Parkinson-kór vagy Parkinson-szindróma?
A Parkinson-kór névadója James Parkinson angol orvos és természettudós, aki 1755-ben ezen a napon született – nevéhez fűződik a vezető tünetek leírása. A világnap alkalmából dr. Balázs Nóra PhD, a Budai Egészségközpont neurológus szakorvosa osztotta meg a legfőbb tudnivalókat a világszerte nagyjából 10 millió embert érintő betegségről.
Melyek a Parkinson-kór tünetei?
Legjellemzőbb tünet az izmok elmerevedése, a mozgás lassulása, valamint a remegés. Ez a 3 fő vezető tünet az állapot alapkritériuma, melyek aránya nagy változatosságot mutat. Kezdetben enyhébb merevség jellemző a végtagokra, amely többnyire féloldali jellegű és csak kis mértékben befolyásolja az egyén mindennapjait.
Ez az állapot a betegség előrehaladtával fokozódik és szimmetrikussá válhat. Ekkor már megjelenhet egy nagyon veszélyes tünet, a tartási instabilitás, melynek következtében a beteg sokkal könnyebben botlik meg vagy esik el.
Szintén későbbi tünetként jelentkezhet a járás lefagyása, melynek következtében a beteg lépni szeretne, de nem tud, illetve előfordulhatnak vérnyomáseséssel járó állapotok is. Minél hosszabb a betegség lefolyása, annál nagyobb az esélye a demencia megjelenésének is.
A betegség más alformákban is jelentkezhet, amely eléggé megnehezíti a diagnózist. A fő vezető tünetek mellett ugyanis vannak kevésbé ismert, de szakmailag elég fontos jelek: ilyen például a bélrendszeri panasz – székrekedés, vizelési nehézség –, a szaglás elvesztése és a vérnyomás-ingadozás. Gyakoriak lehetnek az alvászavarok, hangulatzavarok, továbbá kialakulhat depresszió is. A betegség előrehaladásával megjelenhetnek kognitív zavarok is, például demencia, viselkedésváltozások vagy agresszió.
Mi jellemző a Parkinson-kórra?
A Parkinson-kór másfélszer több férfit érint, mint nőt. A férfiaknál némileg lassabb a lefolyás, mint a nőknél, akiknél gyakoribb a rosszabb reakció a terápiára. Mindezek hátterében állhatnak hormonális hatások, illetve életvitelbeli különbségek is. A Parkinson-kórral diagnosztizált betegeknek mindössze 4%-a 50 év alatti, 50 év felett azonban egyre nő a betegség előfordulása. A fiatalabb korban jelentkező esetek többnyire öröklött genetikai tényezőkre vezethetők vissza. A rendszeres fejsérülés szintén felelőssé tehető a betegség kialakulásáért, nem véletlen, hogy a boxolóknál, akik rengeteg ütést kapnak a fejükre, jóval gyakrabban alakul ki Parkinson-kór vagy szindróma, azaz a Parkinson-kór tüneteit mutató kórállapot.
Parkinson-kór vagy Parkinson-szindróma?
Általában Parkinson-kórként beszélünk erről az állapotról, ám ez valójában nagyon sok betegséget takar. A klasszikus betegség, ami mindenki számára ismert, az a Parkinson-kór, melynek jellegzetes tünetei a fentebb említett mozgáslassulás, remegés, izmok elmerevedése. Ezen kívül megkülönböztetünk számos hasonló, de jóval kevésbé uralható betegségcsoportot, az úgynevezett Parkinson-szindrómákat, amelyeknél valamilyen extra tünet tapasztalható, amely a típusos lefolyástól eltér.
A szindrómák sokkal gyorsabbak és agresszívabbak. Esetükben sajnos nem igazán áll rendelkezésre semmilyen kezelési lehetőség, legfeljebb a környezetnek lehet tanácsot adni arra vonatkozóan, hogy hogy érdemes átalakítani például a lakhelyet, mire kell figyelni. Van olyan betegségforma, amelyben gyakoriak az elesések, van, amelyben folyamatos vérnyomás-esések lehetnek, és akad olyan is, amelynél pszichiátriai problémák jelennek meg. Alapvetően ezeket a tüneteket próbálják meg kezelni a szindrómáknál. (Például a pszichózishoz hasonló állapotot pszichiátriai gyógyszerekkel igyekeznek mérsékelni.)
