Természetes folyamat, de nem mindegy, milyen gyorsan megy végbe

„A koszorúér-betegség a szívben futó koszorúerek meszesedését jelenti. A vietnámi háború idején derült ki, hogy már a tizenéves kor végén elindul ez a természetes, degeneratív folyamat. A kezdeti fázisban egy koleszterinben gazdag, kenőcsös, lágy plakk alakul ki az érfalnál – ez még egy stabilizálható állapot, mert megfelelő koleszterincsökkentő kezeléssel mérsékelhető a lerakódás, amely könnyen le is szakadhat. A folyamat előrehaladtával azonban már egyre kevésbé redukálható a plakkok mérete, a lágy matéria ugyanis szép lassan megkeményedik, elmeszesedik” – világít rá a folyamat fokozatosságára dr. Menyhárt Orsolya.

Fennáll a veszély ennél a meszes stádiumnál, hogy ha a plakk felszíne megsérül, akkor olyan enzimatikus, immunmediált folyamat alakul ki, amely következtében rárakódik egy vérlemezkékből álló vérrög (trombus), és így bekövetkezik az elzáródás, az infarktus. A kezelés tehát minden fázisban életbevágó, mivel általa gátolható az állapotromlás.

A cukorbetegeknek fokozottan ajánlott a rendszeres szűrés

„A kialakulását befolyásolják genetikai faktorok, az egészségtelen életmód és egyes társbetegségek is. Bizonyított tény, hogy túlsúly esetén, illetve diabétesz mellett nagyobb a koszorúér-betegség rizikója. Ez a veszély sajnos akkor is fennáll, ha kontrollált az állapot és biztosított a szénhidrát-anyagcsere egyensúlya” – figyelmeztet dr. Menyhárt Orsolya, egészségközpontunk kardiológusa.

Diabétesz esetén gyakori ráadásul, hogy tünetmentesen alakul ki a koszorúér-betegség, ilyenkor egy nyugalmi EKG alkalmával derül fény rendszerint a problémára. Épp ezért cukorbetegség esetén kiemelten fontos, hogy évente legalább egy nyugalmi EKG, de sokkal inkább egy terheléses EKG készüljön, megelőzve ezzel az esetleges szövődményt, életveszélyes állapotot.

Diagnózis és kezelés nélkül fennáll a hirtelen szívhalál és a szívinfarktus veszélye

Sok esetben tünetmentes zajlik, és már csak akkor derül rá fény, amikor komoly bajt okoz. Kiválthat tartós fáradtságérzetet, hányingert, gyomorégést, hasi diszkomfortérzetet, hátfájást, illetve kialakulhat a talaján angina pectoris (koszorúérgörcs), amelyből tünetként mellkasfájdalmat, szorítóérzést, továbbá karba, vállba, állkapocsba sugárzó fájdalmat tapasztalhatunk. Figyelmeztető jel lehet ezenfelül a nehezen menedzselhető magas vérnyomásérték is, de az is utalhat koszorúér-problémára, ha a már diagnosztizált magasvérnyomás-betegnél hirtelen indokolatlanul alacsony értékeket mérnek.

Amennyiben nem ismerik fel a koszorúér-betegséget időben, és nem kezelik, akkor fennáll a hirtelen szívhalál vagy a szívinfarktus lehetősége. Utóbbi esetben elhalhatnak a szív egyes részei – azaz a szívizom visszafordíthatatlan károsodást szenvedhet –, majd ez az állapotromlás szívelégtelenséghez vezethet. Amennyiben azonban időben megtörténik a megfelelő ellátás, és a páciens szedi a felírt gyógyszert és megtörténik a kívánt életmódváltás, az újabb esemény valószínűsége jelentős mértékben csökkenthető.

A diagnosztikai folyamat részeként a páciens egy laborvizsgálatra, valamint egy általános kardiológiai vizsgálat keretében szívultrahangra, illetve egy nyugalmi EKG-ra számíthat. Ha a szakorvos úgy ítéli meg, akkor érdemes terheléses EKG-t is végezni. (Túl magas vérnyomásértékek esetén csak a vérnyomás rendezése után történhet terheléses EKG.)

