Gyógynövény lexikon

A B C D E F G H I J K L M N O Ö P Q R S T TY U Ü V W Z
Iringó

Az iringó (Eryngium) a kétszikűek (Magnoliopsida) osztályának az ernyősvirágzatúak (Apiales) rendjébe, ezen belül a zellerfélék (Apiaceae) családjába tartozó nemzetség. Magyarországon előforduló faja a mezei iringó (Eryngium campestre). Népies nevei: ördögszekér, göncölszekér, ördögbocskor.

Jellemzői

Az iringó-fajok között, egyéves és évelő növények is vannak. A nemzetség fajai világszerte megtalálhatók, azonban többségük Dél-Amerikában él. Egyes fajok a sziklás és a tengerparti élőhelyeket kedvelik, de többségük a füves puszták lakói.[1] Fő jellemzőik a szőrtelen, és általában szúrós, tüskés leveleik, és a kupolaalakú ernyős virágzataik, amelyek kék vagy fehér színűek lehetnek. A virágzatok tövében, tüskés murvalevelek vannak.

Felhasználása

Egyes fajokat dísznövényként termesztik a kertészek; számos hibridet alkotva. Az Eryngium × oliverianum[2] és az Eryngium × tripartitum[3] nevű hibridek, elnyerték az Award of Garden Merit díjat a Royal Horticultural Society-tól.

Az iringók gyökereit zöldségként lehet használni. A fiatal hajtások és levelek, helyettesíthetik a közönséges spárgát (Asparagus officinalis). Az Eryngium foetidum nevű fajt, széles körben használják a dél-amerikai és a délkelet-ázsiai konyhákban.

Gyógyhatása

Köhögés és vízibetegség ellen használható. A mezei iringó gyökerének főzetét vese- és hólyagbántalmak esetén vizelethajtóul, valamint epekő ellen használják. A kék iringó levelét szamárköhögés, bronchitisz ellen és szívnyugtatóként alkalmazzák.