen következtetnék az irányzat nevéből arra, hogy a kutatói azt hirdetik: mindig boldognak kell lennünk, és ha mégsem vagyunk azok, akkor az a mi hibánk. A feltárt adatok sokkal inkább azt mutatják, hogy szemben a média és reklámok által sulykolt üzenetekkel, nem csak a külső körülmények (pl. lapos tévé és lapos has) tölthetnek el minket elégedettséggel. Ami jelentős hatással bírhat a jóllétünkre, az valójában a saját erősségeink ismerete és használata, kiváltképp, ha ezt egy ,,magasabb cél” érdekében tesszük pl. közösség érdekében vagy valakit támogatunk vele.

Jóllét magyar tudós módra

Csíkszentmihályi Mihály 1975-ben fogalmazta meg először a ,,flow” vagyis ,,a tökéletes élmény” fogalmát. Ez a napjainkban oly divatos kifejezés egy olyan aktív tevékenységet jelent, melynek végzésébe annyira belefeledkezünk, hogy szinte megszűnik körülöttünk létezni a világ. Mindez úgy jön a boldogság témájához, hogy kutatásaiban azt találta, hogy az emberek nem pihenés közben a legelégedettebbek, hanem amikor mélyen bevonódva, aktívan tevékenykedve foglalkoznak valamivel.

Teszik mindezt a jelenre koncentrálva, nem a múlton rágódnak közben. További ismérve a flow élménynek, hogy nem valamilyen céllal tesszük ezt (pl. mert szebb akarok lenni), hanem magáért a cselekvésért, illetve tudatában vannak, hogy ők irányítják a folyamatot.

Érdemes elolvasni dr. Szondy Máté írásait is, aki egy egész könyvet szentelt annak, hogy ismertesse: a boldogságot nem érdemes fetisizálni, és mit is tehetünk saját elégedettségünkért. Módszertanában a mindfullness eszköztára kap hangsúlyt, mely szintén az ,,itt és most tudatos megélését” tanítja.

A titok: szemléletváltás és tudatosság:

Najó, az elmélet rendben van. De miként tudjuk szinten tartani, sőt, növelni mentális jóllétünket? Mit tehetünk, ha a kibillent egyensúlyt szeretnénk visszaállítani az életünkben? Az alábbi gyakorlatokból szabadon válogathatunk, érdemes beépíteni a legszimpatikusabbat a napi rutinunkba. Igen, ez eleinte furcsa lehet, és kihívások elé állíthat, de megéri belekezdeni.

Először is, cseréljük le azt a kérdést, hogy ,,mi a baj velem?”. Helyette alkalmazzuk a ,,miben vagyok jó?” felvetést.

Evidenciák szólnak ugyanis amellett, hogy minél gyakrabban alkalmazzuk ezeket az előnyös vonásainkat - akár a munkában, akár a magánéletben -, annál optimistábban és hatékonyabban élhetjük az életünket. Aztán érdemes végiggondolni, hogy miért lehetünk hálásak, mi tölthet el minket elégedettséggel – boldogságszintünket sokkal hatékonyabban növeli az ezekről való elmélkedés, mint ha arra fókuszálunk, hogy mink nincs még?

Harmadik jótanács arra figyelmeztet, hogy a nagylelkűség és a kedvesség is saját sikerünket növelheti. Széles a spektrum, miként fejezhetjük ki ezeket mások irányába, ki-ki lehetősége szerint választhat az anyagi támogatás nyújtásától kezdve egészen addig, hogy mosolyt csal valaki arcára. Bár az evolúció arra „huzalozta” az agyunkat, hogy a negatív dolgokat vegyük észre és próbáljuk azokat elkerülni. A  negyedik javaslat azt helyezi a fókuszba, hogy törekedjünk a nehézségekben is az előrevivőt, a jót megtalálni és bizakodjunk.

Adagolás: szükség szerint

Ha az imént leírtak  alapján elkezdtük átstrukturálni a gondolkodásunkat, érdemes a tettek mezejére lépni az alábbi intervenciós, megelőző módszerek alkalmazásával. Az úgynevezett ,,három áldás” gyakorlat azt jelenti, hogy lefekvés előtt 10 percet érdemes rászánni arra, hogy a nap során megélt 3 pozitív dolgot felidézzük vagy akár le is írjuk, így nem feledkezünk meg a kellemes történésekről. Egy további alternatíva a harmónia megtalálására, ha az élet élvezetére koncentrálunk, de itt most ne a féktelen hedonizmusra gondoljunk.

Az ajánlás inkább így szól: örömteli élményeinket osszuk meg másokkal, az ,,ünneprontó stratégiáinkat” iktassuk ki, és törekedjünk az események tudatos megélésére.

Végül pedig, mivel nem csak a saját boldogságunkból meríthetünk erőt, ezért ha valaki beszámol egy kellemes történésről, kérjük meg, hogy mesélje el azt részletesen, engedjük újra átélni az örömét, igyekezzünk válaszunkkal támogatni a jó érzéseit. Természetesen ezek a gyakorlatok sem csodaszerek. A vizsgálatok azt támasztják alá, hogy nagyban függ a hatékonyságuk bizonyos személyiségvonásoktól, a mentális egészségtől, de leginkább mégis attól, hogy alkalmazzuk-e őket rendszeresen és az instrukciókat pontosan betartjuk-e?

Mindig minden szubjektív

Nincs egy instant, biztos megfejtés a boldogság átérzésére. Párkapcsolat kialakítása, közösséghez tartozás, pihentető tevékenység folytatása, a sort a végtelenségig folytathatnánk: nagyon egyedi, hogy minek a hatására tölt el bennünket jó érzés. Ne feledjük azonban: mi döntjük el, hogy az adott pillanatban jól akarjuk-e érezni magunkat? Márai Sándor ezt tőlem sokkal szebben fogalmazta meg: ,,nem elég megszerezni a boldogság összes kellékeit. Boldognak is kell lenni közben.”

Katona Katalin
okleveles pszichológus
www.pszichologus13.hu
pszichologus13@ gmail.com
+36-70-317-15-90