Első hallásra azt gondolhatnánk, hogy mi köze van az erdőnek a vitaminokhoz? Hiszen tudjuk, hogy a vitaminok vagy vízben, vagy zsírban oldódnak. Senki sem hallott még levegővel felszívódó vagy levegőben oldódó vitaminokról, ezért nem is érthetjük, hogy mi köze lehet a kettőnek egymáshoz? Erre keressük a választ néhány példán keresztül, valamint arra, hogy miért jó októbertől áprilisig is az erdőt járni?

Az erdőkben járni, túrázni mindig jó. Nemcsak gyönyörködhetünk a tájban, élvezhetjük a nyugalmat, a csendet, a jó levegőt, de jótékony hatással is van szervezetünkre. A friss levegőn való mozgás segít egészségünk megőrzésében. Nagy természetbarátok, gyógynövények ismerői ezen kívül azt is tudják, hogy melyik évszakban, hónapban mely növények lehetőek fel, amelyek különböző betegségek természetes gyógyítói. A legalapvetőbb, amit mindenki ismer, az a csipkebogyó. Ezt a magas C-vitamin tartalma miatt kedveljük.

Legalább ennyire ismert még az erdőkben fellelhető vadszeder is, mely szeptemberben érik, és amelynek szintén nagyon magas a C-vitamin tartalma. Emellett a legújabb kutatások szerint csökkentheti az olyan, korral együtt járó krónikus megbetegedések kialakulásának esélyét, mint az Alzheimer-kór, a szív- és érrendszeri megbetegedések, és a rák. A lila gyümölcsök, mint például az áfonya, a vadszeder, a fekete ribizli és a szilva rendszeres fogyasztása a sclerosis multiplex és a Parkinson-kór kialakulásának esélyeit is csökkenti. Ha nem a boltban vesszük meg, hanem elmegyünk érte az erdőbe, akkor a tiszta levegőn végzett testmozgás jótékony hatása is hozzáadódik a gyümölcs jóságához.

A szén-monoxid tönkreteszi a C-vitamint, ezért a nagyvárosban élők növeljék a bevitelt.

D-vitamin

Szervezetünkben minden vitaminnak megvan a maga szerepe, így a D-vitaminnak is. Egyre több bizonyíték van rá, hogy a D-vitaminnak a kalcium felszívódása és a megfelelő csontszerkezet biztosítása mellett az immunrendszerre is kedvező hatása van. A legújabb kutatások szerint a D-vitamin-hiány növeli egyes fertőzések és autoimmun betegségek, így a szklerózis multiplex és az 1-es típusú diabétesz, valamint bizonyos ráktípusok előfordulásának kockázatát.

Napfény hatására, pontosabban a UV-B (ultraibolya) sugárzás hatására a bőrben D-vitamin képződik.
A táplálékkal elfogyasztott D-vitamin önmagában nem elegendő a szükséglet fedezésére. Az ideális ellátottságot a tűző napot kerülve, a szabad levegőn történő napfényen tartózkodás biztosítja (az időjárási viszonyoktól függően naponta legalább 20 percet lenne érdemes napoznunk). Az elővitamin (7-dehidrokoleszterin) átalakulásához szükséges ultraibolya sugarakat a légköri szennyeződések részben elnyelhetik, így ilyenkor kevesebb D-vitamin keletkezik a bőrben.

Magyarországon télen a napsütéses órák száma hatodára csökken a nyári átlagnak, ami jelentősen megnehezíti, hogy szervezetünk ily módon állítson elő D-vitamint.

Különösen decemberben jelentős ez a visszaesés, ilyenkor ugyanis összesen átlagosan 50 napos órával számolhatunk, vagyis napi 1,6 órával, szemben a nyári átlag 9 órányi napsütéssel.

Újabb kutatások

A D-vitamin előállításának első lépése a májban játszódik le, ahol a 25-hidroxiláz enzim a D-vitamint raktározásra alkalmas formává alakítja. A következő lépés jellemzően a vesében játszódik le, de a közelmúltban más szövetekben, így a bőrben, a belekben, és a prosztatában is kimutatták a D-vitamin átalakítását befejező enzimet. Az Iowa Egyetem kutatóinak elhunyt emberi donorok sejtjeiben sikerült kimutatnia, hogy az alsó légutakat bélelő sejtekben lévő 1 alfa-hidroxiláz enzim segít átalakítani a D-vitamin raktározott formáját az aktív formává.

További vizsgálatok azonban azt is bizonyították, hogy a légutakat bélelő sejtekben aktivált D-vitamin két olyan génre is hat, amelyeknek az immunválaszban van szerepe.

A vesékben átalakított D-vitamin a vérkeringésbe jut, a más szervekben átalakított D-vitamin azonban úgy tűnik, ottmarad ezekben a szervekben, és megvédi őket a fertőzéstől. Ez történik az alsó légutakat bélelő sejtekben is. Ha ezeket a sejteket vírusok fertőzik meg, többet termelnek azokból az enzimekből, amelyek aktiválják a D-vitamint.

Összefoglalva

A fentiekből következik, hogy egy erdei séta során nemcsak rengeteg vitamint tartalmazó erdei gyümölccsel találkozhatunk, hanem sokat tehetünk azért, hogy például kevesebb C-vitamint kelljen szednünk, vagy segítsük a D-vitamin képződését. A legtöbb vitaminból a szükséges mennyiséget nem tudjuk természetes formában bevinni szervezetünkbe, ezért nem mindegy, hogy például milyen C-vitamin tartalmú gyümölcsöt eszünk, milyen körülmények között élünk, ami gátolhatja a felszívódását, vagy milyen levegőn ér minket a nap, hiszen a szennyezett levegőn kevesebb D-vitamin keletkezik. Ezért, bár egyre hidegebb lesz, azt javaslom, hogy ha süt a nap, minden percet használjunk ki, és igyekezzünk a friss levegőre.