“Amint megszülöd a gyereked, mindenki hátralép”
Sosem volt még ennyire sokat emlegetett téma a nők és az anyaság. Az azonban egyelőre mit sem változott, hogy a nők kicsit valahogy láthatatlanná válnak, miután megszülik gyermekeiket. Ennek számos következménye van. Az egyik például az, hogy ők saját magukra sem figyelnek annyira: egészségtelenül esznek, nem mozognak, testileg és lelkileg is elhanyagolják magukat. Szerencsére pár éve feltűnt egy soraikból származó „hősnő”, aki a saját bőrén megtapasztalva az anyaság nem kifejezetten áldásos hatásait, változásba kezdett, és azóta is kitart az anyukák mellett. Kádár-Papp Nórival, a Gyerünk, anyukám! online tornaprogram elindítójával beszélgettünk.
Milyen élethelyzetből indult el anno a Gyerünk, anyukám!?
2013 áprilisában ikreim születtek, úgy, hogy már volt otthon egy kétéves “nagyfiúnk”. Emellé még bevállaltunk pár nehezítő tényezőt: lakáseladás, lakásfelújítás, anyósnál élés (ami amúgy szuper volt, de hát mégsem a saját otthon). Én testileg és lelkileg is romokban hevertem. Zacskós kenyéren éltem, semmit nem mozogtam, és híztam cirka 20 kilót. Majdnem egy évvel a szülés után még a terhesruháimat hordtam.
Mi billentett ki ebből a helyzetből?
Azt hiszem, volt benne egy nagy adag szégyenérzet, és hogy tényleg olyan mélyponton voltam, ahonnan már csak felfelé vezetett az út. Beköltöztünk az új lakásunkba, és átjártam a Margitszigetre futni a majd’ egyéves ikrekkel - ami eleinte 30 másodperc utáni teljes kifulladásban végződött – ezen kívül kis tornagyakorlatokat állítottam össze magamnak, és ezeket ott a szabadban elvégeztem. Azt vettem észre, hogy sok anyuka figyel, többen oda is jöttek hozzám, hogy megtudják mi ez, hogyan csinálom, és lehet-e csatlakozni. Először csak egy Facebook oldalt indítottam, aztán amikor formába lendültem, a Szent István parkban kezdtem órákat tartani más anyukáknak. De vége lett a nyárnak, jött a rossz idő, és kipattant a fejemből, hogy nem kéne ezt abbahagyni, ezeket a gyakorlatokat közvetíteni is lehetne az interneten keresztül…
Ma meg már több ezer anyuka tornázik veletek online - otthon, de mégis közösségben.
Amikor az ikrek kétévesek lettek, el kellett döntenem, hogy mi legyen? Végül arra jutottam, hogy próbáljuk meg ezt üzleti alapokra fektetni és elindítottuk a www.gyerunkanyukam.hu oldalt, mert egyszerűen imádtam csinálni, és tudtam, hogy szükség van rá.
Te személy szerint hogyan élted meg az anyává válásodat?
Számomra egy óriási sokk volt az első gyermekem születése. Pedig szentül hittem, hogy én leszek a mintaanya, hiszen 2-3 évig próbálkoztunk, mire összejött. Túl több sikertelen inszemináción, már a lombikra rápihenve estem végül spontán teherbe. Ráadásul könnyű is volt vele, tudtam szoptatni, jól aludt, de ennek ellenére nagyon nehéz volt megemésztenem azt, hogy most már valaki másnak a szükségleteihez, napirendjéhez kell alkalmazkodnom. Én pörögni akartam, haladni, de ezt egy gyerek mellett nem lehet. Aztán jöttek az ikrek, akikkel már maga a közlekedés is egy bűvészmutatvány volt. Sosem felejtem el, hogy itt a Pozsonyi úton egyszer elém állt egy nő, és szörnyülködve azt rikácsolta: egy ilyen helyes nő hogyan tehette így tönkre az életét!? Hirtelen nem is tudtam, hogy reagáljak, de baromi dühös lettem.
Rengeteg anyukát ismertél meg az évek alatt egészen közelről. Milyenek a mai anyák?
Nagyon sok múlik a családon és a környezeten, de azért nagy általánosságban elmondható, hogy még mindig azt gondolják a nők, hogy nekik az a munkájuk, hogy otthon vannak a gyerekkel és a háztartással. Mindent maguk elé sorolnak: még lehúzom az ágyneműt, kimosok, kiteregetek, főzök valamit, aztán ha még marad esetleg idő, akkor egy kicsit magammal is foglalkozom - ami végül a legtöbb esetben elmarad. Valószínűleg ez az anyagi kiszolgáltatottság miatt is van így.
Képzeld, a férjem is kipróbálta az egyik órátokat, és utána rögtön megkérdezte, hogy Gyerünk, apukám! nincs?
Mindig felbukkannak új csoportok a tornák kapcsán, és ezeket mindig megvizsgálom, hogy nem kellene-e velük kezdenünk valamit? A férfiakkal kapcsolatban végül arra jutottam, hogy nem szeretnék velük foglalkozni. A nőket mindig mindenki otthagyja. Az híres edzők a saját terhességük alatt terhestornáznak, aztán regenerálódnak, de végül tovább állnak. Így van ez az életben is. Amíg terhes vagy, addig orrba-szájba vizsgálnak, ám amint megszülöd a gyereked, mindenki hátralép, senkit sem érdekel, hogy mi van anyával. Engem viszont érdekel, és én nem fogom őket otthagyni!
Kapcsolódó írások
Kérdezzen szakértőnktől
Kapcsolódó gyógynövények
Kapcsolódó betegségek
