Ha ősz, akkor csipkebogyó!
A C-vitamin forrásaként ismerjük, de a csipkebogyó ennél sokkal több! Más vitaminokban is gazdag, emellett vízhajtó és gyulladáscsökkentő hatású. Sokoldalú jótékony hatása, finom íze miatt a nyirkos, csípős őszi napok elmaradhatatlan gyógyteája.
A hazai őszi erdők, erdőszélek, tölgyesek, az utak mente és a csatornák partja is piroslik ősszel a csipkebogyótól. Van, aki más néven ismeri, talán az ősidők óta tartó hagyományos felhasználása miatt van ilyen sok magyar neve: hecsedli, petymeg, csitkenye, kutyarózsa, ebrózsa, gyepűrózsa, tüskefa. Érdemes kisétálni ősz elejétől a természetbe, egy erős kesztyűvel a zsebünkben (mert a csipkebokor szúrós növény), meg-megállni és gyűjtögetni, feltankolni télire az értékes vitaminforrásból. Arra mindenképpen figyeljünk, hogy utaktól, forgalomtól elzárt területen gyűjtsünk az értékes termésből.
Mikor érett?
Érettségét akkor éri el, amikor az erőteljes piros szín megjelenik, a narancssárga még éretlen, a sötét mélyvörös már túlérett. Általában augusztus végétől már találunk teljesen érett, gyűjthető bogyókat. Abban megoszlanak a vélemények, hogy meg kell-e várni, amíg „megcsípi a dér”. Nagyanyáink így vélekedtek, a modern fitoterápiás szakirodalom azonban nem javasolja a túlérett és „dérrel csípett” fázis kivárását.
Hogyan tartósítsuk?
A legegyszerűbb tartósítási módszer a szárítás. Tisztítsuk meg a bogyókat a levelektől, virágmaradványoktól, szárrészektől, szőröktől, vágjuk ketté, és maximum 50-60 Celsius- fokon szárítsuk. A C-vitamin ezen a hőfokon még megmarad. Nem mindegy, hogyan szárítjuk a csipkebogyót!
A friss bogyókból készíthetünk lekvárt vagy szörpöt is, sőt egyre többen szeretik a csipkebogyóbort is. A boltok polcain friss vagy mélyhűtött csipkebogyótermékeket is találunk.
A csipkebogyó jóval többet tud!
A közismerten magas C-vitamin-tartalma mellett más, így B1-, B2- és P-vitaminban (rutinban) is gazdag, de tartalmaz karotinoidokat (ezek adják a bogyók piros színét), flavonoidokat, antioxidánsokat, nyomelemeket, így vasat, magnéziumot is. A népi gyógyászat a csipkebogyót hagyományosan gyógyteaként – vitaminforrásként és roborálásra – megfázás, légúti fertőzés, gyomorsavhiány okozta emésztési zavarok, valamint húgyúti panaszok kezelésére, húgyhajtásra, gyulladáscsökkentésre alkalmazza.
Magja sok A-vitamint tartalmaz, ezzel magyarázzák bőrregeneráló hatását, magolaját a kozmetikai ipar fel is használja.
Mennyit és hogyan?
A csipkebogyónak mellékhatása, ellenjavallata, gyógyszerekkel fellépő kölcsönhatása nem ismert. Extrém nagy dózisban hasmenést okozhat, ezért ne lépjük túl a napi 15-30 gramm csipkebogyó-mennyiséget. Egy adag teához 2-5 gramm bogyót használjunk fel.
Figyelem! A csipkebogyóteát nem főzzük, a bogyót nem forrázzuk, mert értékes vitamintartalma a magas hő hatására lebomlik! A teakészítéshez a csipkebogyót langyos vízben áztatjuk 10-15 percig.
Kapcsolódó írások
Kérdezzen szakértőnktől
Kapcsolódó gyógynövények
Kapcsolódó betegségek
