A mesélés lehetőséget nyújt elcsendesedni anyának gyermekével, olyan együtt töltött idő megélésével, ami segíti a kicsit a világ felfedezésében és megértésében. Érdemes kialakítani egy közös esti rítust: a TV bekapcsolása helyett, összebújva mesélni. Keressünk olyan történeteket, ami az adott esténk idejébe illeszthető, inkább legyen rövidebb, de sietség nélkül végig tudjuk mondani.

Anya, hívjuk fel a varázslót, ő majd segít!! – mondta lelkesen 12 éves fiam, amikor egy számára fontos helyre nem jutottunk el. Akkor gondolkoztam el azon, hogy vajon meddig szabad mesélni gyermekeinknek? Mert azt ösztönösen érezzük, hogy kisbabánkat képesek vagyunk a hangunkkal megnyugtatni, és a dalocskák, rövid mesék már pici gyermekkorban fontos elemei az egészséges lelki fejlődésnek. Két-három éves korban azonban már a hosszabb történekre is képesek figyelni, és a mesepszichológiával foglalkozó szakemberek szerint a saját, velünk megtörtént eseményekre felfűzött történek mellett, elővehetjük az igazi, klasszikus meséket is.

Gergő négy-öt éves lehetett, amikor Mazsolát és Tádét kellett olvasnunk közel egy éven át. Bálint Ágnes felejthetetlenül kedves figuráiért kislányként én is rajongtam, de így jártunk Marék Veronika vidám kismackójával Boribonnal is, akinek világra rácsodálkozó kérdéseit utánozva, autista gyerekem megtanult „kérdezni”! Pom-Pom történeteit pedig magam is fújtam kívülről, és Csukás István, a szerző egy interjúban azt mondta, hogy amíg gyermek lesz, addig mese is lesz, tessék komolyan venni ezt a műfajt. És hogy miért szeretik újra és újra hallani ugyanazt a mesét? Mert akkor újra átélhetik azt az élményt és katarzist, ami a hétköznapokból átemeli őket a mesék világába.

A mesék ereje abban rejlik, hogy egyértelműek, s az erkölcsi tanulságokat a kicsik érzelmi és értelmi szintjén mutatják be. Mivel nem óvhatjuk meg gyermekeinket az őket érő kellemetlen helyzetektől,  a mesék arra is választ adnak, hogy  a bajokra  mindig van megoldás, és egyedül vagy akár segítséggel, de mindig le lehet győzni a „rosszat”!

Bevallom őszintén, velem előfordult, hogy egyszerűen „átírtam” a mesének azt a részét, ahol egyik szereplőnek meg kellett halnia, mert úgy gondoltam, túl kicsi még a gyerek ennek a fogalomnak a megértéséhez, és szülőként általában szeretjük szépíteni a dolgokat, de a szakemberek szerint erre semmi szükség.  Ugyanis ha valami megtestesíti a félelmeiket, sokkal jobban kezelik a szorongásaikat is. A mese csak akkor éri el jótékony hatását, ha csonkítatlanul jut el a gyerekhez.

Dr. Kádár Annamária, pszichológus, aki a mesék érzelmi intelligenciát fejlesztő hatásáról több könyvet is írt, összefoglalta, miért meséljünk?

1. Ne szépíts, mesélj!

A gyerekek szimbolikus úton dolgozzák fel a mesét, azokból az érzésekből alkotnak belső képek formájában illusztrációt, amelyeket te közvetítesz számukra. Lehet, hogy felnőttként brutálisnak tűnik egy-egy motívum, de a gyerek számára a sárkány pont annyira lesz félelmetes, mint amennyit fel tud dolgozni belőle.

2. A jó mese feszültséget teremt – és feszültséget vezet le

A gyermeki hit alapja, hogy a világban rend van, és ha az egyensúly meg is bomlik, a harmónia helyreáll.

3. A mese a gyermek szemével nézett világ

Ebbe a sajátos gondolkodásba azért illeszkednek tökéletesen a mesék, mert ugyanolyan egyszerűnek és szélsőségesnek mutatják a világot, mint amilyennek azt a gyermek megéli. És a könyvből mondott mesék mellett felidézheted a gyerek egy napját, és nem szabad kilúgozni a negatív dolgokat sem, hiszen nem tanmese kell a gyerekeknek, nem szükséges tanulságot megfogalmazni a végén, csak hagyd, hogy hasson!!

4. A meséléshez szorosan hozzátartoznak a közös rítusok, szertartások

A „bevackolás", elcsendesedés, egy rövid bevezető mondat, versike vagy dalocska, gyertyagyújtás vagy mesetakaró használata, mind segíthetik a ráhangolódást.

A gyermek megérzi, ha sietni akarsz, és le akarod rázni. Ahhoz, hogy ne törd meg az élményt, a mesét elejétől a végig, megszakítások nélkül mondd el, és mesemondás után hagyj időt a feldolgozására is. A meséléshez szorosan hozzátartozik az összebújás, simogatás, babusgatás, cirógatás, a felhőtlenül együtt töltött idő élménye, és ezt nem helyettesíthetik még a legjobb tévé-mesék sem!

És hogy válaszoljak a saját kérdésemre is, hogy meddig szabad mesélni? Erre nagyon egyszerű a válasz, ameddig a gyerek meghallgatja. Mert eljön a nap, amikor úgyis kiküld bennünket a szobájából, de addig legalább adjuk át magunkat együtt, a mesék varázslatos világának.

Ahogy egy vele készült interjúban, nagy kedvencemtől, Berecz András ének-és mesemondótól hallottam: „Szép a mese, ha könyvbe kerül, de még szebb, ha szájra. A mese az ember nyelvén szokott ficánkolni, hallgatók fülén táncikálni, ez az ő parkettája!”

Pápai Ildikó

életvezetési tréner