Miklósa Erika: Tudom, hogy mire születtem!
Sportolónak készült - operaénekesnő lett belőle. Világsztár, aki az Éj királynőjeként már csak bizonyos helyekről fogad el felkéréseket. Igazán otthon viszont egy bakonyi kis faluban érzi magát, ahol tornaklubot vezet és fiatal tehetségek felkarolásán fáradozik.
Önnek már védjegyévé vált az Éj királynője. Közel áll önhöz mindaz, amit gondolatban az éjszakához társítunk: a titokzatosság, a misztikum, a varázslat?
Maga az éjszaka nem a kedvenc napszakom. A nappalt sokkal jobban szeretem, ha tehetem, korán fekszem és korán kelek. De a misztikum, a varázslat: igen, nagyon is közel állnak hozzám. Azt hiszem, a szakmám is magában hordozza ezt. Azt remélem, hogy az énekemmel, az alakításommal olyan dimenzióba tudom repíteni a hallgatóságot, ami már egy másik, már-már isteni szféra.
Miből, kiből merít erőt, amikor szüksége van rá?
A színpadra lépés előtti percekben mindig elmondom magamnak ugyanazt a mondatot: "Na, most megtudjátok, milyen a magyarok istene!" Ez a pár szó teljesen felpörget, és hatalmas erőt ad! A külföldi partnereim mosolyognak, amikor megpróbálom elmagyarázni nekik, miről is szól ez a mondat.
Egyébként úgy gondolom, a legfontosabb, hogy az ember önmagából merítsen. Nem véletlen, hogy bennünk, művészekben nagy adag exhibicionizmus van. Ehhez a pályához szükséges az önmegmutatásnak ez a vágya, ami a színpadra hajt, és erőt is ad.
Előfordul-e, hogy éppen nincs kedve színpadra lépni és énekelni?
Soha! Nagyon erős felelősségtudat él bennem. Nem is csak a közönség miatt, hanem saját magam miatt is. Tudom, hogy erre születtem! Minden egyes alkalommal ugyanazzal a százszázalékos erővel és kedvvel kell kiállnom a színpadra. Példaértékű számomra Gregor József, akinek mindegy volt, hogy a New York-i Metropolitanben vagy egy kis faluban lép fel.
Gondolom, nem is tudná a maximumot nyújtani, ha nem lenne testileg-lelkileg teljesen rendben, hiszen a hang nagyon érzékeny "műszer".
Nagyon jól mondja: a hang a lelkünket megszólaltató húr. A lelkiállapot nagyon is összefügg a hang minőségével. Bizony előfordulnak olyan helyzetek - például egy közeli hozzátartozó halála -, amikor az ember úgy érzi, képtelen megszólalni, fojtogatja valami. Ilyenkor kincset ér, ha beszélhetünk valakivel, aki akár emberileg, akár szakmailag közel áll hozzánk, és pár szóval átsegít a pillanatnyi krízisen. Van olyan művész, aki ilyen helyzetben inkább lemondja a fellépést, más pedig éppen ebből táplálkozik, és valami különlegeset képes kihozni magából.
Az is előfordult már velem, hogy tanúja voltam egy külföldi tenorista barátom hasonló, fellépés előtti leblokkolásának. Valahogy ráéreztem a lelkiállapotára, és egy jól irányzott mondattal olyasmit tudtam neki mondani, amitől felszabadult, és hatalmas sikert aratott a színpadon.