Hiedelmek a jó gyerekről

Hiedelmek a jó gyerekről

A perfekcionisták ,,készülnek” és nem születnek. Erre a mondatra talán nem árt emlékeztetni magunkat most, az iskolakezdés idején. Hiszen napjainkban egyre több erőforrást fordítunk a szülőként arra, hogy tökéletes körülményeket biztosítsunk a tanuláshoz, a gyerekek jövőjéhez és így tökéletes gyermeket neveljünk. Pedig ezzel csak teljesítményszorongást és önmagukkal szembeni elégedetlenséget ültetünk el a gyerekekben. Az elégedett, boldog lurkókhoz nem ez az út vezet.

,,Bezzeg én a te korodban” és az ,,elég jó” gyerek

Az egész történet ott kezdődik, hogy szülőként, nagyszülőként meggyőződésünkké válik, hogy másként viselkedtünk, mint ,,ezek a mai fiatalok”. Eltűnnek az emlékek a pimaszságról, elfelejtett leckékről, ellógott órákról és mártírként, képzeletbeli glóriával a fejünk körül emeljük piedesztálra magunkat a gyerekek előtt. Oszlassuk csak el azt a mítoszt, hogy mi mindig csak tanultunk, sőt képességeink legjavát nyújtottuk! Ugyanis már az ilyen történetekkel is elérhetjük, hogy a gyerek az őt körülvevő környezet valós vagy vélt elvárásaihoz igazítsa magát. Merthogy megszületik a gondolat a kicsik kobakjában, hogy ,,ha anyának/apának ez ilyen könnyen ment, akkor biztos velem van a baj, mert nekem nem így megy”. Ha a saját teljesítményüket, sikereiket másokéhoz – akár a szülőkéhez – viszonyítják, akkor csak szorongóvá és teljesítménykényszeressé válnak, de nem tökéletessé.

Hiedelmek a jó gyerekről

Dobogós helyen szerepel az a hiedelem is, hogy a gyermekkor gondtalan. Igen, abból a pozícióból nézve, ahol jelenleg vagyunk, valóban könnyűnek tűnik gyereknek lenni. Csakhogy az ilyen kijelentések azt éreztetik a csemetével, hogy az ő gondjai lényegtelenek, súlytalanok. Csak a felnőttek élete a nehéz. Hogyan is lehetne az probléma, hogy összeveszett a gyerkőc a barátjával, mikor itt van nekünk, felnőtteknek az Euro árfolyam vagy a váratlan törvénymódosítások réme? Ezzel csak azt érjük el, hogy utódunk mellőzöttnek érzi magát és azt éli meg, hogy nem fontos nekünk. Meg persze azt, hogy ő biztos rossz gyerek, ha ilyen apróságok fájdalmat okoznak neki.
További hibás elvárás, hogy a jó gyerek szófogadó, nem felesel, nem kérdez feleslegesen. De csak addig, amíg velünk van. Ám nélkülünk, szülők nélkül már az oviban is álljon ki magáért, védje meg magát erején felül, kivéve, amikor az a legelőnyösebb, ha empatikus és asszertív a társaival. Majd hazatérve ismét váljon engedelmessé.

Ugye érezzük, hogy ha rigiden ragaszkodunk ehhez az elképzeléshez, nem lesz jó vége? Tegyük a kezünket a szívünkre: mi sosem hőbörgünk otthon? Mi mindig betartjuk a szabályokat? Mi mindig a legeslegjobb megoldást találjuk egy konfliktusra? Persze, hogy nem. Akkor miért várjuk ezt el a gyerekektől, akik jóval kevesebb tapasztalattal bírnak a világról?

A tökéletesség réme

Sajnálatos módon azzal kell kezdeni, hogy saját magunkat górcső alá vesszük. Annyi mindenben elsődleges mintaként szolgálunk az ifjoncok számára. Miért épp a hibázástól való rettegésünk képezne ez alól kivételt? Szülőként, nagyszülőként félünk attól, hogy tévedünk. Perfekcionista szülő ebbéli szorongása miatt érezheti és éreztetheti azt, hogy csak a tökéletes teljesítmény az elfogadható önmagától is, de a gyermekétől is. Vigyázat, ehhez nem kell direkt fenyegetőzés vagy számonkérés! Elég egy jó helyen (pl. egy kettes témazárónál) eleresztett sóhaj, fohászkodás, szemöldök felhúzás. Nincs közvetlen fegyelmezés, a gyerek mégis érzi, hogy jobb, ha igen magas önkritikát gyakorol saját magával szemben. És hopp, a gyerkőc már meg is tanulta, hogy a hibázás a saját személyes sikertelenségét jelenti.

A jószándékú nyomásgyakorlás (pl. ,,csak az tesz engem boldoggá, hogy ilyen jól tanulsz”) is kritikaként csapódhat le a lurkókban. Vagyis olyasmi jelenik meg a kis fejükben, hogy ,,ha nem teljesítek jól, akkor kevesebb szeretetet, megbecsülést kapok a szüleimtől”.  Bűntudatot érezhetnek, ha nem teszik boldoggá a teljesítményükkel anyát, apát vagy a nagyszülőket.

