Óvodai beszélgetés elcsípett első mondata a bordásfal megmászása előtt. Kislány a kisfiúnak: most mondd azt, hogy „neked ez úgysem fog menni, mert te lány vagy.” Hmmm…

Felnőtt női agyam rákattan erre a témára és a nap hátralevő részében ebből a hozzáállásból gyökerező kérdéseket tesz fel. Ilyeneket, mint hogy vajon férfiaktól is megkérdezik az állásinterjún, hogy van-e gyereke és ha nincs, mikor és hányat tervez? Vagy hogyan lehet az, hogy csak női vezetőkkel készített interjúkban tesznek fel kérdést az újságírók a munka-magánélet egyensúlyáról, kihangsúlyozva, hogy vajon anyai-háziasszonyi szerepüket miként teljesítik karrierjük mellett? Férfiaknál ez nem számít? Járjuk kicsit körbe a kettős mérce kérdését.

A nemünk tesz alkalmassá. Vagy nem?

Esszencializmus. Ez a „szép szó” fedi le azt az elképzelést, hogy a nők természetükből fakadóan képesek, sőt vágynak is a klasszikus női – azaz gondoskodást igénylő ‒ feladatok elvégzésére. Ennek az elméletnek a ,,keményvonalas” képviselői egészen a (nemi vagy faji) felsőbbrendűségig tudják fokozni a biológiai különbségekből fakadó alá-fölé rendeltség elképzelését. A logika persze már ott elbukik, hogy évezredek óta léteznek tehetős társadalmi rétegek, ahol ezeket a ,,vágyott szerepeket” a nők bizony kiszervezik: a háztartást, az ápolást és igen, a gyereknevelést is. Itt jegyezném meg azt is, hogy ha a férfiakban kiemeljük szellemi képességeik nagyszerűségét, akkor mégis miért tartjuk képtelennek őket arra, hogy rokonokkal, gyerekekkel kapcsolatos információkat és teendőket megfelelően kezeljenek?

És itt jön képbe a pozitív szexizmus! Ugyanis a férfiak feltartott kézzel kivonulnak ezekből a kritikus helyzetekből és egekig magasztalják a nőket. Ezzel a hízelgéssel erősítik meg, hogy a nő privilégiuma a gondoskodás, meg persze az azt leginkább megtestesítő házimunka is. Mindezzel a nők támogató (otthon végzett) munkáját túlértékelik, és elhalványítják bérmunkájuk értékét. Pedig arra meg nagyon is számít a társadalom. Tudták például, hogy a háztartási gépek java része azért jött létre, hogy a nőknek több ideje lehessen a gazdasági életben való részvételre? Ehhez képest mi történik?

A magyar adatok szerint a nők közel fele végez minden nap házimunkát, míg a férfiaknál ez az arány csak 13 százalék. Az Európai Unióban a gyermekes nők 90 százaléka átlag napi 1 órát tölt házimunkával, míg ugyanez gyermekes férfiak esetében csak 30 százalék. Még egyszer emlékeztessük magunkat: a bérmunkájuk mellett végzik ezt a nők. Úgy, hogy a munka világában is gyakran negatív diszkriminációnak vannak kitéve.

Roma nő

Hogyan lehet cifrázni a munkavállalási nehézségeket? Ha az álláskereső roma nő. Mert ez egyszerre két hátrányt is jelent. Munkaerőpiacon érvényesülni ebben a kategóriában enyhén szólva is kihívás. Noha a sztereotípiák önvédelmi funkciót is ellátnak, azonban a bizalmatlanságnak nincs mindig értelme. Ezért az a munkáltató és közvetlen kolléga, aki szembehelyezkedik az előítéleteivel, az pszichológiai értelemben hatalmas erőfeszítést és nagy önismereti munkát végez el. Mert nyitottság, empátia és önreflexió kell a befogadáshoz. Segíti ezt, ha a fókusz a szakmaiságra kerül, és nem arra, hogy ,,ahhoz képest, hogy roma és nő, jól teljesít”. A megbecsülés kifizetődő.

Fogyatékos nők

A fogyatékossággal élő emberek jogairól 2006-ban született egy ENSZ szabályozás, mely egy kötelező erejű nemzetközi emberi jogi egyezmény. Ebben külön cikkely vonatkozik a fogyatékossággal élő nőkre, melyben nem egyszerűen azt írják le, hogy több jár nekik ugyanabból, hanem az őket is sújtó többszörös diszkrimináció felszámolása érdekében egyéni stratégia kidolgozására szólítják fel a nemzeteket. Sajnos a jelenlegi jogi-kulturális környezet a hangsúlyt a fogyatékosságukra teszi és nem arra, hogy mire képesek. Emiatt önbizalmuk nagyon alacsony.

