Amikor a beszerzendő óvodai és iskolai eszközök listáját írjuk, álljunk meg egy pillanatra és nézzünk szembe azzal a félelmünkkel is: vajon szeretni fogják gyermekünket az új közösségben?

Noha szívesen elrendeznénk helyette ezt a dolgot, tetszik vagy sem, azt is észben kell tartani, hogy szülőként nem az a feladatunk, hogy közvetlenül beavatkozzunk az óvodai-iskolai hierachia kialakításába. Ellenben az kifejezetten a felnőttek felelőssége, hogy a gyermeket kellő érzelmi és kommunikációs munícióval indítsák el a beilleszkedés rögös útján.

Magabiztosságtól a beilleszkedésig

A gyerek önbizalma nem az intézménynek juttatott adományokból vagy a szülők kapcsolati hálójából táplálkozik. A magabiztosság az által növekszik, ha otthon a gyerkőc megtapasztalja a megbecsülést, támogatást, továbbá jó kommunikációs és megküzdési mintákat sajátít. A családtagok felelőssége az is, hogy figyelemmel kísérjék az új közösségi élet alakulását, kivel van jóban a kiskorú, mi okoz neki nehézséget.

Ezek ismeretében a szülők élhetnek javaslatokkal, megoldási alternatívákat gondolhatnak együtt végig, de az óvodában és iskolában a beilleszkedés folyamatát a csemetéknek kell végigcsinálniuk. Kiemelkedően fontos, hogy egy-egy intézményben eltöltött nap után beszélgessünk a gyerekkel, hiszen őszinte és nyitott kapcsolat esetén ebből tudhatjuk meg, hol is tart a kapcsolatépítésben.

A kisebbeknek még meg kell tanítani, hogy a megfélemlítő, kihasználó kapcsolat nem barátság. Ha úgy érezzük, elakadtunk a beszélgetésben, vonjuk be a pedagógust és kérjük a segítségét. De figyelem, nem a gyerek helyett, hanem vele együtt kell megoldani a konfliktust!

Középiskolásoknál még inkább az egyéni erőforrásokra kell támaszkodni, hiszen esetükben már kifejezetten kellemetlen, ha a szülő buzgó ebben a témában. Első sorban arra érdemes bátorítani őket, hogy saját gondolatvilágukkal kerüljenek képbe. Legyenek tisztában azzal, hogy ők miként viszonyulnak egy-egy témához, mert az útjukat kereső kamaszok könnyen abban a helyzetben találhatják magukat, hogy valaki megmondja helyettük, mit is kell gondolniuk.

Bátoríthatjuk őket, hogy bizonyos trendeketkövessenek nyomon. Mert lehet, hogy a kockás cuccok vagy az adott film, zene nem tükrözi a gyerekünk ízlését, de ha tájékozott a témában, ha hozzá tud szólni a beszélgetésekhez, az már bőven elegendő, hogy a közösség befogadja. Mindeközben persze sűrűn emlékeztessük: senki kedvéért ne eszközöljön szélsőséges változtatásokat önmagán megfelelési vágyból és ezt ne is várja el a társaitól sem.

A szülő lehetőségei

Főként a kis elsősöknél érdemes komolyan venni, hogy az iskolaérettség ne merüljön ki a kognitív funkciók (pl. szabálykövetés, finom motorika stb.) megfelelőségében. Szociális érettségre is szükség van, hiszen ezeket használva tud majd a közösség tagjává válni. Érdemes bátorításképp megosztani velük saját kellemes gyerekkori élményeinket és motiválóan beszélni a lehetőségekről. Hiszen új emberekkel ismerkedhet, új feladatokat oldhat meg és ez jó!Ettől a kortól kezdve még hangsúlyosabbá válik, hogy ha beszélni szeretne velünk, legyen erre lehetősége. Tegyük félre ilyenkor teendőinket és figyelemmel hallgassuk meg. Mert ha nem ez jelenik meg következetesen a viselkedésünkben, akkor azt szűri le gyermekünk, hogy nem fontos számunkra és később már hiába várnánk, hogy bizalmat szavazzon nekünk.

Tanulni a tanulást

A könnyed, gördülékeny beilleszkedés egyik feltétele az is, hogy gyermekünk a képességeinek megfelelően tudjon teljesíteni. Sajnálatos tény, hogy a tanulás a gyerekeknek unalmas, a szülőknek fárasztó. De pár kreatív dologgal felkelthetjük a kisebbek kíváncsiságát, ezzel motiválva őket a tanulásra.

Először is, legyen egy nyugodt hely a tanulásra, ahol nem tereli el a figyelmüket semmi. Érdemes kijelölni egy fix tanulási időpontot, de ezt is szakítsuk meg néhány percre, hogy fel tudjon töltődni az agy. Próbáljuk meg a tananyagot valamilyen vizuális dologgal összekötni: például számolhatjuk velük a szendvicskészítés összetevőit és így máris matekoztunk egyet vagy hűtőn mágneses betűket használva kirakhatunk szavakat helyesírás gyakorlása céljából.

Serdülőkkel is érdemes elbeszélgetni, miként is tanulnak, hiszen lehet, hogy iskolai teljesítményük azért tér el a várttól,  él át kudarcokat e téren, mert egyszerűen nem tud tanulni. Az egyik kulcsszó lehet a folyamatosság, azaz több kisebb részletben sajátítsa el a kamasz az anyagot.

