Több százezer ember szed antidepresszánsokat, miközben egy részük nem is tudja, hogy pszichoterápiás út is létezik. Dr. Kohári György pszichoterapeuta szerint a legjobb eredményeket a kombinált kezelés hozza. Mit remélhet, aki belevág?

Napjainkban a depresszió népegészségügyi probléma. A magyarországi felnőtt lakosság 15 százaléka életében legalább egyszer megtapasztalja. Minden évben a lakosság 7 százaléka, minden hónapban pedig a lakosság 3 százaléka éppen depressziós. A WHO előrejelzése szerint tíz év múlva a depresszió lesz a második leggyakoribb megbetegedés, amely felelőssé tehető a munkaképesség-csökkenésért.

A statisztikai adatokat szakértőnk is megerősíti. Mint mondja, több szakmai cikk szól arról, hogy a csapvízben kimutatható az antidepresszánsok jelenléte, ami a nagy mennyiségű gyógyszerfogyasztásra utal.

Mi a depresszió?

Ha huzamosabb ideig rossz a kedvünk vagy nagy bánat ér minket, hajlamosak vagyunk azt mondani: depressziósak vagyunk. Pedig a depresszió nem egyezik meg a hétköznapi szomorúsággal vagy levertséggel, hanem több annál!

A depresszió egy jól felismerhető tünetekkel meghatározható mentális zavar, amely az érintett egész életére kihatással van. Sokan nehezen végzik el a rutinszerű feladatokat is. Úgy érzik, nehezek a tagjaik, nem tudnak tisztán gondolkozni. Csökken az érdeklődésük a világ dolgai iránt. Nem keresik szeretteik társaságát, s a szexet is kevésbé kívánják. Étvágytalanok és lefogynak, vagy éppen falják a szénhidrátokat. Nem érdeklik őket a világ dolgai. Értéktelennek érzik magukat. Esetleg fokozottan foglalkoztatja őket a halál.

Egy-egy hullámvölgy mindenkinek az életében előfordul, és olyankor természetes, hogy sötétebben látjuk a világot. A depresszió azonban több ennél! A különbségtétel mind az érintettek, mind a többiek számára kulcsfontosságú. Nagyon fontos, hogy a depressziós személy minél előbb megfelelő segítséghez jusson, és ebben a környezet is segítheti őt.

Az első lépések

A depresszió kezelésében nagyon fontos, hogy az illető milyennek látja a saját helyzetét.

A gyógyulás nem kezdődhet el addig, amíg maga az érintett nem észleli, hogy valami nincs rendben, amíg ő maga nem akar kikeveredni ebből az állapotból. A család és a barátok sokat segíthetnek azzal, ha felhívják az érintett figyelmét arra, hogy szerintük megváltozott a viselkedése.

A depresszió felismerése egyébként nagyon szubjektív lehet. Van, aki már akkor is depressziósnak vallja magát, ha volt egy rossz napja. Manapság mintha „divatos” is lenne ez a mentalitás, ami azért is rossz, mert hárítja a felelősséget: „a külvilág dolga, hogy feldobjon engem”. Ám a másik véglet is előfordul: van, hogy az illető a komoly tünetek ellenére sem tartja magát depressziósnak. Ez pedig azért veszélyes, mert az ilyen személy nehezen vonható be a gyógyító munkába. Ezért nagyon fontos, hogy ismerjük és felismerjük a depresszió tüneteit, akár saját magunkról, akár a szeretteinkről van szó, és forduljunk minél előbb szakemberhez!

Kombinált megoldás

Dr. Kohári György szerint nem feltétlenül kellene betegségnek neveznünk a depressziót. Gondolkodhatnánk így is: a depresszió egy hangulati állapot, a gyógyulás pedig egy út, ami arról szól: tanuljunk, fejlődjünk, ismerjük meg önmagunkat!

Szakértőnk tapasztalatai szerint a gyógyszeres kezelés és a pszichoterápia kombinációja hozza a legjobb eredményt. Mint mondja, sokan úgy gondolják, hogy ha bekapnak egy-két pirulát, akkor azok majd mindent megoldanak. Miközben több százezer ember szed antidepresszánsokat, a pszichoterápiás utat jóval kevesebben ismerik vagy vállalják.

Milyen a terapeuta?

A pszichoterápia legfontosabb feladata, hogy megértesse az érintettel: az ő felelőssége is, hogy legyőzze ezt az állapotot. A depresszióból csak ő maga tud kijönni, de a terapeuta természetesen segíti őt ebben, leginkább azzal, hogy empatikus, kongruens és elfogadó egyszerre. Mit is jelent mindez?

Empátia. A szakember beleéli magát az érintett helyzetébe, „felveszi azt a szemüveget”, amelyen át a páciens látja a világot, s megpróbálja minél jobban beleélni magát az illető lelkiállapotába.

Kongruencia. A terapeuta őszinte, következetes: kimondja, amit gondol, az arckifejezése tükrözi az érzelmeit; a gondolatai, az érzelmei és a viselkedése nem mond ellent egymásnak.

Feltétel nélküli elfogadás. A depressziós személy egyébként is tele van szorongással azzal kapcsolatban, hogy mit gondol róla a környezete. Fontos, hogy érezze: a terapeutának nem kell megfelelnie, előtte nem kell „viselkednie”.

Járni az úton

Az első üléseken a terapeuta és a kliens egymás és a probléma megismerése után közös célokat és részcélokat tűz ki. Ezek igen egyéniek: van, akinek az a célja, hogy képes legyen bejárni a munkahelyére vagy ellátni a gyerekeit; más azt szeretné, hogy jó legyen a kedve, vagy legalább a külvilág ne vegye észre a rossz hangulatát.

A terápia további része a pszichoterápiás irányultságnak megfelelő módon történik. Jelenleg nagyon sokféle irányzat létezik a kongnitív viselkedésterápiától a pszichoanalízisen át a hipnózisig. Legszívesebben mindenki örökre megszabadulna a depressziótól, de ez kissé túlzó kívánság. Talán úgy kellene tekintenünk a depresszióra, mint egy krónikus folyamatra. Ha már voltunk depressziósok, hajlamunk van arra, hogy ez később is előforduljon velünk. Ám a pszichoterápia során megtanulhatjuk azokat a módszereket, amelyek segítségével kordában tarthatjuk ezt az állapotot.