Egy felmérés szerint az elmúlt 5 évben 27 százalékkal nőtt azoknak a magyar fiataloknak a száma, akik a teljes egyetemi képzésüket külföldön teljesítik. Ez 15 ezer főt jelent. Ezek a fiúk és lányok úgy gondolják, hogy más államokban a felsőoktatás színvonalasabb, élvezhetőbb és fontosabb készségeket épít, mint a hazai főiskolák. Vajon van ebben realitás?

Van köze az oktatás színvonalának a gazdasági mutatókhoz?

Mostanában sokat hallani a diákok tanulmányi eredményeit mérő nemzetközi tesztekről. Arról már kevesebbet, hogy milyen következtetés lehet ebből levonni. Tudjuk egyáltalán, melyik mit jelent? A PISA teszt azt méri, hogy az általános iskolát elhagyó diákok milyen mértékben rendelkeznek a mindennapi életben való boldoguláshoz, a továbbtanuláshoz vagy a munkába álláshoz szükséges alapismeretekkel. Ebben rendre az utolsó harmadban zárnak a magyarok.

A TIMSS és PIRLS teszteken viszont évek óta jobban teljesítenek a magyar gyerekek sok más országhoz képest. Ennek legfőbb oka, hogy ez az oktatás során megszerzett, aktuálisan birtokolt tudást méri. Nem az életre alkalmasságot, mint a PISA.

Eric Hanusek, a Stanford Egyetem professzora a Magyar Tudományos Akadémián elemezte ezeket az adatokat. Kiemelte, hogy ha a PISA teszten emelkednének az eredmények, az az állam gazdaságának növekedését hozná. És itt rámutatott egy nagyon érdekes dologra. Az USA diákja a PISA felmérésben nem teljesítenek jobban, mint a magyar diákok, mégis növekszik az USA gazdasága. Tehát nem okozhatja az általános és középiskolás oktatásuk jobb színvonala ezt a hatást. De ez hogyan lehetséges? Ahogy ő fogalmazott: ,,mi kölcsönvesszük a tanult embereket a világból. A Szilícium-völgyben olyanok dolgoznak, akik más országokban kapták meg a képzést. Mi viszont olyan támogató környezetet teremtünk, amiért érdemes hozzánk jönni dolgozni.”

Milyen út vezet a külföldi tanulmányokhoz?

Tehát nem is annyira ördögtől való gondolat, hogy már a képzettséget is külföldön szerezze meg az ember. Úgyhogy mit tesz egy tudatos kamasz? Készül a jövőjére. Jó esetben az iskolától megkapja azt, ami a színvonalas felsőoktatásra, a felnőttségre, a jó álláslehetőségekre felkészíti.

Igen ám, de amire más államok oktatási rendszere felkészíti a saját diákjait, azt egy magyar fiatalnak a szabadidejéből kell bepótolni. Céltudatosan, különórákkal, készségei fejlesztésével gyakorlatilag egy második műszakot kell lenyomni az iskolai teljesítmény után.

Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy megéri-e ez? Hiszen ritka az olyan diák, akinek a szenvedélye, érdeklődési köre lefedi a külföldi egyetemre készülés kihívásait. Sokkal sűrűbben fordul elő, hogy a felkészülés önkizsákmányolásba, önfeláldozásba megy át. Gyakran osztálytársak, barátok versenyeznek egymással azért, hogy övék legyen a vágyott egyetemi kvóta. Szabadidejükben nem kortárs kapcsolataikat erősítik, lassan izolálódnak a többiektől, ez pedig további stresszhez, szorongáshoz vezethet.

Mi segíthet a döntésben?

Tájékozódás és felkészülés. Ez nem csak azt jelenti, hogy weboldalakat és prospektusokat olvasgatunk az egyetemekről, meg statisztikákat az elhelyezkedési lehetőségekről. És ne is a méregdrága, extra felkészítő kurzusokra gondoljunk. A tisztán látásban, az érdeklődés beazonosításában sokat segíthet különböző egyetemek vagy kutatócsoportok nyílt napjain való részvétel, szakmai napok látogatása, ingyenes online kurzusok hallgatása, hiszen itt hiteles információk hangzanak el a szakmáról és így magabiztosabb elköteleződést érezhet a diák. Ezek alapján talán könnyebb eldönteni, hogy mi is az, ami a gyereket igazán érdekli, amibe idejét, energiáját nem sajnálja befektetni. Legyen szó akár magyar, akár külföldi felsőoktatási intézményről

Mit tehet a fiatal?

A kamaszkor feladata az identitás alakítása. A családból hozott és a külvilágból beszerzett értékek összehangolása, kísérletezés a határaikkal és persze az ábrándozás. Fejlődnek a kompetenciáik és növekszik az autonómia (önállóság) igényük. Persze, bizonytalanság jellemezheti a diákot, hiszen sok információ még hiányzik az ő világából. Ebben az élethelyzetben a legfontosabb feladata, hogy jól használja azokat a lehetőségeket, melyeket a család és az iskola nyújt neki. Önismerettel, nyitottsággal, folyamatos nyelvtanulással kell tenniük önmagukért.