Jól jön az is, ha megpróbálják az ok-okozati kapcsolatokat feltárni a tanultak között, hiszen összefüggéseket könnyebb felidézni. Az is hatékony, ha a megtanulandó anyagot már megismerte teljes terjedelmében legalább egyszer, hiszen így logikusabban felépíthető, hogy ,,honnan hova tart a gondolkodás”.

Bullying, cyberbullying és vírusbullying

Ha beilleszkedésről van szó, megkerülhetetlen a fenti szavak jelentésének ismerete: a hosszú időn át tartó, szisztematikus, szándékos és tudatos bántalmazást, megfélemlítést jelentik. Iskolai keretek közt is egyre terjedő viselkedés ez, bár legyünk őszinték, mindig is jelen volt. Sajnálatos módon, nagyon elnézők voltunk és vagyunk ezzel a jelenséggel, már-már a normalitás keretein belülinek tekintjük egymás ,,oltogatását”. Pedig nem az.

A bántalmazó sokszor unalomból piszkálja a másikat és nem is fogja fel, milyen sérüléseket okoz áldozatának. A bántalmazott pedig gyakran még az áldozathibáztatást is kénytelen elviselni: ,,a te hibád, miért hagyod magad” vagy ,,ha vékonyabb/okosabb/vagányabb lennél, nem tennék veled” vagy valódi konstruktív javaslat helyett a felnőttek elintézik egy ,,ne vedd magadra” mondattal.

De ne feledkezzünk meg az úgynevezett a szemlélődők felelősségéről sem: ők alkotják azt a környezetet, akik miatt az egész jelenség létezhet, hiszen nem tesznek semmi. Egymásra mutogatnak a szülők és a pedagógusok, hogy kinek a dolga lett volna/lenne beleavatkozni. Ezzel pedig magára hagyják a bántalmazottakat, kiszolgáltatottságukat csak tovább növelik.

Nehogy azt gondoljuk, hogy a távoktatással csökkent volna az iskolai kortárs bántalmazások száma! A cyberbullying kifejezetten az online térben történő zaklatásra vonatkozik és lássuk be, ez bizony teret nyert az utóbbi másfél évben. Legalább annyira veszélyes, mint az élő szóban történő megalázás.

A vírusbullying jelentését a fentiek alapján talán már nem nehéz kitalálni, de azért pontosítsuk a leírását. Ebben az esetben a csúfolódás, kirekesztés, harag tárgyát azok a gyerekek képezik, akik megfertőződnek Coviddal és emiatt távolmaradásra, online oktatásra kényszerülnek. Nem tekinthetünk el attól sem, hogy akár az oktatók is elkövethetnek bántalmazást, még ha nem is szándékosan teszik ezt. Egy kliensem például arról számolt be, hogy egy egyházi fenntartású iskolában rendre becsméről megjegyzéseket tettek a pedagógusok azokra a diákokra, akik más vallásúak voltak, sőt a templomban osztálytársaiktól, barátaiktól külön ültették őket. Mondanom sem kell, mekkora szégyent váltott ez ki a megbélyegzett gyerekekből.

Mit lehet tenni az iskolai bántalmazás ellen?

Először is már egész pici kortól teremtsük meg gyermekünkkel a bizalmas légkört, hogy mindig merjen a szülőkhöz, családtagokhoz fordulni segítségért. Másodszor, vegyük komolyan a jelenséget, ne bagatellizáljuk el. Harmadszor: az óvodáról, iskoláról, középiskoláról való tájékozódás terjedjen ki az ezzel kapcsolatos, az intézményben uralkodó hozzáállásról, szemléletről. Negyedik támpont lehet, ha a gyerekek olyan szabadidős tevékenységben is részt vesznek, ahol tényleg tudnak ismerkedni, hiszen így egymás értékeit valóban megismerhetik, megbecsülést vívhatnak ki, ez pedig jelentősen csökkenti a bántalmazás esélyét. Végül pedig tartsuk fenn az intézményváltás lehetőségét. Inkább járjon másik iskolába, minthogy egy életre megnyomorítsák lelkileg a gyereket.

Arany középút

A közösségbe könnyen beilleszkedő gyerekeket jellemzi, hogy stabil önbizalmuk van. Ez nem csak saját értékességének ismeretét jelenti, hanem azt is, hogy hiányosságaival is tisztában van és elfogadja. A kihívásokat kellő komolysággal kezeli, de inkább megoldandó feladatként semmint problémaként tekint rájuk.

Természetesen az egyértelmű, nyílt kommunikáció is szerepet játszik a befogadás sikerességében. Ezeket az értékeket a gyerekek elsőként a családban tanulják meg, ott látnak rá mintát, ott válik rutinná. Figyeljük tehát saját magunkat is, korrigáljuk viselkedésünket, ahol szükséges, mert ezzel is példát mutatunk számukra.

Katona Katalin
okleveles pszichológus
www.pszichologus13.hu
pszichologus13@ gmail.com
+36-70-317-15-90

 

A cikk a Patika Tükör szeptemberi számában jelent meg! Keresse minden hónapban a lapot a gyógyszertárakban!