,,Az igazi férfi mindig zord. Az igazi férfi szoknyát hord.” Hallgatom Gryllus Vilmos – mint utóbb kiderült - skót férfiakról szóló gyerekdalának refrénjét, de ez csak bizonyos életkor felett okoz meglepetést, mert az ovisok kiválóan szórakoztak és nagyokat kacagtak rajta. Én meg gondolkodni kezdtem. Hogy is vagyunk most ezzel a férfiassággal?

A legtöbb kultúrában a férfi nemi szerep alappillérét képezi az érzelemmentesség. Egyes kutatók szerint ez azért alakult ki, hogy a magasagressziót kordában tudják tartani, de ez csak úgy volt megvalósítható, ha valamennyi érzést gátlás alá helyeztek. Tehát ez az elfojtás megakadályozhatott rengeteg bűncselekményt, de sekélyes érzelemvilágúvá tette a férfiakat. Pszichológusi praxisomban is tapasztalom, hogy a férfiak az érzelmeket nem érzik biztonságosnak, emiatt nehezen nyílnak meg és élethosszig cipelik lelki problémáikat.

Történelemmel változó férfikép

Történelmi idők kezdetén a férfi családját irányító morális vezetőként volt ábrázolva. Azonbankenyérkereső szerepük mellett lassan háttérbe szorult az értékek átadásának fontossága. Az iparosodás, majd a világháborúk után, a 20. századra a férfiak legfőbb feladata az egzisztencia megteremtése, a család eltartása lett. Manapság már egyre nyilvánvalóbb, hogy az a férfi- és apamodell, melyet az előző század ránk hagyott, nem működőképes. Ennek egyik oka, hogya családmodell is változott: korábban a többgenerációs együttélésekben más felnőtt is figyelt a gyerekekre, másként oszlottak el a nevelés terhei.

Napjainkban a kiscsaládokban az apának és az anyának elsődleges szerepe van a gyermek biztonságos kötődésének, egészséges fejlődésének kialakításában. A férfiszerep változásának létjogosultságát mi sem támasztja alá jobban, mint hogy az ,,erősebbik nemet” célzó magazinok is áthelyezték a fókuszt: férfi és nő közti valódibb egyenlőséget közvetítik és támogatják, hogy az apák aktív részesei legyenek a gyereknevelés kalandjának.

Elhanyagolt apaság

Kevesek előtt ismert az a tény, hogy a várandósság alatti hormonális változások nem csak a nőket érintik. Például a 9 hónap alatt a férfiakban termelődő prolaktin és kortizol azt szolgálja, hogy az apa ugyanolyan odaadással gondozza az utódját, mint az anya. A csökkenő tesztoszteronszint pedig azt segíti, hogy a férfi a nő mellett maradjon, tompítja szexuális érdeklődését. Ez az ékes bizonyíték arra, hogy az evolúció már tudta azt, amire ma még a szülésfelkészítő tanfolyamok sem reagálnak: fontos, hogy az apa része legyen a gyerek életének egész pici kortól! Az ő kérdéseik, terveik, érzelmeik is figyelmet érdemelnének. Hagyni kell az apák számára is lehetőséget, hogy a gyermek gondozásába ezerféleképpen bekapcsolódjanak. Ne redukálódjon le szerepük a családfenntartó szerepére.

Egy gyermek elviseli ugyan, ha egész nap nem látja az apját, de nem tesz jót a kapcsolatuknak. Az is rendben van, hogy az apák másként fürdetnek, játszanak, esznek a gyermekkel. A kicsinek pont erre a változatosságra van szüksége. Ha a férfi kiveszi részét a háztartás, gyereknevelés ,,klasszikusan női” feladataiból is, azzal nem csak a gyermeknek tesz jót és mutat példát neki, hanem párkapcsolatát és szülőségét is egyensúlyba állíthatja.

Nem könnyű a helyzetük abból a szempontból sem, hogy a legtöbb munkahely nem támogatja az apák gondoskodó szerepkörét. Rossz szemmel nézik a főnökök, de még a tradicionális értékrenddel élő hozzátartozók is, ha egy férfi azért akar előbb elmenni a munkából, mert pl. neki kell elhozni a gyereket az óvodából vagy ő megy táppénzre a kicsivel. Mielőbbi szemléletformálásra van szükség a munkáltatók és a rokonok körében is.

Házasság és gyermekvállalás, mint protektív faktor

Az előző sorokat olvasva, talán az a kósza gondolat merül fel az olvasóban, hogy ha ennyi macerával jár a családalapítás, talán jobb is lesz kimaradni ebből. Semmiképp sem. Magyar és nemzetközi kutatások is alátámasztják, hogy a férfiak egészségét védi, ha tartós kapcsolatban élnek és gyermeket vállalnak. Megdöbbentő, de bizonyítékokon alapuló adat: azok a férfiak, akiknek nem születik utóda vagy rossz a kapcsolatuk gyermekükkel, négyszer nagyobb valószínűséggel halnak meg idő előtt. Azok az apák pedig, akik válás során elveszítik a gyerek láthatásának jogát, szintén jobban ki vannak téve a krónikus testi és pszichés betegségeknek.

