Gyógynövény lexikon

A B C D E F G H I J K L M N O Ö P Q R S T TY U Ü V W Z
Kutyabenge

A kutyabenge (Frangula) a rózsavirágúak (Rosales) rendjébe és a bengefélék (Rhamnaceae) családjába tartozó nemzetség.

Származása, elterjedése

Az ide sorolt fajokat korábban a Rhamnus nemzetségbe, azon belül a Frangula alnemzetségbe sorolták. Később az alnemzetséget nemzetség szintjére emelték. A Frangula monofiletikusságát, illetve a rendszerezés helyességét molekuláris genetikai eredmények is megerősítették.

Fajai az északi flórabirodalom (Holarktisz) Ó- és Újvilági részén is, konkrétan a Mediterráneumban és annak környezetében, valamint az amerikai kontinens mediterrán éghajlatú vidékein honosak. Egyes fajait már más vidékekre is betelepítették. Magyarországon is egyetlen faja honos, a közönséges kutyabenge (kutyafa, Frangula alnus, régebben Rhamnus frangula).

A „Frangula” név a latin frangere = törni igéből származik, és arra utal, hogy a kutyabenge fája törékeny.

Jellemzői

Fajai fák vagy kisebb cserjék. Húsos csonthéjas bogyótermése eleinte piros, majd megfeketedik.

Gyógyhatása

Hashajtó, féregűző. A kéreg tea vagy kivonat formájában hashajtóhatású. Gyakori alkotórésze az étvágyjavító, emésztésserkentő, epe- és májbántalmak elleni teakeverékeknek. Elhízás, felfúvódás elleni teakeverékekben is megtalálható. Érelmeszesedés, magas vérnyomás, menstruációs zavarok esetén is használják.

Kutyabenge ellenjavallat

A friss kéreg MÉRGEZŐ hatású, csak egy esztendei szárítás után szabad felhasználni.