Az őszi vérfű vagy orvosi vérfű (Sanguisorba officinalis) a rózsafélék (Rosaceae) családjának vérfű (Sanguisorba) nemzetségébe tartozó növényfaj.

Megjelenése

Lágy szárú, évelő növény, 30–100 cm magas. Tőlevélrózsát alkotó levelei páratlanul szárnyasak, a 7-15 levélszárny mindkét oldalán kb. 12 foggal, fonákjuk kékeszöld. A hajtások csúcsán többnyire kétivarú, karmazsinvörös virágok, melyeknek 4 cimpájú csészéjük van, de nincs sziromlevelük, tömött, fejecskeszerű virágzatot alkotnak. Júliustól szeptemberig virágzik, a virágok kétivarúak, 4 porzóval, 1 bibével.

Magyarországi elterjedése

A Magyar-középhegységben és a Nyugat-Dunántúlon elég gyakori. Találkozhatunk vele még a Mecsekalján is, míg az Alföldön ritkább, a Tiszántúlról hiányzik. Alföldi lelőhelyei például a Dorozsma-Majsai-homokhát semlyékeiben túlélt kiszáradó kékperjés láprétek, ahol számos veszélyeztetett növényritkasággal együtt élnek. Ritka, érzékeny és védendő növénytársulások kísérőfajai.

Hatóanyagai

Cseranyagokat (ellagitanninok), triterpén-glikozidokat (pl. szangviszorbin), flavonoidokat tartalmaz.

Gyógyhatása

A népi gyógyászatban vérzéscsillapításra, hasmenés ellen, erős menstruációs panaszokra alkalmazták. A homeopátiában görcsoldásra, a menopauza beálltakori köztes vérzések és hasmenéses megbetegedések ellen alkalmazza. A zsenge levelek fűszerként is használhatók, bár erre a kis vérfű levele alkalmasabb.