A kéz állapota pontosan elárulja viselőjét, annak életmódját, korát, foglalkozását, temperamentumát. Beszédesen vall általános egészségi és pszichés állapotáról, egzisztenciális körülményeiről, ízléséről, igényességéről, alaposságáról, szorongásairól, valamint elfojtásairól. Ahogyan mindenünkben, a kezünkben is „benne vagyunk”.

A szép kézhez  kevés  a jó manikűr  vagy a legújabb műkörmös technikák alkalmazása. „Alapanyaga” a szép formájú kéz és köröm, amely többnyire a genetika ajándéka, és ehhez kell, hogy társuljon a folyamatos, gondos és igényes ápolás.

Már a múlt-múlt században is...

A szép kéz ismérveiként az 1857. április 26-i Nővilág c. folyóirat az alábbiakat határozta meg: „gyöngéd, sima, fehér bőr, átlátszó kék erecskék, szép körmök, kicsiny és szabályos forma”. A nagy, széles női kezek minden korban hátránynak minősültek, mi több, az alacsony származás, a férfias jellem és a fizikai munka megcáfolhatatlan jeleinek számítottak.

A közel 150 éves írás az öröklött, szép formájú kéz és köröm legnagyobb ellenségeiként említi a gyakori szappanos kézmosást és a „mesterségesen készített kenőcsök” alkalmazását. A kezek letisztítására mogyorókorpát javasol, melyet „otthon kell készíteni, miután a gyógyszertárakban nem sokat ügyelnek rá, hogy jó legyen.” Elkészítésének módjára az alábbi útmutatásokat adja: „veszünk néhány nem nagyon friss, de egészséges mogyorót, könnyebb lehántolásuk végett forró vizet öntünk rájuk, s körülbelül egy negyed óra múlva egy tiszta, de meglehetősen durva kendővel a héját ledörzsöljük. Ez megtörténvén, a mogyorókat megszáradni hagyjuk, s finom reszelőn korpává morzsoljuk. Az így nyert korpát üveg szelenczében szokás azután eltenni”.

Természetesen szép

A magas származást és eleganciát hirdető fehér, lágy és sima kezek további ápolására kesztyű viselését javasolja, melyet belülről „sperma Caeti”-vel vontak be:

„Vannak, kiknek kezei télen, vagy az időmérsék rögtöni változatával a legnagyobb vigyázat daczára is megvörösödnek és eldurvulnak. Ennek elkerülésére kihűlt folyó-, eső-, vagy hóvizet kell használni, éjszakára pedig belülről „sperma Caeti” írral bekent kesztyűt húzni. Ha „sperma Caeti”- ből készült kenőcsnek nem vagyunk birtokában, ennek hiányát tiszta faggyúval is lehet pótolni, azon különbséggel, hogy nem a kesztyű, hanem a kéz maga kenetik meg jó erősen véle, s úgy húzatik puha kesztyű reá.”

A „sperma Caeti”-t egyébként közkedvelt bőrregeneráló és hidratálószerként tartották számon. Ez a cetek fejüregéből kinyert viaszszerű anyag, kémiailag főként cetil-palmitátból és zsírsavak zsíralkoholokkal alkotott egyéb észtereiből állt.

Mandulás kézápoló

A reformkort követő „békebeli idők” asszonyai számára a foltos, bőrkeményedéses, száraz kezek kiváló mosdókenőcseként alap a lehéjazott mandula, a zsemlemorzsa és a tojás sárgájának elegyét említi, továbbá a fehér kenyér morzsáiból és friss citrom levéből összeállított „kéztisztító eszközöket”. Ezekből diónyi mennyiséget használva tökéletesen tisztává és hidratálttá varázsolható a bőr.

Körmök vagy karmok

„A szép körmök legnagyobb ékességei a kéznek. Mielőtt a velök való bánásmódról szólanék, meg kell jegyeznem, hogy a mostan divatozó  hosszú  körmök korántsem szépek. Gyakran az ember kezét az állatok körmeihez teszik hasonlatossá. Az sem szép, mikor valaki a körmeit egész a húsig lemetéli. A körmöknek annyira kell az ujjak fölött kiállani, mint egy vékony szalmaszár, és e kiálló rész portól óvva, mindig tisztán és fehéren tartassék. A körmök reszelése és vakarása nagyon ártalmas, mert ez által megvékonyodván, hajlandók lesznek a törésre.
A körmöknek azon kedves, mandulaalakú formát úgy adhatjuk meg, ha az ujjak hegyét naponkint összenyomogatjuk, de nem túlságosan, mert az megint ártalmas. A köröm alján lévő bőrt, mosás után a törülközővel kell lefelé tolni. Szép fényt pedig úgy adhatunk a körmöknek, ha körömkefével és szapannyal naponkint megkeféltetnek, és este lefekvés előtt tiszta faggyúval bekenetnek, mi által a megkeményedéstől és törékenységtől is megóvjuk őket.”

A Nővilág pompázatos kúrája

Az 1857-es Nővilág megdönthetetlennek hitt megoldást kínál azon kezek helyrehozatalához is, melyeket az évtizedekig tartó fizikai munka eldurvított és kérgessé tett. Ajánlása szerint a kúra elvégzésén keresztül minden nyom eltávolítható, amely valaha elvégzett fizikai munkára utalhatna.

Ezen „pompázatos”, 150 évvel ezelőtti  kézregeneráló  kúra az alábbi lépésekből áll: „Tiszta esővizet és búzakorpát elegyítünk, majd felforralunk.  Ha langyossá hűlt, belehelyezzük a kezeket és fél óráig áztatjuk. Az áztatást naponta kétszer, reggel és este, lefekvés előtt szükséges elvégezni. Az áztatást követően valami tompa élű  késsel  a  kérges  helyeket óvatosan vakarjuk le.”

A híres költőnk, Vajda János (1827–1897) által szerkesztett lapban közölt megoldások látszólag elavultnak és megmosolyogtatónak tűnnek, különösen a vegyipar által manapság kínált megszámlálhatatlan típusú és átláthatatlan összetételű anyagféleségek dömpingjében. Nem árt azonban figyelembe vennünk, hogy a bőr ápolása egészen egyszerű törvényszerűségeken nyugszik. A gabonakorpás peelingezés a mai napig használatos (mi több, újra egyre divatosabb), az állati eredetű anyagok alkalmazása pedig (lanolin, cetolaj, cetvelő, sertészsír, marhafaggyú, csukamájolaj, nercolaj, pataolaj, teknőcolaj, koleszterin stb.) egész az elmúlt évtizedekig gyakorlat volt, azok ránctalanító, regeneráló, hidratáló tulajdonságai miatt. Miután a bőr szerkezete az elmúlt sok ezer évben mit sem változott, rövidlátás lenne figyelmen kívül hagyni a régi korok emberének tapasztalati úton kialakult szépségápolási megoldásait.

Forrás: Szakonyi Eszter Időtlen szépség c. könyve (2013)