Mesébe illő karrierváltást tudhat maga mögött: a brüsszeli diplomataéletet adta fel azért, hogy szenvedélyének, a főzésnek élhessen. Mint mondja, a két világ nem is áll olyan távol egymástól.

Nem hiányzik a diplomatamunka?

Abszolút nem, hiszen azért adtam fel, mert a szenvedélyem átvette az irányítást. Most abban a luxusban lehet részem, hogy a hobbimból élek, mégpedig sikeresen. Ráadásul a gasztronómiának is fontos része a diplomácia, a kommunikáció.

A főzés hogyan segíti a kommunikációt?

Az egyik kedvenc munkám egy olyan interjúkötet elkészítése volt, amely során Budapestre bevándorló külföldi családokkal ismerkedtem meg, miközben közösen főztünk. Ez az élmény megerősítette azt a hitemet, amiben korábban is biztos voltam: a főzés összehozza az embereket, azonnal lebont minden korlátot! Attól, hogy beszélgetés közben, mondjuk, tésztát gyúrunk, sokkal közvetlenebb lesz a hangulat. Vagy ha például megkérdezed valakitől, hogy mit reggelizett gyerekkorában, akkor sok egyebet is megtudsz róla.

És te mit reggeliztél gyerekkorodban?

Mi főzős család voltunk, nagyon fontos volt nálunk minden étkezés. Így aztán a mi családunkban minden komoly megbeszélés és bejelentés az étkezésekhez köthető, a nagy konfliktusok is mindig a vasárnapi ebédnél bontakoztak ki. A terített asztal körül könnyebb megbeszélni a dolgokat, az étkezés jó keretet ad, mederbe tereli a beszélgetést.

…és a reggeli?

Gyerekkoromban teljesen hétköznapi reggelit fogyasztottunk: szendvicset, tejeskávét. Azóta, mivel külföldön is éltem, egy csomó másféle reggelizési kultúrával találkoztam. Ázsiában például forró levest isznak reggelire. Ez a szokás tőlünk nagyon távol áll, de ha kipróbálod, rájössz, hogy kellemes, és nem véletlenül találták ki. A meleg folyadék reggel felébreszt, átmelegít, felkészít a napra.

Szerinted kire mondhatjuk, hogy tud főzni?

A főzni tudás szerintem kilencven százalékban gyakorlat, és csak tíz százalékban kreativitás kérdése. Alapvetően semmi olyan nincs, amit ne tudna bárki megcsinálni a konyhában! Ha egyszer megtapasztalod, onnantól tudni fogod. Megtanulod, mennyi idő alatt puhul meg egy hagyma, vagy mi történik, amikor habarást adsz az ételhez.

Hogyan lehetne egyszerűen, egészségesen és változatosan főzni úgy, hogy az ne kerüljön egy vagyonba?

Alapozzunk a szezonalitásra, főzzünk abból, ami a piacon épp a legolcsóbb és legfinomabb. Térképezzük fel a helyi termelőket.

Lépjünk túl a hús-krumpli szentségén, és a húsmentes étel alatt se csak a tésztát értsük. Egyébként egészségesen és változatosan főzni szerintem nem pénzkérdés. Vegyél olykor egy kis kecskesajtot: keveset, de jó minőségűt. Másnap meg készíthetsz sült céklát, ami igazán pénztárcakímélő.

Mesébe illő a karrierváltásod. Marketinges konferenciákra nem szoktak hívni, hogy elmeséld, hogyan történt?

De igen, nagyon sokszor. Én is tudom, hogy ez egy nem hétköznapi történet. Részben magam is csodának tartom, másrészt viszont modellezni tudom, hogy melyek voltak a váltás főbb lépései. Egyszerű: rengeteg szorgalom, munka és kitartás. Ja, meg egy belülről építkező szenvedély, ami az energiákat tettvággyá alakítja És még kell egy kis szerencse is.

Egyértelmű volt a karrierváltás, vagy dilemmát okozott?

Nem volt könnyű döntés. Egy szál laptoppal kezdtem írni a blogot, kapcsolatok, pénzügyi befektetés, a hobbimat finanszírozó családi háttér, vagy gazdag férj nélkül. Diplomataként dolgoztam, valljuk be, kiszámítható, stabil, magas életszínvonalon éltem, és simán el tudtam volna képzelni ezt a jövőben is. Egyszerűen csak azért kezdtem el írni, mert iszonyú sok mondanivalóm volt. Már három éve készítettem a blogot, amikor felmerült a pályaváltás gondolata, és egy évbe telt, míg végrehajtottam.

Nem érzed úgy, hogy ha a hobbid lesz a munkád, akkor nincs többé hobbid?

Nem, nekem ez a mai napig a hobbim. Abban a percben, amikor azt érezném, hogy nyűg, abbahagynám.

Persze előfordul, hogy nehezebben megy mondjuk egy lapzártás publikáció megírása, de pont attól vagy profi és nem amatőr, hogy ha közeleg a határidő, akkor leülsz, és ihletet csiholsz akkor is, ha éppen nem jön magától.

Sokat dolgozol?

Igen. Kötetlen munkaidőben dolgozom, de rengeteg kötelezettséggel, ez azt is jelenti, hogy a munka percei nem válnak el a hétköznapi pillanatoktól. Ha például utazom, akkor felkészülés gyanánt egyfajta gasztrokutatást végzek, és az új élményeket mindig visszaforgatom a főzésbe.

Hogyan vigyázol az egészségedre?

Szakmai ártalom, hogy szeretek enni. Az én hivatásomban triplaszaltós mutatvány vékonynak maradni, irigykedem is azokra a kollégákra, akiknek ez sikerül. Sok sporttal próbálom ellensúlyozni azt, hogy imádok enni. Hiába, egy jó vajas kenyérnek vagy egy tökéletes krémesnek nem tudok és nem is akarok ellenállni. Hedonista vagyok, de vállalom!

Névjegy

Mautner Zsófia

Gasztroblogger, a Chili&Vanília és két szakácskönyv szerzője.

Televíziós műsorvezető, az Ízes Élet című napi főzőműsor háziasszonya.

Hat idegen nyelven beszél: angolul, németül, franciául, spanyolul, csehül és oroszul.

Brüsszelben esélyegyenlőséggel, ifjúságpolitikával és kultúrával foglalkozott.

Legutóbb az Ország Cukormentes Tortája verseny zsűrielnöke volt. A győztes ribizlihabos-almás rétegesről ezt mondta: „Csajos, habos, rafinált.”

Egy-egy projekt részeként főzött már múzeumban, filmvetítés alatt, de komponált ételt kortárs zenei koncertre is…