A tengerihagyma (Drimia maritima) a spárgavirágúak (Asparagales) rendjébe és a spárgafélék családjába tartozó faj.

Megjelenése, felépítése

Évelő, hagymás növény. A 10 cm átmérőjűre és 2 kg-osra is megnövő hagyma tojásdad vagy gömbölyded. Külső fedőlevelei vörösbarnák vagy halványzöldek. 10-20, húsos-hártyás levele közül a külsők papirosszerűek, a középsők húsosak, a belsők nyálkásak, puhák.

Virágja az ősszel 1 méternél is magasabbra növő kocsány végén dús, felálló fürtben, tömegesen nyílik; a zöld- vagy piroscsíkos kehely és a párta is háromosztatú. A porzós virág 2 × 3, a termő háromrekeszű.

Élőhelye

A napos helyet és a meleget, a nyáron kiszáradó talajt kedveli. Levelei tavasszal hajtanak ki, és ekkor érik be az előző őszi termés.

Felhasználása

Egyik hatóanyagát a növény hagymája (scillae bulbus) tartalmazza, amiből szívgyógyszert (öregedő szív aorta- elégtelenségeire és az angina pectorisra), valamint patkány- és egérmérget állítanak elő. Emellett vizelethajtó és köptető is, ezért használják a nephrititis következtében kialakuló ödéma, valamint az urémia gyógyítására is. Túladagolva mérgező lehet.

• A fehér változat hatóanyaga 15 bufadienolid keveréke; mindegyik főglikozidjának (szcillarén A, glükoszcillarén A, proszcillaridin A) aglikonja a szcillarenin.
• A vörös változat fő glikozidjainak (szcillirozid, glükoszcillirozid) aglikonja a szcillorizidin.

A fehér változat drogja hatékonyabb, mint a vörösé.

Középső húsos leveleit szárítva: Scilla siccata néven forgalmazzák; ennek fő hatóanyaga: szcillarén A és B. A levelekből kipréselt nedvvel bőrbetegségeket gyógyítanak külsőleg.

A népi gyógyászatban hagyományosan használt orvosi növény. A magyar néphit szerint fogyasztásától a nagybeteg sorsa vagy jobbra, vagy halálra fordul. A néphit szerint a boszorkányok egyik füve.