A tökéletességre törekvés elpusztítja az ember valódi énjét, hiszen nem a saját szükségleteire, igényeire figyel ilyenkor a gyermek, hanem kétségbeesetten próbál a felnőttek elvárásaihoz igazodni. Ezért akar nagyon jól zongorázni, miközben inkább atlétikára menne. Ezért lesz belőle mérnök, pedig valójában emberekkel akart foglalkozni. Ezért görnyed a könyvek fölött ahelyett, hogy játszana egy kicsit. A szeretet elvesztésétől való félelem motiválja ilyenkor a cselekvéseiket. És így uralkodhat el rajtuk idővel a depresszió és a szorongás.

Hiedelmek a jó gyerekről

Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy a gyerekkel szemben ne támaszthatnánk életkorának megfelelő szintű elvárásokat. Dehogynem! Hiszen azok a gyerekek is rosszul érzik magukat, akiknek a teljesítményét túlértékelik. Mert ők is pontosan érzik, hogy alacsonyra tette a szülő a lécet. Előbb-utóbb rájönnek, hogy csak apu meg anyu látja őket annyira csodálatosnak. Ez pedig oda vezet, hogy elkezdenek kételkedni szüleik visszajelzéseinek hitelességében.De fájdalmas élménnyel zárulhat az is, ha a szülő hárítja a felelősségét és túlzott önállóságot ad a gyermek kezébe. ,,Olyan okos, ügyes, talpraesett ez a lány/fiú, hadd járja a maga útját”. Mert ez bizony jelentheti azt a gyermek számára, hogy a szülőt nem érdekli, mi történik vele. Egy kliensem például úgy emlékezett vissza, hogy gyerekként a szüleit nagyon lazának látta: nem volt elszámoltatás, annyit tanultak, amennyit akartak, úgy jöttek-mentek, ahogyan akartak. Csakhogy ezzel együtt rengeteg olyan feladat is rá szakadt, ami a felnőttek és nem a gyerekek dolga. Például ő járt a kisebb testvérei szülői értekezletére, ő segített nekik bármiben. Felnőttként már inkább elhanyagolásként, érdektelenségként élte meg szülei viselkedését, akikre nem lehetett számítani.

A tanulság most röviden ennyi: a tökéletes nevelés és tökéletes gyerek sem létezik. Irányukba sem könnyű az elvárások és az elfogadás párhuzamos jelenlétét megteremteni, de törekedni rá mindenképp érdemes. Ezek érzékeny egyensúlyával adhatjuk meg azt a törődést és szeretetet, amire a gyereknek szüksége van.

Amit érdemes átgondolni

Ha szülőként elvakítanak minket az elvárásaink, ha gondolkodás nélkül hajtjuk a szerintünk ideális célt, azzal csak kárt okozunk. Ugyanis elfelejtjük meglátni a gyermeket és az ő aktuális igényeit. Merjük hát újragondolni az elvárásainkat, ne ragaszkodjunk mereven az ésszerűtlen irányhoz! Ha ezt meg merjük tenni, pont attól fogja utódunk azt érezni, hogy nem utasítjuk el az ő jelzéseit, érzéseit, akaratát. A túl merev szülői elvárások eltaszítják a gyermeket tőlünk és épp azt közvetítik feléjük, hogy ,,többet erővel, mint ésszel.” Ehelyett inkább igyekezzünk olyan visszajelzéseket adni gyerkőcünknek tetteiről, teljesítményéről, melytől ő kompetensnek, jónak, elégnek érezheti magát – a mi szemünkben is.

Hiedelmek a jó gyerekről

Itt emelném ki: nem tudjuk megmondani, hogy mi lesz a legkeresettebb foglalkozás 10-30 év múlva. Kár erre különórák sorával készülni és bejuttatni valamelyik egyetemre gyermekünket. Ellenben arról szólnak jövőkutatások, hogy melyek azok a kompetenciák, melyekre a gyermekeink támaszkodhatnak majd felnőttként. Ilyen például az alkalmazkodókészség, a kritikus gondolkodás, az együttműködés és a kreativitás. Könnyen beláthatjuk, hogy ha túlzott nyomásgyakorlással terelgetjük a gyereket és olyasmire kényszerítjük, amihez nincs valódi affinitása, akkor ezek a képességek elsorvadnak bennük.

Úgy, ahogy vagy

Talán már nem hangzik furán és belátjuk, hogy a perfekcionizmus nem építi, hanem rombolja az egyén harmonikus működését. Ne az legyen a célunk, hogy gyermekünk tökéletes legyen valamiben. Közvetítsük felé azt, hogy megfelel az elvárásoknak úgy, ahogy van. Segítsük, hogy hű lehessen saját karakteréhez. Abban támogassuk és azt engedjük meg neki, hogy ami igazán érdekli, abban szenvedélyes lehessen.  Mert ez a jó élet valódi titka.

Katona Katalin
okleveles pszichológus
www.pszichologus13.hu
pszichologus13@ gmail.com
+36-70-317-15-90

A cikk a Patika Tükörben jelent meg, keresse minden hónapban a gyógyszertárakban!

Kapcsolódó írások
Kérdezzen szakértőnktől
Kapcsolódó gyógynövények
Kapcsolódó betegségek