Apa kicsi lánya és fia

Hogy folytassam a fent elkezdett gondolatmenetet: nem csak a szülőnek előnyös, ha aktívan vesz részt utódai lelki gondozásában. Azok a lánygyermekek, akikkel harmonikus kapcsolatot alakít ki az apjuk, jellemzően magasabb önbizalommal rendelkeznek, kiegyensúlyozottabb kapcsolatot ápolnak férfiakkal, kevesebb párkapcsolati problémával küzdenek és jó eséllyel sikeresebbek hosszútávú viszonyaikban is. Az az apa, aki fiát elfogadja, szeretetteli légkörrel veszi körül és aktívan vesz részt az életében, jó eséllyel egészséges lelkű felnőttet fog nevelni belőle.

A Jégember, a Playboy és társaik

De térjünk vissza a kiindulási gondolathoz: az ,,igazi férfias viselkedéshez”. Rengeteg tanulmány foglalkozik azzal, hogy a férfiasnak titulált vonások alapján viselkedéstípusokat állítson fel. Az egyik ilyen 6 csoportba sorolja a férfiakat a sztereotípiák alapján. Az első a ,,Jégember”: érzelemmentesség és sztoikus nyugalom jellemzi. A következő a ,,Macsó”: sebezhetetlennek mutatja magát. A harmadik a ,,Rossz fiú”: aki az erőszakra úgy tekint, mint a problémamegoldás társadalmilag elfogadott eszközére. A ,,Playboy”: kapcsolataiban a szórakozást keresi, az érzelmi kötődést kerüli. Nem marad ki a ,,Homofób” minta sem: mindent elutasít, ami feminin, ezért akár a mély férfibarátságok kialakításától is távol tartja magát. A sort a ,,Versengő” zárja: türelmetlenség, ellenségesség, érzelmek kifejezésére való képtelenség jellemzi.

Persze úgy is mondhatjuk, hogy mai bonyolult életünkben ezek a szerepek modellt nyújtanak a férfiaknak, tájékozódási pontként szolgálnak. A valóság azonban az, hogy a macsóság kultúrájához való merev ragaszkodás rengeteg korláttal jár és nagyon kártékony a férfiak számára. De cifrázhatjuk tovább a helyzetet. A klasszikus társadalmi felfogás az alábbiakat várja el a férfiaktól: győzni akar, érzelmeit kontrollálja, kockázatvállaló, erőszakos, domináns, promiszkuis (gyakran váltogatja szexuális partnereit), magas önbizalommal rendelkezik, munkamániás, magát a nő fölé helyezi, homoszexualitást megveti, törtető. Akkor most képzeljék el azt férfit, aki megfelel ezeknek a kritériumoknak.

Ilyennek szeretnék látni partnerüket, fiukat, unokájukat? Ha bizonytalankodnának, elárulom azt is: a fenti felsorolásból minél több vonással azonosul valaki, annál valószínűbb, hogy nehezen alakít ki kapcsolatokat, nagyobb eséllyel élnek át depressziót és szorongást, gyakrabban jelenik meg körükben szerhasználat, agresszívek, jobban ki vannak téve egészségügyi problémáknak, több stresszt élnek meg.  Hadd hangsúlyozzam ki: ez az érzelemmentes férfiszerep már nem tartható fenn és valójában mindig is kártékony volt.

Tanácstalan, de kiegyensúlyozottságra vágyó férfinép

Nincsenek könnyű helyzetben a 21. században élő férfiak. Az előző korok ideáljai elavultak, a pénz, a ,,jó nő” és a (luxus)autó birtoklása mint státuszszimbólumok és a tradicionális férfieszmény megtestesítői már nem elegendők. Az új idol tulajdonságait – érzéseit megélő, gyengébbeket támogató, egyenjogúságra törekvő, elfogadó - pedig még fenntartásokkal kezeli a társadalom. Nincs instant megoldás arra sem, hogy az új szemlélet mentén szülőként miként neveljük fiainkat. Pedig az, hogy felnőve ne csak rombolásra, hanem teremtésre is képesek legyenek, az apa és az anya közös felelőssége. Jól kell őket szeretni ahhoz, hogy felnőve ők is szeressék magukat és tudjanak, merjenek mások irányába is kellemes érzéseket is kifejezni.

Katona Katalin
okleveles pszichológus
www.pszichologus13.hu
pszichologus13@ gmail.com
+36-70-317-15-90

A cikk a Patika Tükör novemberi számában jelent meg! Keresse minden hónapban a gyógyszertárakban!