A differenciálás kezdetben nagyon nehéz, ugyanis erős átfedés van a két állapot között. Ami segíthet, az az, hogy a szindrómák esetén a rendelkezésre álló tüneti terápiák hatástalannak bizonyulnak, a típusos Parkinson-kórra adott gyógyszerek nem váltják ki a megfelelő választ. Ha erős a gyanú, hogy nem Parkinson-kórról, hanem szindrómáról van szó, a neurológiai vizsgálat mellett egyéb eszközök is segítik a szakorvosokat a pontos diagnózisban.
Hogyan történik a betegség kivizsgálása?
Amikor a páciens Parkinson-kór gyanújával bekerül az orvoshoz, először egy neurológiai vizsgálaton esik át, melynek része egy részletes anamnézis-felvétel. Mind a betegtől, mind pedig a hozzátartozóktól érdemes információt gyűjteni: fontos lehet, ki mit lát, mit vesz észre, miben szorul segítségre a beteg.
Segítségül szolgálhatnak a sztenderdizált kérdőívek is, melyek részletesen végigveszik a motoros és nem motoros tüneteket. A betegvizsgálatot követően minden betegnél szükséges készíteni egy koponyára vonatkozó képalkotóvizsgálatot (célszerű MR-vizsgálatot), hogy megnézzük, utal-e szerkezeti eltérés Parkinson-kórra vagy szindrómára, esetleg van-e más kórállapot, amely ezeket a tüneteket produkálja. Hasonló tünetek tapasztalhatók például többszörös agyi infarktus esetén is, ám ekkor a beteg nem úgy reagál a kezelésre, mint Parkinson-kór esetén.
Mennyi idő a betegség lefutása?
Általánosságban 11-12 év alatt következik be a jelentős életminőségromlás és a komoly mozgáskorlátozottság. Egy idő után a gyógyszeres terápia is hatástalanná válik, és épp ez lesz az, amely mozgástüneteket okoz a betegnél. Hogy történhet ez? A gyógyszeres kezelés során a páciens a dopamin előanyagát kapja meg, amelyet a saját enzimrendszere dolgoz át. Egy idő után – a sejtpusztulás révén – azonban ez a kapacitás kimerül. Egyre rövidebb ideig hat a gyógyszer, egyre hosszabbak lesznek azok az időszakok, amikor már nincs gyógyszerhatás, amelyben a megborult mozgásszabályozási rendszer következményeként megjelenhetnek túlmozgások, fájdalmas kényszertartások, akaratlan rángások.
A gyógyszer mechanizmusa tehát alapvetően változatlan, csak a befogadás és az arra adott válasz módosul az idegsejtpusztulás miatt. Ebben az esetben megoldás lehet a gyógyszer elvétele, ám ebben az esetben fennáll annak lehetősége, hogy a beteg izmai annyira elmerevednek, hogy mozgásképtelenné válik.
Mikor forduljon valaki orvoshoz?
Az egyik tünet, amellyel a betegek orvoshoz kerülnek az az, hogy lelassul a mozgás – például több időt vesz igénybe a takarítás, lassul a séta, az érintett ügyetlennek érzi magát. A másik vezető panasz az a kéz vagy fejremegés, amely leginkább nyugalomban tapasztalható. Legtöbbször – ha valaki például szeretne egy kanál levest fogyasztani vagy betalálni a kulccsal a zárba – ez a remegés kezdetben nem zavaró. Inkább akkor mennek el a betegek orvoshoz, amikor a tünetek már nyugalmi állapotban is jelentkeznek és maga a látvány, az érzet és a környezet reakciója okoz kellemetlenséget.
