1977-ben ismerte meg az ország a Ki mit tud-ból. Azóta eltelt pár évtized, de ő attól kezdve is azt csinálja, amit szeret: játszik. Nem adta el magát, nem lett celeb. Most mégis egy sztárocskát alakít a Menopauza című darabban, amiben kendőzetlenül beszélnek és énekelnek a változókorról. Tóth Enikő jövőre lesz 60 éves. Kevesen hinnék. Még ő maga is meglepődik ezen, amikor szóba hozom.

Ősszel debütált a Menopauza című darab, amiben Hernádi Judittal, Szulák Andreával és Náray Erikával játszik együtt. Furcsa mód ön egy celebet alakít benne, pedig a való életben mindig is tartózkodott ettől a szereptől.

Én valóban nem szeretem magam kiadni, egy embernek igenis legyenek titkai, legyen izgalmas, bár… ma már inkább az az izgalmas, akiről mindent tudnak.

Nem biztos… De tény, hogy jobban előtérben vannak azok, akik többet mutatnak magukból. Sosem érezte úgy, hogy a pályája érdekében mégis csak át kellene lépnie ezt a küszöböt?

Nem, nem, nem. A pályám kezdetén is úgy volt mint most, hogy aki a tévében szerepelt, azt ismerte az egész ország, sőt mivel csak két csatorna volt, ez még inkább így volt. Én rengeteget szerepeltem a tévében, azonban volt egy nagy különbség: akkor nem is volt igény arra, hogy az ember személyes titkokat áruljon el magáról, elég volt az, amit szakmailag adott. Én ebben nőttem fel, és biztos ezért gondolom, hogy ennek ma is így kellene működnie.

Milyen volt olyan nagyon fiatalon egyik napról a másikra híressé válni?

Furcsa volt. Addig egy voltam a sok gimnazista közül, aztán hirtelen én lettem az “egri lány”, a “mi“ lányunk. Akkor adtam életem első interjúját is. Jó érzés volt, de nem igazán tudtam hova tenni a dolgot.

A Menopauza műfaja musical. Ön mindig prózai színész volt, nem kereste az énekes szerepeket. Változott valami?

Én valóban nem vagyok musical színész, nem gondolnám, hogy egy nagy zenés darabban valaha is rám gondolnának a szereposztásnál. Énekelni időről időre énekeltem már színpadon, és itt most nagyon szerencsésen vagyunk összerakva, hiszen ketten kiváló énekesnők, ketten pedig prózai színésznők vagyunk, akik olyakor-olykor dalra fakadnak. Ez így szerintem nagyon jó, szeretem játszani ezt a darabot, emellett csodás világslágerek vannak a darabban.

Mint a címe is egyértelműen elárulja, a darab a változókorról szól. Ez még mindig tabu téma?

Ez a darab Amerikában már évek óta óriási siker, valószínűleg azért, mert ez tényleg egy tabu téma. Szégyelljük, azt gondoljuk, hogy ez csak velünk történik meg. Nagyon örültem annak, hogy erre esett a színház választása, mert jó érzés erről beszélni humorral, öniróniával. Ez nem egy betegség, ez az élet velejárója, nincs benne semmi szégyellni való.

Jövőre lesz 60 éves.

ATYAÚRISTEN! Már ennyi??? Tényleg…

Hogy érez a korával kapcsolatban?

Mindig nagyon rácsodálkozom, amikor ezt így kimondjuk. Furcsa, hogy már ennyi. Amúgy nem érdekel a korom. Sosem görcsöltem rá arra, hogy múlnak az évek. Mondjuk olyan családban is nőttem fel, ahol a nők, anyukám, nagymamám sosem siránkoztak azon, hogy “jaj, az ott egy ránc, ó, hogy öregszem”. Ők ezt teljes természetességgel élték meg, és én ezt láttam otthon. Persze szokták mondani, hogy könnyű nekem…

Hát igen, szerencsés alkat…

Jó géneket örököltem. Bár lehet, hogy ha ma lennék fiatal, és azt hallanám, amit hallok, hogy ne öregedj meg, itt a fiatalság titka, stb., akkor én is jobban aggódnék a korom miatt. Elfogadom a változást. El kell fogadni, mert a vége ugyanaz lesz. A celeb, akit alakítok a darabban, mindent megpróbál, hogy fiatalítsa magát: itt felvarrás, ott szilikon. De a vége az ő esetében is ugyanaz, csak még az arcát is elveszíti.

Azon túl, hogy jó géneket örökölt, mi lehet a titka annak, hogy ilyen jól néz ki?

Gyerek- és fiatalkoromban nagyon sokat mozogtam, de sosem voltam az a mindennap tornázom típus. De ha már kétszer elmegyek órára, akkor rögtön látszik rajtam, a testem nagyon hálás, tényleg nagy szerencsém van vele. Aztán rátaláltam a Niára, ami egy nagyon összetett mozgásforma: egy kis tánc, egy kis harcművészet, egy kis jóga.