A munkáltató tovább tudja fokozni ezt az érzést olyan kérdésekkel, minthogy ,,mit szólnak majd a többiek hozzá?” vagy hogy ,,mennyi hátránnyal járhat az, ha kezelésekre jár vagy állapota rosszabbodik?”. A félelmek jogosak, de kutatási eredmények szólnak arról, hogy a fogyatékkal élők lojálisabbak, azaz csökken a fluktuáció. Amikor pedig már mindenki előtt nyilvánvaló, hogy megfelel az elvárásoknak, a kollégák nemcsak velük, hanem általánosságban is türelmesebbek és segítőkészebbek lesznek a munkahelyükön.

Tudós nők

Szivárgó vezeték. Ezzel a példával szemlélteti egy 2019-es tanulmány, hogy miként is képzelhetjük el, hogy a legtehetségesebb nők eltűnnek a kutatói pályáról. Tehát, ha a karrierpálya maga a vezeték, akkor azon bizonyos élethelyzetek lyukat képeznek. Ezeken a lyukakon elszivárognak a nők és szinte lehetetlen, hogy visszajussanak a vezeték sodrásába. Mik üthetnek lyukat ezen a vezetéken? Például az anyaság, az idős gondozás, a több hónapos külföldi tartózkodás vagy a külföldi ösztöndíj hárítása. Mindezt olyan, fentebb felsorolt, kulturálisan beléjük nevelt dolgok miatt, melyeket nem tudnak, nem akarnak eltávolítani maguktól.

A férfi kollégák ezekre a kötelezettségekre sokkal könnyebben mondanak nemet, és őket emiatt nem éri negatív diszkrimináció. Egyébként hazánkban a kutatói élet fellegvárát jelképező Magyar Tudományos Akadémia két újítást is bevezetett: egy ösztöndíjat, amit kisgyerekes nők kaphatnak, és egy előadássorozatot, ahol csak nők mutathatják be kutatási eredményeiket.

Női vezetők

Szögezzük le: nincsenek nőies és férfias vezetői képességek, csak vezetői képességek. Nőként talán éppen ezért a legfontosabb az erősségeink felismerése és kommunikálása. Emlékeztessük hát magunkat: egyetlen munkahely sincs nehézségek nélkül, de tudásunk és képességeink segíthetnek ezek leküzdésében. És ugyan fontos az is, hogy szervezeti kultúra szintjén, globálisan tegyenek a különbözőségek ellen, de a nőknek is meg kell érniük és el kell jutniuk oda, hogy felépítsék magukban azt a magabiztos tudatot, hogy a nemi hovatartozás nem számít!

Nehéz út ez, hiszen sokszor pont nőtársaink hangoztatják értetlenkedve, hogy a ,,gyengébbik nem” képviselőjeként miért is kellene karriert építeni? Persze az is lehet, hogy tényleg nem várnak el többet, jobbat a nőktől az adott munkahelyen. De ne felejtsük el, hogy ezekben a helyzetekben sem mindegy, hogy hogyan kommunikáljuk eredményeinket és hogyan pozícionáljuk magunkat. Hiszen ez markánsan kihat az elismertségre. És azt kell, hogy mondjuk: a férfiak sokkal jobbak az önfényezésben. De nyugalom, hölgyek, ez a képesség fejleszthető és tanulható.

Van a karriernél is fontosabb

Kényelmes és biztonságos életünkben talán feleslegesnek tűnik a nők jogairól beszélni. Nem olyan nagy dolog munka és háztartás mellett gyereket is nevelni, meg kívánatosnak is maradni – mondhatják a konzervatívabb gondolkodásúak.

De hadd hívjam fel a figyelmet, hogy jogainkért és önmagunkért történő, jelentéktelennek tűnő kiállásaink milyen komoly problémák felszámolásához vezethetnek. Például, hogy eltűnik az a téves felmentő értelmezés, hogy a férfi ,,csak szerelemféltésből” ölte meg a nőt. Hogy legálissá válik a nem kívánt terhesség megszakításának lehetősége minden országban, és így nem halnak bele kétségbeesett nők sarlatánok beavatkozásaiba. Vagy hogy minden államban lehetővé válik, hogy nők örököljenek, vagy vagyont birtokoljanak.

Bízzunk magunkban, segítsük egymást!

A kettős mérce, az üvegplafon, a sztereotípia létezik. Nem könnyű újra meg újra szembeszállni velük. De életünk, karrierünk tervezésekor igyekezzünk korlátok nélkül gondolkodni. Ne adjuk fel az álmainkat csak azért, mert egyesek mást gondolnak! Az egyensúly megteremtése ne csak azt jelentse, hogy mindenre van idő, amit szeretnénk. Jelentse azt, hogy a hozzánk közel állók elfogadják a helyzetet amiben vagyunk, és támogatják is abbéli fejlődésünket.

Katona Katalin
szexuálpszichológiai szakpszichológus
www.pszichologus13.hu
pszichologus13(at)gmail(dot)com
+36-70-317-15-90

A cikk a Patika Tükörben jelent meg, keresse minden hónapban a gyógyszertárakban!