Van olyan állapot is, amikor az érinett már egy előrehaladott állapotban kerül orvoshoz. Ebben az esetben már a család panaszkodik arra, hogy romlik az illető szervezőkészsége, nem megfelelő a figyelme, de előfordulhatnak agresszív megnyilvánulások, fokozott gyűjtögetés vagy akár zaklatásig fajuló hiperszexualitás is. Ez már egy előrehaladott, kognitív zavarral társult verziója a betegségnek.
A tapasztalatok szerint a betegek ingerküszöbe elég magas, és rendszerint későbbi stádiumban kerülnek orvoshoz, amikor már egy jelentős életminőség-romlással kell szembesülniük. Szerencsére azonban már egyre gyakrabban fordulnak szakemberhez kisebb tüneteknél is a betegek, utánajárnak panaszaiknak, nem bagatellizálják el.
Miért fontos időben orvoshoz fordulni?
A Parkinson-betegek kezelésénél egyénre szabottan kell megtalálni azt a terápiát, ami neki a legmegfelelőbb. Kezdetben a kevesebb gyógyszerre is jobb a szervezet válasza, illetve az orvosok időben fel tudják készíteni a betegeket, hogy mi várható. Követni lehet a páciens állapotát. és az orvosok ki tudják választani a számukra ideális terápiát.
Jelenleg a gyógyszeres tüneti terápiák mellett néhány eszközös lehetőség is rendelkezésre áll, amelyekkel életminőséget befolyásoló eredmények érhetők el. Ilyen például a „mélyagyi stimuláció” néven ismert agyi beavatkozás, amikor elektródákat ültetnek a beteg meghatározott agyrészéhez. Ezzel az eljárással javítható a görnyedt tartás, a járási zavar és a remegés is.
Mi befolyásolhatja a beteg állapotát?
Mivel a Parkinson-kór az izmok elmerevedésével járó állapot, ezért fontos, hogy a betegek a fenti terápiák mellett saját állapotuknak megfelelő rendszeres testmozgást is végezzenek. Ugyanis nemcsak a végtagi és mozgásban szerepet játszó izmokat érinti a betegség, hanem azokat is, amelyek felelősek a nyelésért, légzésért.
Minél inkább aktív izomzatot érint a betegség, annál jobban tudunk a betegség ellen dolgozni. Elengedhetetlen, hogy mindenki rendszeresen végezze a számára megfelelő testmozgást. Szerencsére egyre több helyen van rá lehetőség, sőt, akár online gyakorlatok is elérhetők, így a nehezebben mozgó páciensnek sem kell kimozdulnia, hogy tornázhasson.
Mivel a betegségnél megjelenhet szellemi hanyatlás is, ezért nagyon fontos, hogy ennek elejét vegyük például szójátékkal, keresztrejtvénnyel, olvasással, tanulással és egyéb mentális igénybevételt jelentő gyakorlatokkal. A társbetegségeket – például a szív- és érrendszeri betegségeket, magas vérnyomást, cukorbetegséget – is megfelelően karban kell tartani annak érdekében, hogy megakadályozzuk egyéb szövődmények kialakulását.
Milyen egyéb terápiák állnak rendelkezésre?
Sajnos jelenleg nincs lehetőség olyan terápiára, ami a betegség lefolyását módosítaná, vagy amellyel a betegség megelőzhető lenne. Életmódbeli változtatásoknak, például a rendszeres fizikai aktivitásnak köszönhetően azonban kisebb a Parkinson-kór kialakulásának esélye, kedvezőbb lehet a lefolyása, illetve eredményesebb a tünetek kezelhetősége.
„A Budai Egészségközpontban lehetőség van egyéni gyógytornára, amely jótékony hatást gyakorol az egyensúlyra, segít az izmok aktívan tartásában. Amennyiben a beteg állapota speciális eszközigényes terápiát igényel, érdemes a pácienst egy mozgáscentrum felé irányítani, ahol több szakma képviselőiből álló team dönt a leghatásosabb terápiáról” – tette hozzá dr. Balázs Nóra.
Kapcsolódó írások


Kérdezzen szakértőnktől


Kapcsolódó gyógynövények


Kapcsolódó betegségek

