Új év, új tervek és ezekhez új fogadalmak. Ismerős ugye? Az elhatározás azonban gyakran csupán három napig tart – jobb esetben néhány hétig. Mi ennek az oka, és mit tehetünk ellene?

Még kamaszlány voltam, amikor először engedte az édesanyám, hogy éjfél előtt, mielőtt koccintottunk, én is írjak egy cetlit azzal a kívánságommal, amit a következő évben leginkább meg szeretnék valósítani. A kis papírocskát aztán úgy égettük el, hogy a hamuja a pezsgőspohárba hulljon. Felöntöttük pezsgővel, és amikor a tévés közvetítésben az óra elütötte az éjfélt, akkor koccintottunk, és megittuk. Persze kamaszlányként általában a kiszemelt fiú figyelmének felkeltését, esetleg jó jegyeket kívántam. Pár hét múlva már nyoma sem volt az elhatározásnak, meg merem kockáztatni, hogy tavasz végére már azt sem tudtam, mit is kívántam abban a szent, varázslatos pillanatban, amikor újrakezdődött egy év, tiszta lappal.

Pedig a fogadalmaink, amelyeket magunknak teszünk, tényleg fontosak - jó esetben őszinte, mélyről jövő kívánságok. A vágy, a motiváció tehát általában megvan, a végrehajtásba gyakran mégis hiba csúszik!

 

Tudod egyáltalán, mit akarsz?

Hiába vannak nagy vágyaink, hiába álmodunk valami gigantikus változásról, ha nem tudjuk megfogalmazni biztosan, egyértelműen, hogy mit is szeretnénk. Nem tesszük meg az ehhez szükséges lépéseket, ha nem határozzuk meg azokat pontosan. Nem azt kell mondani, hogy „idén gazdag leszek” – mert ez így irreális és konkrétumok nélküli vágy, csak egy álom. De még csak azt sem, hogy „megtanulok angolul”. Azt kell megfogadni, hogy „minden hónapban félreteszek X forintot”, illetve „végre beiratkozom egy tanfolyamra, és el is végzem”, vagy „a hónap közepétől magántanárhoz járok”. És az is sokat segít, ha nem csupán a végső célt írjuk le – merthogy érdemes leírni a terveinket –, hanem az első lépést is meghatározzuk a cél eléréséig. Sőt, akár az egész utat felbonthatjuk kisebb-nagyobb, átlátható szakaszokra, lépésekre. Mindez persze nem jelenti azt, hogy nem lenne szabad álmodoznunk. Csakhogy az álmodozás önmagában még nem visz minket előre, ennél konkrétabb cselekvési tervre van szükségünk!

A tervezés a változás egyik kulcsa

Az év vége és az év első napjai azért is fontosak, mert ilyenkor lehetőségünk adódik megszervezni, hogy mit és hol tanulunk, mit akarunk elvégezni, mit és min szeretnénk változtatni, mire szeretnénk a fókuszt helyezni a következő 365 napban. Jól tesszük, ha határidőket is rögzítünk, akár papíralapú határidőnaplóba, akár digitális naptárban. A telefonunkon is beállíthatunk rendszeres figyelmeztetéseket, hogy mondjuk hetente, havonta emlékeztessen minket a közelgő határidőre.

A visszatekintés is hasznos!

Ha igazán tisztán szeretnénk látni, akkor írjuk le azt is, hogy mire lehettünk büszkék 2019-ben, mi az, ami jól sikerült, ami a terveink szerint alakult.

Ne kövessük el azt a hibát, hogy kizárólag a munkával foglalkozunk ebben az összegzésben! A magánélet, a pihenés, a személyes fejlődés (nem csak szakmai téren) legalább ilyen fontos.

Gondoljuk át – ha kell baráti, szülői segítséggel –, hogy mit tettünk le az asztalra, miben változtunk, miben fejlődtünk, kinek segítettünk, esetleg sikerült-e pénzt félretenni, valahova eljutni ahova vágytunk, valamit megvalósítani amit fontosnak tartottunk. Vegyük számba azt is, mi segített a cél elérésében, mit tanultunk abból az útból, ahogyan elértünk a célunkig vagy megvalósítottuk a vágyunkat. Milyen taktikát követtünk, hogyan tartottuk fent a saját motivációnkat. Ez ugyanis legközelebb is a hasznunkra lehet.

