A mai kor emberének talán legnyilvánvalóbb ismertetőjegye, hogy gyakorlatilag nincs állandó mozgásra kényszerítve, így az inaktivitás általános problémává vált. És ez persze hozzájárul a testsúlynövekedéshez is.

Az emberi szervezet mozgásra lett kitalálva: az izmaink, a csontjaink, az ízületeink és persze az agyunk is arra van, hogy aktívan használjuk. Az ember viszont kreatív: arra törekszik, hogy minél kényelmesebben éljen, ezért gépeket, járműveket, motorokat, autókat talált fel, amelyekkel kényelmesebben és gyorsabban tudunk mozogni. Az ülő életmód, a motorizáció roppant modern, hatékony, ám ennek az a következménye, hogy egyre kevesebbet használjuk a szervezetünket aktív helyváltoztatásra. Arról nem is beszélve, hogy a mozgáshiány óhatatlanul testsúlynövekedéssel jár, nem mellesleg a keringésirendszer betegségeinek kockázatát is növeli.

Felülírt ösztönök

Lassan ott tartunk, hogy ha egy ülő életmódot folytató ember mégis mozogni kényszerül, akkor az már egyrészt nem tűnik neki természetesnek, hanem kényszerré válik, másrészt nagyon nehézkesen megy neki hosszabb távon –sőt a hirtelen fizikai megterheléstől akár meg is sérülhet.

Az állatvilág is mozgásra épül: amelyik állat nem mozog, az viszonylag hamar elpusztul. Mi ezt felülírtuk, ám ennek az egészségünk látja kárát.

Az a fránya genetika!

Egyre gyakrabban merül fel, hogy vajon függ-e a testsúlyunk a genetikánktól. A kérdés megválaszolásához az alapanyagcsere fogalmát kell megérteni. Ez azt a folyamatot takarja, hogy mennyi energiát vesz fel a szervezetünk 24 óra alatt akkor, ha egyáltalán nem végzünk fizikai aktivitást, tehát 24 órán keresztül nyugalomban vagyunk. Ilyenkor energia a sejtjeink működéséhez, a keringéshez, gondolkodáshoz, lélegzéshez szükséges. Ennek az alapanyagcserének az értéke egyénenként változó.Hatalmas különbségek ugyan nincsenek, de határozottan személyre szabott az alapanyagcsere értéke. Ebből adódóan reális probléma lehet, hogy vannak olyanok, akiknek – hogy a jól ismert példával éljek–elég csak ránézni a cukrászda kirakatára, ésmár ishíznak egy-két kilót, mások meg is ehetik a sütit, és semmivel nem lesz rajtuk több zsír. A könnyen hízók szervezete rendkívül gazdaságosan működik, vagyis viszonylag kevés energiabevitel mellett is működőképes a szervezetük. Vannak viszont olyanok is, akik többet ehetnek anélkül, hogy híznának – ők nem tartalékolnak.

De bátran ki lehet jelenteni, hogy általában nem a hajlam miatt hízik el valaki, hanem azért, mert nincs egyensúlyban az energiafelvétele és a -leadása. Tehát ha sokkal több energiát viszünk be az elfogyasztott táplálékkal, mint amannyit felhasználunk, akkor törvényszerűen elhízunk. Aki hízékony típus, annak a megfelelő mennyiségű és rendszeres fizikai aktivitás mellett arra is figyelnie kell, hogy mennyit eszik és milyen minőségű ételeket fogyaszt.

Korán kezdjük!

Nagy hiba az is, hogy a gyerekek nagy része nem mozog eleget. Pedig a gyerekek születésüktől fogva fokozatosan és ösztönösen törekednek a sok mozgásra, ez alapvető szükségleteink egyike. Ám ahogy nőnek a gyerekek, folyamatosan arra törekszünk, hogy maradjanak nyugton, ne mozogjanak folyton, üljenek. Az iskolában is megregulázzák a gyerekeket, ha ficánkol, feláll, és a legtöbb helyen a napjuk nagy részében nem mozoghatnak. Így, hónapról hónapra, évről évre folyamatosan csökken a gyerekek mozgás utáni igénye, mert mi folyton arra trenírozzuk őket, hogy maradjanak veszteg. A testnevelés órák ugyan jók, de önmagunkban nem elegendők.

A napköziben fontos lenne sokat mozogni, és nagyon hasznos lenne, ha legalább délután valamilyen edzésre járhatna a gyerek, hogy felnőtt korára már az élete elválaszthatatlan részévé váljon a mozgás.

Ispánki Zoltán
atlétaedző, aktív terep- és ultrafutó

A cikk a Patika Magazin márciusi számában jelent meg!