Ősidőktől foglalkoztatja az embert, hogy honnan ered a boldogság, mi határozza azt meg, és mit lehet tenni azért, hogy boldogok legyünk.

A humanisztikus lélektani irányzatból eredő pozitív pszichológia felhívja a figyelmet a pozitív érzelmek lelki egészségben betöltött lényeges szerepére. Ezek a személyes erőforrások építőelemei, a testi-lelki jóllét megalapozóinak tekinthetők. A pozitív pszichológia megkülönböztet szubjektív, pszichológiai, szociális és spirituális jóllétet, amelyek tartós módon növelhetők a pozitív élmények tudatos szabályozásán keresztül. Ezek például az önsegítő gyakorlatok, csoportos tréningek és egyéni terápiák keretében alkalmazhatók.

Hogyan csökkenthetők a stresszhatások?

Az alábbi technikák, illetve módszerek alkalmazásával csökkenthetők a stressz káros hatásai, fokozható a figyelemkoncentráció, kontrollálhatók az érzelmek, és mélyíthető az önismeret.

• Vizualizáció, imaginációs technika: ha az egyén el tudja képzelni magát céljai elérésének pillanatában, akkor jóval nagyobb esélye van arra, hogy valóban képes legyen valóra váltani a célkitűzéseit.
• Ősi keleti módszerek: a kínai akupunktúra, az akupresszúra és a japán shiatsu hatékonyan alkalmazható a test, lélek és szellem hármas egységének helyreállítására.
• Csökkentett környezeti stimuláció: a környezetből jövő ingerek csökkentésének technikája, amelynek alkalmazása révén gyorsabban elérhető és elmélyíthető a fizikai és érzelmi nyugalom.
• Légzéstechnika: a gyakran meditációval vagy más mentális tréninggel kiegészülő légzőgyakorlatok hozzásegítenek a feszült izomzat ellazításához és a szervezet gyorsabb regenerációjához.
• Mindfulness tréning: figyelemfókuszálás, a tudatos jelenlét technikája.

Hogyan hatnak a boldogsághormonok?

A viszonylag hosszú ideig végzett aerob testmozgás (például futás, kocogás, kerékpározás) során bizonyos hormonok, úgynevezett endorfinok szabadulnak fel az idegsejtekből. Az endorfinok csökkentik a fájdalomérzetet, ezért ilyenkor kevésbé vagy egyáltalán nem érzékelhetők a testedzés közben fellépő izomfájdalmak. Nyugtató hatásuk révén az izgatott állapot, ami a vegetatív idegrendszer túlműködését jellemzi a testedzés első fázisában, megszűnik a holtpont átlépését követően.

Hosszú távú hatásuk az örömérzés, amelyben más, boldogságérzetet közvetítő molekulák is közreműködnek. Ilyen a dopamin, a jutalmazás hormonja és a szerotonin nevű ingerületátvivő anyag (neurotranszmitter), amely az általános boldogság és örömérzet eléréséhez szükséges, és szintén rendelkezik fájdalomcsillapító hatással. Minden örömet szerző tevékenység rendszeres végzése közben kötődést elősegítő hormon (oxytocin) szabadul fel.

„Boldogsághormonokat” szabadít fel a nevetés is, amely enyhíti a feszültséget, erősíti az immunrendszert, csökkenti a feldolgozatlan stressz káros hatásait, és egyensúlyba hozza a test természetes energiáit. A nevetés elősegíti a gyógyulási folyamatokat is, ezért a humor beteg gyermekek vagy idősek pszichés támogatásában segítő módszerként is alkalmazható. Nemcsak a spontán kitörő, hanem a mesterségesen gerjesztett nevetés is pozitívan befolyásolja a közérzetet. A csoportos foglalkozás keretében és egyénileg is gyakorolható úgynevezett nevetőjóga speciális gyakorlatokra épülő edzésmódszer, amely önfeledt nevetést vált ki a gyakorlóiból.

A lelki egészség hiánya

A kezeletlen, állandósuló lelki gondok önpusztító magatartáshoz vezethetnek, és jelentősen növelik az öngyilkosság kockázatát. Éppen ezért nagyon fontos a gondok barátokkal történő megbeszélése, illetve szakember segítségének vagy telefonos lelkisegély-szolgálat igénybevétele.

A boldogság antik értelmezése

A boldogság (eudaimonia) már az antik etikai gondolkodás egyik legfontosabb fogalma volt, mint az emberi lét célja, az erények gyakorlásának következménye. Szókratész (Kr. e. 470–399) görög filozófus úgy vélte, hogy mivel az erény maga a tudás, a boldog élet alapja a helyes tudás. A másik nagy görög tudós, Arisztotelész (Kr. e. 384–322) az ember lényegét adó gondolkodás tevékenységeként, az emberi cselekvés végcéljaként határozta meg a boldogságot. Az athéni Zénón (336–264) által alapított sztoikus iskola a világot átható értelemmel való összhang kialakításától, vagyis az univerzumot működtető általános szabályok megismerésétől és azok alkalmazásától remélte a boldogságot.