Gondoljuk át, volt-e olyasmi, amit 2019-ben szerettünk volna elérni, de akkor nem sikerült – beszéljük át akár szakemberrel is, hogy mi lehet ennek az oka, mi hiányzott a sikerhez! Gyakran egy „külső szem”, egy érzelmileg nem érintett szakember tud rávilágítani az adott projektben a sikertelenség okára. Szánjunk rá egy kis időt, energiát erre!

Racionalitás és intuíció

Az elmúlt év összegzésében és az új év megtervezésében sokat segíthet például egy coach – mondja Csiki Judit life coach. - A coachok nem végeznek terápiát, csupán célzott, a megszokott gondolati sémákból kizökkentő kérdésekkel segítenek abban, hogy életünk „beragadt” ügyeit egy új nézőpontból tudjuk szemlélni, és ezáltal akár kreatív, újszerű megoldást találjunk. Épp ezért, ha van olyan cél az életünkben, amelyet hosszú évek óta képtelenek vagyunk elérni, érdemes szakértő segítséget kérni, hiszen lehet, hogy épp egy karnyújtásnyira vagyunk a sikertől, csak a folytonos „agyalástól” nem látjuk az előttünk fekvő megoldást. Lehet, hogy már az első alkalommal kapunk egy olyan elgondolkodtató, vagy felrázó kérdést, amely segít tisztábban látni, de az is lehet, hogy a coach személyi edzőként segíti megtervezni és megvalósítani azt a folyamatot, ami elvezet a célunkig.

Ha egyedül gondoljuk át a céljainkat és a fogadalmainkat, két dologra lesz szükségünk. Realitásérzékre és egy kis intuícióra. Egyiktől sem kell félni, hiszen mindenkiben ott van mindkettő, csak néha egy kis fejlesztésre szorul. A realitásérzék, és a hozzá csatlakozó őszinteség ahhoz kell, hogy szembesüljünk vele: valóban a mi célunk, a mi fogadalmunk-e az, amit elhatároztunk, vagy mások elvárásai, esetleg divattrendek fűtenek? Ez utóbbi esetben ugyanis aligha lesz elég motivációnk a megvalósításhoz. Ugyanez a tulajdonság segít abban, hogy ne akarjunk egyszerre túl sokat markolni, hanem reális célt tűzzünk ki.

Az intuíciónkra pedig bátran bízzuk rá magunkat, amikor rálépünk a megvalósítás útjára. Ne akarjuk mindig agyból, racionalitásból megválaszolni az előttünk álló kérdést, hanem vegyük számításba azt is, mit súg a „hatodik érzékünk”. Néha egy filmben elhangzó mondat, vagy egy olvasmányunk gyújtja fel a kis lámpát az agyunkban, és segít, hogy rátaláljunk egy az eddigiektől eltérő, ám hatékony útra a céljaink felé. Mindebben semmi misztikus vagy ezoterikus nincs: egyszerűen arról van szó, hogy a legjobb ötletek általában akkor pattannak ki az agyunk kreatív részeiből, amikor nem akarunk mindenáron, görcsösen megoldást találni. Épp úgy, ahogy a legjobb ötletek általában mosogatás vagy fürdőzés, azaz komoly gondolkodást nem igénylő tevékenységek közben törnek elő – teszi hozzá Csiki Judit.

 

 

Hamis remény szindróma

Az is előfordul persze, hogy már a kitűzött cél is irreális, vagy legalábbis extrém, nehezen megvalósítható. Nem azt mondom, hogy nem lehet elérni, de nagyon minimális az esélye annak, hogy valaki űrhajós legyen, vagy egyik hónapról a másikra gazdag. Peter Herman kanadai pszichológus volt az, aki hamis remény szindrómának nevezte el az irreális ígéretek, fogadalmak tételét, amivel sokat árthatunk magunknak: a sikertelenség ugyanis rontja az önbecsülésünket. A lépésről lépésre haladás viszont épít, önbizalmat ad. Lehet, hogy ebben az évben csak az első lépést tesszük meg egy nagyobb lélegzetű cél felé, de erről a lépcsőfokról már nagyobb önbizalommal tudunk majd továbblépni a következőre. - Nem véletlen, hogy a coaching-beszélgetések első lépése épp a reális, saját és teljesíthető cél kitűzése, majd az oda vezető út meghatározása és konkrét, megvalósítható lépésekre bontása - mondja a life coach.

Egyszóval gondoljuk át reálisan, mit szeretnénk elérni, hogyan érhetjük el a célt, és írjuk le! A papírt elégetni, pezsgőben meginni persze nem kötelező!

 

Kéky Kira