Judy a Groovehouse énekesnője egy sikeres nő, boldog feleség, gondoskodó anyuka. Volt idő, amikor nem hitte, hogy mindez még lehetséges lesz. 1998 végén az egész együttes súlyos autóbalesetet szenvedett, Judy arca szinte teljesen szétroncsolódott. Ma már tudja, hogy nincs lehetetlen, hiszen felépült, kapott egy új arcot, amit szeretni is tud, újra nő lett, ráadásul jó nő, és lett egy szerető családja is. Az olyan dolgok, mint egy mióma már nem tudják nagyon megijeszteni, de fontosnak tartja, hogy beszéljünk erről is.

Tisztán emlékszem, amikor a rádióban bemondták, hogy a Groovehouse tagjai súlyos autóbalesetet szenvedtek. Ennek már több mint 20 éve. Hogyan tekintesz vissza életednek erre az epizódjára?

Nyilván ez életem egyik legmeghatározóbb és legtragikusabb eseménye, de én már egészen más oldalról tekintek rá. Nagyon sok mindent tanított nekem. Én hiszek a sorsszerűségben, és hiszem, hogy a dolgok okkal történnek.

Mit tanított neked a baleset?

Én azt látom, hogy mindenki rohan körülöttem, mindenki türelmetlen. Mi is így indultunk. Türelmet kellett tanulnunk. Azóta engem senki nem tud kizökkenteni a nyugalmamból. Inkább kések, inkább szidjanak, de nem fogok kapkodni. Csak én tudom, hogy mennyit nyerek azzal, hogy most éppen kések. De ez csak egy a sok közül, amit megtanultam.

Mesélj még!

A kórházban rengeteg időt töltöttünk reménnyel. Reméltük, hogy túléljük, hogy felépülünk, és újra élhetünk. Aztán szépen lassan a remény valósággá vált. Megtanultam, hogy minden sikerülhet. Ha újra tudtam ember lenni, nő lenni, ha újra lett arcom, és újra rám tudott nézni egy férfi, és lett gyerekem is mindezek után, akkor bizony nincs lehetetlen. És azt is megtanultam, hogy nem érdemes azon gondolkodni, hogy mi lett volna, ha…

Mennyi idődbe telt feldolgozni a történteket?

Tíz évembe telt, hogy feldolgozzam. Ma ez már sokkal gyorsabban menne. Sokkal több információ áll a rendelkezésünkre. Akkor még nem volt internet, mindent a „hagyományos” utakon kellett kikutatnom.

Ma több az információ, de a léleknek ugyanannyi idő kell a gyógyuláshoz.

Szerintem nem. Tudod, miért nem? Nekem nem volt senki, aki azt tudta volna mondani, hogy én túlmentem ugyanezen, amin te, és ez meg ez lesz, erre számíthatsz. Nem ismerhettem meg sorstársakat, akik megnyugvást hozhattak volna, tanácsot adhattak volna. Ma, az internet korában két pillanat alatt talál bárki egy sorstársat, aki lelki támaszt nyújt neki. Hozzám is nagyon sokan fordulnak, és örömmel segítek, legyen szó lelki támogatásról, vagy orvosválasztásról. Kevesebb kanyart kell ma megtennie valakinek, amikor ilyesmi történik vele.

Kérted szakember segítségét a feldolgozáshoz?

Egyszer elmentem egy nagyon neves pszichológushoz, aki az első beszélgetés végén azt mondta, hogy akkor egy hónap múlva találkozunk. De én nem egy hónap múlva akartam erről újra beszélni. És amúgy is úgy éreztem, hogy nekem kell megtalálnom az utam, ez az én feladatom. Egy külső ember talán irányt mutatott volna, lehet, hogy kicsit felgyorsítja a folyamatot, de nem bánom, hogy így alakult. Akkoriban amúgy még nagyon nem volt “divatos” pszichológushoz vagy kineziológushoz járni. Egyszer például megkeresett egy kineziológus egy koncert után, de fogalmam sem volt róla, hogy mit csinál egy ilyen szakember, így nem is érdeklődtem a dolog iránt.

Mi volt a legnehezebb?

Nekem az arcom roncsolódott a legjobban, és ezzel volt a legnagyobb küzdelmem. Nagyon nehéz volt szembenézni vele. Volt egy időszak, amikor szépnek éreztem magam, egészen addig, amíg szembe nem jött egy tükör. A fejemben, az álmaimban még a régi arcom élt, és amikor szembe jött az új, akkor rendre összeomlottam. Úgyhogy leszereltem otthon az összes tükröt, és a szüleim is így tettek. Ez nagyon sokat segített abban, hogy jobban érezzem magam. Aztán szépen lassan az idővel és a műtétekkel, eljött az a pillanat is, amikor már a tükörben is szépnek láttam magam. Már bátran mentem a fotózásokra is, mert újra jó csajnak éreztem magam. De ehhez kellett az a 10 év.

