Bérci-Pátrovits Mónika félénken, csendesen ül Lakatos Márk szalonjában. Úgy tűnik, zavarban van, pedig semmi nem indokolja szégyenlősségét: arca bájos, szeme csillog, mosolya vonzó, alakja arányosan telt.

Hogy érzed magad Mónika? Úgy tűnik, nagyon izgulsz.

- Igen, kicsit zavarban vagyok, várom, hogy mi történik velem az átalakítás alatt. Kíváncsi vagyok, mit tudnak kihozni belőlem, mert szerintem én elég duci vagyok. Ezért is feszengek, nem igazán érzem jól magam a bőrömben.

Ennyire zavarnak a plusz kilók?

- Nincs ezen mit szépíteni, igen. Ha belenézek a tükörbe, mintha nem is magamat látnám. Egy túlsúlyos nő néz vissza rám, én pedig nem érzem magam annak. A fejemben 20 kilóval könnyebb vagyok, amíg meg nem látom magam,ezért nagyon nehéz elfogadnom, hogy mégsem úgy nézek ki. Igyekszem tenni ellene, de az elmúlt években ez nem nagyon sikerült. Sajnos, nem csak rajtam múlik a dolog, a betegségem komolyan hátráltat. Pajzsmirigy-alulműködésben szenvedek.

Mikor jelentkezett a betegséged, és hogyan derült ki?

- Két kislányom van, Nóra öt, Beatrix kétéves. Az első terhességem normálisan zajlott, híztam, de a szülés után nagyjából visszanyertem az eredeti alakomat. A második babavárás alatt azonban több mint 20 kilót szedtem fel, és bármit csináltam, nem ment le egy deka sem. Ráadásul sokat szédültem, fájt a fejem, továbbra is vizesedett a lábam. Ekkor már tudtam, hogy valami nincs rendben, főleg, hogy édesanyám is hasonló problémákkal küzd. Nem voltak ismeretlenek a tünetek, ráadásul a munkám kapcsán - gyógyszertári szakasszisztens vagyok - is sokat hallottam a betegségről, sejtettem, hogy a pajzsmirigyemmel lesz probléma.

A háziorvoshoz fordultál a tünetekkel?

- Igen, először hozzá. Aztán endokrinológus szakorvossal is kivizsgáltattam magam, ő csak rápillantott a vérképem adataira, és tudta mi lesz a gond. Pajzsmirigy-alulműködést állapított meg, fel is írta a megfelelő hormonális gyógyszereket. Először csökkentett dózissal kezdtem, majd néhány hét után fokozatosan emeltük az adagot. Úgy másfél hónapig tartott, amíg beállítottuk a gyógyszeremet.

Azóta jobban vagy, elmúltak a tünetek?

- A szédülés és a fejfájás igen, bár az első hetekben még talán mintha erősödött volna a fájdalom, de aztán elmúlt. Furcsaságokat azóta is tapasztalok, például nagyon éhes vagyok. Amikor nem szedtem a gyógyszert, könnyedén kibírtam evés nélkül délutánig is, most azonban nem megy. Éhes vagyok, és ennem kell, ezért kis adagokat veszek magamhoz, inkább diétásnak nevezném az étkezésemet, ennek ellenére nem fogyok. Otthon igyekszem mozogni, szeretnék újra eljárni az edzőterembe is, de nehéz rávennem magam. Elég lehangoló, amikor a férjed 10 kg-ot fogy melletted egy hónap alatt, te pedig egyetlen dekát sem.

Bíztat az orvos, hogy a gyógyszerek segítenek a fogyásban is?

- Nem. Őszintén szólva azt mondta, nem valószínű, hogy ezzel a betegséggel sikerül lefogynom. Így kellene elfogadnom magam, de nem szeretném. Valójában azt sem akarom tudomásul venni, hogy ez egy betegség, pedig az. Kénytelen vagyok együtt élni vele.

A mindennapokban befolyásol ez az állapot?

- Nem. Soha nem voltam  „egy helyben ülős fajta”, most sem vagyok az. Mindig kitalálok valami programot, teszek-veszek a gyerekek körül, nekik és magamnak is szervezek elfoglaltságot. Most, hogy nagyobbak, bölcsisek, ovisok lettek, újra dolgozom. Igyekszem megtalálni az arányokat az anyaság, a munka és önmagam kiteljesedése, női mivoltom között.

Nem érzed eléggé nőiesnek magad?

- Soha nem voltam olyan igazán nőcis típus, mindig sportosan öltözködtem. Azért jó lenne, ha a férjem ismét úgy nézne rám, mint 10 éve, amikor megismerkedtünk. Szeretném csinosnak érezni magam, de a legfontosabb, hogy egészséges legyek. A patikában is mindig ezt tanácsolom a betegeknek, hogy ha bármi furcsát észlelnek magukon, menjenek orvoshoz. Nem szabad elhessegetni a problémát, és nem szabad félni az orvostól. Fiatalon is lehet beteg az ember, egy kivizsgálást, évenkénti vérképet mindenképpen megér az, hogy megnyugodjunk.

A szakma szól belőled.

- Az is, hiszen sok beteget láttam, látok, akit hazaküldenek annyival, hogy ne foglalkozzon a panaszaival, és nekünk kell figyelmeztetnünk rá, hogy nem szabad ennyiben hagynia a dolgot. Persze tudunk segíteni a patikában, a recept nélküli készítményeket sokszor jobban ismerjük, mint az orvosok, hiszen naprakészen kapjuk az információt. De van amit ki kell vizsgáltatni, és ezt nem szabad elhanyagolni.