Amennyiben már van koszorúér-betegségre utaló panasz, akkor egyéb, komolyabb vizsgálatokra is szükség van: ilyen a kontrasztanyagos koronária CT és a koszorúérfestés (más néven koronarográfia).

Ez utóbbi nemcsak vizsgálat, terápia is: egy rövid, invazív beavatkozás során felvezetnek egy kis katétert a koszorúerekbe, megfestik kontrasztanyaggal, és amennyiben tágítást igénylő szűkületet észlelnek az érfestés során, felhelyeznek egy stentet. A hálós cső, amely ezután nyitva tartja a koszorúeret a problémás szakaszon nem jelent ugyan teljes megoldást, de a kritikus szűkület megszűnik általa.

Ha igazolódik a koszorúér-betegség, akkor egy életen át tartó gyógyszeres kezelésre van szükség, hogy a káros folyamatokat megelőzzük és a rizikófaktorokat csökkentsük. Ennek részeként vérnyomás- és pulzuscsökkentő, illetve koleszterin-csökkentő, továbbá vérlemezkék összetapadását gátló készítmény szedése is ajánlott. Ezenfelül mérsékelni kell a vérnyomást, stabilizálni a pulzust, illetve rendezni az alvászavart, és optimalizálni a testsúlyt is.

Dr. Menyhárt Orsolya hangsúlyozza: ha mégis bekövetkezett a koszorúér-betegség szövődményeként az infarktus, akkor fontos részt venni a rehabilitáción. Sok betegnél elmarad, mert az esemény utáni kezelés miatt pár napon belül bekövetkezik egy hirtelen állapotjavulás, így a beteg nem érzi szükségét a több hetes rehabilitációnak. Pedig ilyenkor létfontosságú javítani pszichológus, dietetikus szakember által a viselkedéshibákon, hogy megelőzzük a további életveszélyes eseményeket!

A mozgás során fel kell vinni a pulzust, nem elegendő a séta

Ha szeretnénk megelőzni a koszorúér-betegséget, egészségtudatosan kell élnünk: oda kell figyelni a táplálkozásunkra és rendszeresen mozognunk kell. A kardiológus szakmai ajánlások értelmében mediterrán étrendhez közelítő étkezést szükséges kialakítani: sok zöldséget, inkább telítetlen zsírsavakat tartalmazó, zsírszegény ételeket, halakat, fehér húsokat érdemes fogyasztani, továbbá ajánlott a mérsékelt szénhidrátbevitel is.

„A koszorúér-probléma megelőzése érdekében javasolt heti minimum háromszor 30 perces, közepes intenzitású testmozgást végezni. Ezenfelül érdemes letenni a cigarettát, elbúcsúzni az alkoholtól, és ha van szénhidrátanyagcsere-zavar, azt egyensúlyban kell tartani” – javasolja a kardiológus szakorvos. A kardio mozgás mellett érdemes erősítő testedzést is folytatni. Jót tesz kardiovaszkulárisan a szervezetünknek többek között a futás, az úszás, a kerékpározás, az elliptikus tréner használata, és az intervall tréningek is. Ami lényeges: vigyük fel a pulzust a megfelelő szintre!

Fontos tudnivaló, hogy összesen 5 pulzuszóna létezik, a felső zónában nem érdemes tartózkodni, az alsó zóna pedig a nyugalmi tartomány. A középső 3 zónát annak fényében érdemes megcélozni, hogy mit szeretnénk elérni a mozgással. Fontos épp ezért, hogy egyeztessünk szakemberrel, aki segíthet kijelölni a célt (fogyás, fittség, állóképesség növelése stb), az egyéni pulzushatárokat, és a rendszeres testmozgás típusát is. Egészségünk megőrzése és a célunk elérése érdekében sportolás során mindenképp kontrolláljuk pulzusunkat – ehhez használhatunk pulzusmérő mellkaspántot vagy sport-, aktivitásmérő órát is!

Tény, hogy nem könnyű elkezdeni a kardio mozgást. Ne szegje kedvünket, ha már séta közben abban a tartományban van a pulzusunk, amelyben futáskor kellene lennie. Ha kitartóak vagyunk, hozzászokik a szívünk a terheléshez, és fokozatosan javul majd szív- és érrendszerünk állapota.