Mi a vizeletinkontinencia?

A vizeletinkontinencia olyan önkéntelen vizeletvesztés, amely alkalmatlan időben, illetve helyen történik. Az inkontinencia, a vizelettartási zavar nem betegség, hanem valamilyen egyéb, a háttérben meghúzódó rendellenesség következménye, tünete. Betegséggé akkor válik, ha már a beteg életvitelét, szociális közérzetét komolyan zavarja. Számtalan betegség velejárójaként léphet fel, így a kérdéskör az orvostudomány számos területét érinti. Ide tartozik többek között a nőgyógyászat, az urológia, a rehabilitáció, az ideg-elmegyógyászat és a gerontológia.

2014.03.26

Az inkontinencia hozzávetőlegesen 500-600 000 embert érintő probléma Magyarországon. Ezt támasztja alá a Szonda Ipsos által végzett kutatás is, melyet 2001-ben végeztek el. Az inkontinencia minden életkorban, mindkét nemnél, és társadalmi csoportnál és bármely civilizációnál felléphet, de jelentős számban fordul elő szülés után, illetve idős korú hölgyek körében. A vizeletinkontinenciában szenvedők 25%-a fordult ezzel a panaszával háziorvosához, az intézetben élők körében ez 50%. A háziorvosok az esetek zömében szakrendelésre irányították a pácienseket, az esetek 22%-ában kezelést állítottak be és csak kisebb hányaduk nem foglalkozott érdemben a problémával (12%).

A vizeletinkontinencia gyakorisága a társadalom elöregedésével csak nőni fog. A probléma kezelése komoly kihívás nemcsak az egészségügynek, de az egész társadalomnak is, beleértve komoly gazdasági kihatásait.

A kérdőív adatai alátámasztották, hogy a nőknél jelentkező vizeletinkontinencia kialakulását számos hajlamosító tényező segíti elő:

az életkor előrehaladásával nő az inkontinensek száma és súlyosbodnak a tünetek;
a menopauzában, a ciklusos hormontermelés megszűnésével ugrásszerűen megnő a vizeletinkontinencia gyakorisága;
az elhízás elősegíti a tünetek létrejöttét,
a hüvelyi szülésnek döntő szerepe van a vizeletinkontinencia kialakulásának elősegítésében.

Létezik-e megoldás az inkontinensek számára?