Néhány, ijedtséget okozó vírussal – például az influenzával – az elmúlt években már megküzdöttünk. Ezeknek a tapasztalatoknak annyi haszna volt, hogy legalább már pandémiás (világjárvány) tervek készültek, így a mostani helyzetben nem nulláról indultak a szakemberek. Az eddigi kórokozókkal szerencsésebbek voltunk – a mostani, új típusú koronavírus, a SARS-CoV-2 viszont menetel előre.

A vírus egy biológiai organizmus, mely csak élőlények sejtjeiben képes szaporodni, „gazdatest” nélkül létezésük csak rövid ideig biztosított. Befogadó szervezet hiányában a vírus – mint egyedi organizmus – elpusztul, ha jobban tetszik: szétesik. Ez a folyamat a tisztítószerektől – így a koronavírus  esetében is - azonnal bekövetkezik, de egy kis idő elteltével magától is megsemmisül.

Ez a vírus miért veszélyes?

Több millió féle vírus létezik, sokuk ellen védekezünk már oltással. Ez az új koronavírus gyorsan terjed és gyakrabban okoz olyan tüneteket, melyek miatt kórházi ellátásra lesz szüksége a betegnek, a veszélyeztetett korosztályba tartozók közül nagyon sokan szorulnak intenzív osztályos ellátásra, lélegeztetésre. Olyan sokan, hogy azt a világ egyetlen országának egészségügye sem képes ellátni. Még a gazdag országoké sem, függetlenül attól, hogy milyen ideológiát képvisel a vezetésük.

A SARS-CoV-2 okozta megbetegedés a fiatal, egészséges embercsoportban leggyakrabban enyhe tünetekkel jár: láz, köhögés, légszomj, izomfájdalom és fáradékonyság jelentkezhet. Ezért ők megfázásnak, enyhe influenzának hiszik, és lábon kihordják a fertőzést, de személyes kontaktusok révén terjesztik is azt anélkül, hogy tudatában lennének. A vírus súlyos a veszélyeztetetteknek tüdőgyulladást okozhat, heveny légzési elégtelenséggel, vagy akár szepszissel (vérmérgezés), keringési vagy több szervi elégtelenséggel járhat.

Kiket kell védenünk?

Azoknál a betegeknél alakul ki gyakrabban súlyos, akár életveszélyes állapot, akik idősek vagy valamilyen krónikus alapbetegségben (magas vérnyomás, szív- és érrendszeri betegség, cukorbetegség, májbetegség, légzőszervi betegség, daganatos betegség) szenvednek. De lehet, hogy még bővülni fog ez a lista.

És mivel nem kell „szándékosan” ráköhögni az illetőre, elég csak a kezünkkel összefogdosni a vírust tartalmazó nyálcseppekkel szennyezett tárgyakat, így könnyű elhessegetni a felelősséget magunktól: én nem is tehetek semmiről, én senkinek sem akarok ártani, biztos nem attól lesz beteg valaki, hogy az általam megfogott kapaszkodó érintése után óvatlanul a szeméhez nyúl. „Hisz én nem is érzem magam betegnek, vagy csak náthás vagyok, ez úgysem AZ a vírus.” Szóval könnyű magunkat felmenteni a felelősség alól.

Miért félünk tőle annyira?

Mert olyan nagy mértékben növelheti a kórházi ellátásra szorulók számát, hogy egy idő után a világ összes lélegeztető gépe sem lesz elegendő az ellátásra. Észak-Olaszországban az orvosoknak folyamatosan arról kellett dönteniük, hogy a betegek közül kinek adnak esélyt a túlélésre azzal, hogy az intenzív osztály egyik felszabaduló ágyára teszik.

Megvéd minket valaki?

Egyrészt az egész világot behálózó WHO (Egészségügyi Világszervezet) szabályai az irányadóak, hozzájuk futnak be a bolygó különböző pontjain rögzített laboratóriumi adatok, és az ő szakembereik fogják össze a védekezést. De a WHO egyetlen szakembere sem áll oda mellénk, hogy személyesen védelmet adjon a vírustól! Ugyanígy nem várható el, hogy a hazai kormányzat és a járványügyi szakemberek személyes védelmet biztosítsanak nekünk.

De akkor ki véd meg minket?

Mi magunk! Az előbb felsorolt szervezetek segítségével. Információt adnak arról, hogyan kell cselekednünk – más dolgunk nincs, nem is lehet, csak az, hogy betartjuk, amit kérnek.

Miközben a kutatók, tudósok, laborok, a világ szuperszámítógépei a megfelelő kezelést és a védőoltást keresik, addig a mi dolgunk, hogy ne adjunk lehetőséget annak, hogy a vírus minket is megfertőzzön és így tovább adhassuk.

Mit tegyünk?

Maradjunk otthon. Aki nem mozdul ki, aki nem érintkezik más emberrel (csak az eddig is a lakásában tartózkodókkal), az nem lesz vírusgazda. Ha ő nem adja tovább a fertőzést, még sok ember úszhatja meg ugyanezt. Így az egészségügy terhelése a kezelhető szinten marad.

Én nemrég még biztosan fertőzésmentes voltam, mivel teszteltek engem is. Ahhoz, hogy ezt a biztonságos állapotot fenn tudjam tartani, csupán egy dolgot kell tennem: a családom és én is otthon maradok és nem érintkezem sem tárgyakkal, sem emberekkel, akik vagy amelyek a vírust hordozhatják. Ha óvatlan vagyok és mégis érintkezem, vagy a higiénés szabályokat semmibe veszem, akkor a következő másodpercben akár össze is szedhetem a kórokozót, és akkor onnantól én magam is biológiai fegyverré válok.

Hogy mégis milyen esetekben és hogyan mehetünk ki biztonságosan, arról mindjárt újabb cikkben olvashatnak!

Fontos: A lap március utolsó napjaiban kerül nyomdába, tehát az itt szereplő információk módosulhattak, a szakértők véleménye változhatott. Kérjük, hogy kövesse nyomon a koronavirus.gov.hu és a WHO oldalát a friss információkért!