Közben érdemes azon tartani a diák fókuszát, hogy mi érdekli, mi az ami igazán foglalkoztatja? Mielőtt valaki nagyon rászorongana arra, hogy ,,visszavonhatatlan döntés” a szakma választása, hadd jegyezzem meg, hogy a nyugati államokban arra készítik a tanulókat, hogy ha kell, váltsanak. Az ,,életre szóló tanulás” alatt nem a diplomák és szakmák felhalmozását értik, hanem azt, hogy ha kell, életük bármely szakaszában váltsanak hivatást.

Hogyan tud a szülő támogatást adni?

A legfontosabb: ne döntsön a gyerek helyett! Ami a szülő idejében jó szakma volt, az manapság már nem biztos, hogy akkora presztízsnek örvend. Gyakorlatilag ma már azt is elmondhatjuk, hogy talán még nem is létezik az a pozíció, munkakör, amiben a mai egyetemisták majd dolgozni fognak. A felnőttek dolga az, hogy megteremtsék annak a lehetőségét, hogy a gyerek tájékozódhasson, ambícióit erősíthesse. Ennyi és nem több. Bízzon a gyerekben, hogy jó döntést hoz.

Milyen nehézségekkel kell szembenézni?

Kezdjük a legprofánabbal: az anyagiak. Mert a tandíjon kívül számolni kell a lakhatás költségeivel, utazási és étkezési kiadásokkal, no meg persze némi szórakozásra is szánni kell pénzt. Ezért is fontos azt leszögezni, hogy a külföldön tanulás elsősorban családi döntés. Hiszen a szülő támogatása, a diákmunka, vagy épp ösztöndíj mellett is felmerülhetnek kihívást jelentő egzisztenciális helyzetek.

Aztán ott van a kultúrsokk: rengeteg mindennel szembesülhet a diák, amit nem ért, vagy pedig pont, hogy az itthon normális viselkedése más államban ellenszenvet válthat ki. Vagy az a nagyon is életszagú probléma, hogy bár vágyja és várja már a külföldi létezést, mégis ott van benne a szorongás, nem érzi ott jól magát. Közben mindenkitől azt hallja, milyen jó neki és ,,csak élveznie kellene a lehetőséget”, a helyzetet. Ő meg fél. Honvágya van. Önhibáztatás, bűntudat, csalódottság járhat a nyomában.

Érzékelheti azt is, hogy abban az országban ő az ,,idegen”, a kívülálló, negatív diszkrimináció érheti emiatt. Mivel a családja távol van, barátai pedig még nincsenek az új helyen, a társas támogatás hiánya is magányosságot, depressziót generálhat benne, teljesen jogosan és érthetően. Negatív meglepetésként érheti az is, hogy az edukációs rendszer eltérései miatt felkészültsége mégsem elegendő, az addigi tanulási módszere nem megfelelő az új iskolában. Megterhelheti az idegen nyelven tanulás, vizsgázás, emiatt teljesítményszorongást élhet meg, átmenetileg romló tanulmányi átlaga miatt csökkenhet önértékelése.

Mit tehet a diák a lelki nehézség oldása érdekében?

Érdemes felkeresni szakembert. Általában az iskoláknak van saját pszichológusuk. Ugyanakkor az anyanyelvi segítség mindig jobb és szerencsére az online tanácsadás ma már könnyen el is érhető. Miért van erre szükség? Mert a passzív, elkerülő, esetleg önkárosító magatartás helyett aktív, konstruktív, önmagát építő stratégiákat tanulhat.
Emellett jó, ha keres kikapcsolódási lehetőségeket is. Ajánlott olyan kurzusok, szakkörök látogatása, ahol a hobbijának hódoláson túl  társas támogatást is találhat. Vagy akár olyan tanfolyamon részt venni, mely valami új, sikerélménnyel kecsegető készséget segít kifejleszteni pl. főzés.

Bátran beszéljen nehéz érzéseiről kortársaival, sorstársaival, családtagjaival is. A félelem, a magány, a szorongás, a rosszkedv sajnos kísérője lehet az új élethelyzetnek, nem szabad elbagatellizálni.

Unalom ellenszere és figyelemelterelés kiváló eszköze a mozgás és táplálkozás. Ugyanakkor a túlzásba vitt evés, és az étkezés túlkontrollálása (kóros fogyás) is rossz menekülő út. Noha a mozgás és az evés is tud stresszcsökkentő hatással lenni és mindkettő jó kapcsolódási lehetőség, ezt tudatossággal kell kezelni.

Megéri?

Mind a szülők, mind a diákok figyelmét arra hívnám fel, hogy nem szabad a diplomára vagy a külföldi egyetemi végzettségre befektetésként tekinteni. Hiszen nem tudhatjuk, hogy mekkora lesz a jövőbeni értéke annak a végzettségnek. Tartsuk észben azt a gyerekjogi szemléletet, hogy a gyerek a jelen, nem a jövő.

Katona Katalin
okleveles pszichológus
www.pszichologus13.hu
pszichologus13@ gmail.com
+36-70-317-15-90

A cikk a Patika Tükörben jelent meg! Keresse a gyógyszertárakban!