Azóta megtalált a szerelem, és lett egy kislányod is, aki ma már 7 éves. Neki meséltél a balesetről?

Maja tud mindenről. Meséltem neki a balesetről, tudja, hogy Zsolti (Kárpáti Zsolt, a Grooovehouse alapító tagja) is ott volt az autóban, és mindketten megsérültünk. Körülbelül négyéves volt, amikor véletlenül a mesék között lejátszotta neki a számítógép azt a Pokoli történet részt, amit Vujity Tvrtko készített rólunk. Abban elég durva képek is vannak a balesetről. Felismerte Zsoltit, felismert engem, kérdezgetett, majd pár nap múlva egyszer csak odajött hozzám könnyes szemmel, és azt mondta, hogy “anya, sajnálom, hogy majdnem meghaltál”. Én mosolyogtam, és azt mondtam neki, hogy “az valóban szörnyű lett volna, mert ha meghaltam volna, nem lennél nekem te”. Erre ő ennyit mondott “igen, akkor most más lenne az anyukám”. Imádom, hogy ő is ennyire pozitív gondolkodású! Nem az jutott az eszébe, hogy ő meg se született volna, hanem hogy más lett volna az anyukája.

Nemrég felvállaltad, hogy miómád van, hogy ezzel is segítsd a nőket, akik hasonló cipőben járnak. Ezzel kapcsolatban arról is beszéltél, hogy nehezen estél teherbe.

Igen, azért is fordultam orvoshoz, mert nem akart jönni a baba. Ekkor derült ki, hogy miómám van, és jelezte az orvos, hogy a kettő összefügghet. Ám nem sokkal azután, hogy fény derült a miómára, mégis állapotos lettem, és minden gond nélkül viseltem a várandósságot. A miómám a mai napig megvan, de már ilyen félig elhalt állapotban. Nem volt szükség arra, hogy hozzányúljanak. Viszont ahány nő, és ahány mióma, annyiféle eset van. Nagyon sok nőt érint ez a betegség, és van akinél termékenységi problémát is okozhat. Van akinek elviselhetetlen fájdalmakat okoz, van akinek semmi panasza. Fontos, hogy beszéljünk róla, mert egy nőnek sem szabadna fájdalommal élnie.

------------------------------------------------------------------

Mi a mióma?

A mióma a méh izomfalát alkotó simaizomsejtekből kiinduló, tokkal körülvett jóindulatú daganat. Nagysága meglehetősen széles határok között változhat, néhány milliméterestől akár dinnye nagyságúig is terjedhet. Előfordulását tekintve ez a tumor a női szervezet egyik leggyakoribb daganatfélesége, egyes statisztikák szerint minden negyedik nő érintett lehet. A többi daganatos betegséghez hasonlóan ezt a jóindulatú elváltozást is az utóbbi 1-2 évtizedben diagnosztizálják egyre nagyobb számban.

------------------------------------------------------------------

És az kiderült utólag, hogy miért lettél nehezebben állapotos?

Nem volt orvosi oka, úgy tűnik. Szerintem lelki oka volt. Nagyon sokat utaztam az együttessel, sokat éjszakáztam, egy nagyon intenzív és felpörgött életet éltem. Ezért is döntöttem úgy akkor, hogy kiszállok a Groovehouseból. És láss csodát, Maja valószínűleg azon az estén fogant, amikor az utolsó koncert után a férjemmel egy pohár bor mellett megünnepeltük, hogy új élet kezdődik. Valószínűleg egy óriási súly gurult le a lelkemről akkor.

De ma már újra Groovehouse tag vagy, nem?

Igen, nem tudtunk sokáig egymás nélkül létezni a Groovehouse meg én. Rengeteg megkeresést kaptunk fellépésekre, és végül úgy döntöttünk Zsoltival, hogy újjáalakul az együttes. Ezt a döntést nem sokkal Maja születése után már meg is hoztuk. Azóta egy sokkal visszafogottabb tempóban, de működünk. November 9-én leszünk 21 évesek, és ezt egy nagykoncerttel ünnepeljük meg az Akváriumban.

Évek óta nyilatkozod, hogy szeretnétek testvért Majának. Hogy áll ez a dolog?

Ha jön, jön, és nagyon fogunk neki örülni. De ha nem jön, akkor sem esünk kétségbe. Még idén szabad utat engedünk a tesónak, de mivel már 45 éves leszek, ezért tovább nem próbálkozunk.

Nem akarunk mindenáron még egy gyereket, csak ha a sors is úgy akarja. Maja egy csodálatos ember, és ha nem lesz másik gyerekünk, akkor így lesz jó!