Baktériumok, gombák és vírusok nem csak betegségeket képesek okozni. Régóta tudjuk, hogy a szervezetünkben élnek kimondottan hasznos mikroorganizmusok is – azonban az utóbbi bő 10 évben a csodás kis élőlényekről egyre több és meglepőbb dolgok derülnek ki. Nem véletlen, hogy a velük kapcsolatos kutatás ugrásszerűen fejlődik.

Mikroba-ujjlenyomat

A velünk együtt élő mikrobák száma billiós (10¹²) nagyságrendű. Ezen „társbérlők” gyomor-bél rendszerben lakó tagjai alkotják a bélflórát vagy más néven bélmikrobiomot. Mennyiségük olyan hatalmas, hogy kg-os nagyságrendben is kifejezhető: minden emberben kb. 1,5-2 kg a bélmikrobiom súlya. A székletünk szárazanyagtartalmának 40-60%-a ezekből az organizmusokból áll!

A bennünk élő mikroorganizmusok sokfélesége lenyűgöző: 300-1000 különböző fajtájú élőlény nyüzsög bennünk. Hogy pontosan mennyi, és milyen arányban, az viszont egyéni jellemző. Két emberben a bennük élő mikrobák olyan eltérő belső élővilágot hozhatnak létre, mint amennyire eltérő lehet egy trópusi esőerdő az európai tölgyesektől… Ez a teljesen egyéni világ annyira jellemző az emberre, mint az ujjlenyomata. Nincs két egyforma.

Miért laknak bennnünk?

Az egészséges bélmikrobiom számos területen segíti a szervezet működését. Emészthetővé teszik a nem, vagy csak rosszul emészthető táplálékainkat, részt vesznek a K-vitamin és egyes B-vitaminok (pl. biotin) szintézisében. Rövid szénláncú zsírsavakat termelnek, ezek pozitív hatással vannak a bél nyálkahártyájára. Gyulladáscsökkentő, immunrendszert erősítő hatásuk is ismert. Csökkenthetik a székrekedés valószínűségét, hatásosak lehetnek puffadás, hasmenés ellen, de a koleszterinszintet is kedvezően befolyásolják. Puszta jelenlétükkel pedig védenek a kórokozókkal szemben: ha a „jó” baktériumok elég sokan vannak, a patogének kiszorulnak a képből. Egyszerűen nem lesz helyük, nem lesz életterük.

Amikor az egyensúly felborul

Paracelsus híres mondata, miszerint: „A halál a belekben lakik”. Ez túlzásnak tűnhet ugyan, de az elmúlt 10 év rávilágított arra, hogy ebben a mondatban több igazság van, mint korábban gondoltuk. Számos betegség esetén vizsgálták a bélflóra eltéréseit: cöliákiában, elhízásban, gyulladásos bélbetegségekben, de olyan, táplálkozással látszólag összefüggést nem mutató betegségekben is, mint az ízületi gyulladás, az autizmus vagy a depresszió. Az ismereteink több mint hiányosak, de személyes meggyőződésem, hogy a bélmikrobiom és egyes betegségek kapcsolatának kutatási eredményei még sok újdonságot és kezelési lehetőséget adnak nekünk a jövőben.

Számos oka lehet annak, hogy az egészséges bélflóra egyensúlya felborul. A napjainkban elterjedt nyugati típusú étrend (finomított liszt, egyszerű cukrok, kevés rostfogyasztás, rendszertelen étkezések, gyorsételek, félkész élelmiszerek stb.) és a stressz (a nagyon kicsi, de folyamatosan jelen lévő stressz is, mint pl. az időnyomás), az alváshiány olyan okok, melyek a legtöbb embert érintik. De egyes betegségek (táplálékallergia, táplálékintolerancia, gyomor- és bélbetegségek) is felborítják a mikrobiom egyensúlyát. Nem segítenek a környezeti ártalmak, és káros a minket körülvevő szennyező anyagok folytonos jelenléte is.  Egyes gyógyszerek – tipikusan az antibiotikumok, de savlekötők, szteroidok, gyulladáscsökkentők stb. is – károsítják a bélflóránkat.

A “biotikumok”: probiotikum, prebiotikum, szinbiotikum

A probiotikumok élő mikroorganizmusok (pl. Bifidobacteriumok, Lactobacillusok, Streprococcusok stb.). Olyan élőlények, melyek képesek arra, hogy elfogyasztva túléljék a gyomor barátságtalan, savas környezetét, és a vékonybél enzimei sem pusztítják el őket. Így elérnek a vastagbélbe, ahol aztán megtelepedve a mikrobiom „jó” tagjait erősítik.

A prebiotikumok nem élő mikroorganizmusok, hanem a „jó” mikrobák tápanyagai. Nem elég, ha a hasznos mikrobák elérik a vastagbelet: enniük is kell valamit. Olyan anyagokkal lehet táplálni őket, amelyeket az emberi bélcsatorna nem tud emészteni, így azok eljutnak a bélcsatorna utolsó szakaszába – ahol a mikrobák lebontják őket. Ezek az anyagok leginkább rostok: pl. inulin, oligoszacharidok, frukto-oligoszacharidok stb. Olyan élelmiszerek tartalmazzák, mint. pl. vöröshagyma, fokhagyma, póréhagyma, zabpehely, csicsóka (a legjobb inulinforrás!), cikória, gabonafélék, banán, méz stb.

A szinbiotikumok együtt tartalmazzák az élőlényt és a táplálékát: azaz a pro- és a prebiotikumot is.

Élelmiszerek a bélflóra védelmében

Már tudjuk, mivel etessük a bélflóránkat, de hogyan juthatunk hasznos mikroorganizmusokhoz, ha szükségünk van rájuk? Némely élelmiszerben megtalálhatóak ezek is. Az az élelmiszer tekinthető probiotikusnak, amely – a Magyar Élelmiszerkönyv szerint – legalább 10⁶/g nagyságrendben tartalmaz élő, jótékony hatású baktériumokat (a minőségmegőrzési idő végéig). Tehát a definíció a hasznos élőlények koncentrációjához kötött: a hatás ugyanis akkor érhető el, ha megvan a megfelelő darabszám hozzá. Ugyanakkor az élelmiszercímkén nem lehet feltüntetni a „probiotikus” szót a jelenleg érvényben lévő szabályozás szerint. Joghurt esetében ezért érdemes a gyártóktól tájékozódni a szükséges információk megszerzéséhez.

Milyen élelmiszereket válasszunk tehát? Íme a lista:

• Joghurt (baktériumokat tartalmaz);
• Kefir (gombát tartalmaz);
• Koreai kimchi: zöldségfélékből erjesztett étel, leggyakrabban kínai kel, uborka, retek és zöldhagyma keveréke.
• Savanyú káposzta (ellenőrizzük, hogy ne legyen pasztőrözött!);
• Kovászos uborka;
• Tempeh: a szójababot ekkor gombával erjesztik;
• Natto: szójabab baktériumos erjesztésével készül, közben nagy mennyiségben keletkezik K₂-vitamin is;
• Miso: fermentált szójabab paszta;
• Kombucha: erjesztett tea

A teljes cikket a gyorgytea.hu-n olvashatják el!