Diétáznia kellett valaha is?

Kellett bizony. Én mindig nagyon vékony voltam, igazi csupa kar, csupa láb kislányként, az anyukám azért vitt orvoshoz, hogy nem túl vékony-e ez a gyerek. Aztán gimi alatt egy építőtáborban egyszer sikerült úgy felhizlalnom magam, hogy csak a melegítőm jött már rám a harmadik hét végére. Nem is éreztem jól magam a bőrömben, úgyhogy félre tettem a liftkulcsot, és gyalog jártam fel a hetedik emeleti lakásunkba, és pikk-pakk olvadtak a kilók. Illetve a főiskola alatt volt egyszer, hogy Kállai tanár úr megkért minket, hogy fogyjunk le. Akkor biztos a sok éjszakázás és a stressz tette meg a hatását az egész osztályra. Amúgy szerencsés szakma a miénk, a színészek azért is tudják tartani a súlyukat, mert bele kell férniük a jelmezbe. Esetleg nyáron lehetnek nagyobb kilengések.

Illetve a sok próba és a szereplés is sok mozgással jár…

Persze! Ez a mostani darab például nagyon rendbe tett minket, mert sok benne a tánc, és hát ez is alakított rajtunk egy picit.

Úgy hallottam, kertészkedni is szeret.

Imádom a természetet! Régen mindent én csináltam a kertben: fűnyírás, permetezés, sövénynyírás. Egyszerűen jól esett. Aztán pollenallergiás lettem, és emiatt kicsit vissza kellett vennem a kerti szorgoskodásból, aztán meg el is költöztünk, és tulajdonképpen kert nélküli lettem. De visszatérve még a test karbantartásához, valahol egyszer azt olvastam, hogy nem szabad mindennap mérni a súlyunkat, mert stresszeljük vele a szervezetünket. Úgyhogy én 31 éve - akkor született meg a fiam - nem álltam mérlegen. Amúgy szerintem azt mindenki érzi, amikor hízik, ha máson nem, a ruháin. Illetve nagyon fontos, hogy az ember jóban legyen saját magával. Ezt amúgy a Nián tanultam. Ott mindig elmondja az oktató, hogy ne foglalkozz a tükörrel, mert te csak a hibákra fogsz fókuszálni, ne akarj megfelelni senkinek, úgy mozogj, ahogy jól esik. Ebben a testben van lehetőségünk élni, ezt kell szeretni, és ha szereted, akkor meghálálja a gondoskodást. Olyan természetesnek vesszük, hogy reggel talpra állunk, és a lábunk elvisz bárhova. Néha meg kell állni, és megköszönni neki, hogy van, és jól végzi a dolgát. Olyan jól esik az embernek, amikor megdicsérik. Néha saját magunkat is meg kell dicsérnünk.

Nekem úgy tűnik, hogy önnek ezzel sosem volt problémája, mármint az önszeretettel.

Valahogy én ilyennek születtem. Elfogadónak, életigenlőnek. De lehet, hogy ez a vidékből jön, ahol felnőttem.
Nem hiányzik?Nem, de nagyon jó visszamenni. Taktabájon laktunk 6 éves koromig. Ahányszor meglátom a kanyarban a falut, érzem, hogy van közöm a helyhez. Lehet, hogy onnan hoztam ezt a nyitottságot. Engem arra tanítottak, hogy tiszteljem a másik embert, a természetet, az állatokat, mindent, ami körülvesz.

Egyszer régebben azt nyilatkozta, hogy szeretne többet dolgozni. Most mi a helyzet?

Most nagyon jól vagyok. Több darabban is játszom a Játékszínben, a Pesti Magyar Színházban, a Madáchban. Jászom a Mi kis falunk című sorozatban, és szinkronizálok is, amikor kijön egy általam magyarított színésznő új filmje.

Mint például Julia Roberts. Mindig őt emlegetik önnel kapcsolatban. Mennyire követi az életét?

Mindig elolvasom, ha írnak róla. Ismerem minden rezdülését, már jó régóta kapcsolatban vagyunk.


Tóth Enikő pályafutása

1959-ben született Szerencsen1977-ben szerepelt a Ki mit tud-ban próza kategóriában1981-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, azóta a budapesti Madách Színház tagjaSzámtalan színpadi tévés és filmes szerepet tudhat maga mögött. Első saját szerepe a Jutalomjátékban volt. Több mint 30 éve játszik a Madách színpadán a Páratlan párosban, de sorra próbálja ki magát új szerepekben is: tavaly a Két nő és a Naptárlányok debütált, idén a Hazudj inkább kedvesem és a Menopauz, illetve tévés szerepben is láthattuk a Mi kis falunk című TV-sorozatban. Nem mellesleg ő az egyik világsztár, Julia Roberts szinkronhangja, de Demi Moorenak, Daryl Hannahnak és Catherine Zeta-Jonesnak is ő kölcsönzi a hangját.